Mi baja mindenkinek a háztartásbeli nőkkel?

"Arról nem is beszélve, hogy kisgyerekekkel az oviba járás úgy néz ki, hogy 2 hét ovi, Találj egy munkahelyet, ahol ezt anyukának hosszú távon elnézik.

Arról nem is beszélve, hogy óvodák többsége legkésőbb 5-kor bezár. Ha valaki 8-fél 5-ig dolgozik, (határidős munkákról, túlórákról nem is beszélek), kb. esélytelen hogy addigra odaérjen a gyerekért, főleg, ha vidéki.

Abban a faluban, ahol én lakom, sok anyuka van otthon (kétgyerekesek is) azért, mert egyszerűen nem tudja megoldani másképp, hogy mindenkiért mindenhová időre odaérjen. Amíg ez nekik így jó, másnak szerintem semmi joga ezt leszólni."

De te itt egyedülálló anyákról írsz, mert láthatólag fel sem merül benned, hogy az apa is mehet a gyerekért. Egyedülálló anya meg nem tud HTB lenni, mert akkor ki tartja el?

"De te itt egyedülálló anyákról írsz, mert láthatólag fel sem merül benned, hogy az apa is mehet a gyerekért."

Nem, én itt normál családban élő anyukákról írok, akiknek a férje nem napi 8 órát dolgozik, és ha határidő van, vagy probléma, vagy bármi, akkor simán este 8-9-ig bent van a munkahelyen.

Nálunk például fel sem merül, hogy apa is mehet a gyerekért, csak nagyon vészhelyzetben, mert apa nem ér haza délután 5-6 óra körül. Ebből az következik, hogy minden más dolog rám hárul. 3 gyerek ellátása, logisztikázása, minden más feladat elvégzése és még heti minimum 40 óra munka bejárással (ovi nyitvatartással, különórákkal mindennel) nem összeegyeztethető.

Úgy tűnik az emberek többsége ezt nem tudja, vagy nem hajlandó elfogadni.

Nem tartom magam ingyenélőnek, akit az ilyen besavanyodott, rosszul kereső emberek fikázhatnak, mert azt hiszik eltartanak.

TB-t gyerekszülés előtt, (között) is fizettem és majd a kisgyerekes időszak után is fizetni fogok.

Aki pedig azt firtatta, hogy miért jár oviba a gyereke, ha otthon van a másik, annak ajánlok figyelmébe pár gyerekneveléssel vagy fejlődéslélektannal kapcsolatos könyvet. A gyereknek ebben a fejlődési szakaszban a vele egykorú gyerekek társasága a legfontosabb, máskülönben hogyan szocializálódna? Az óvoda egyrészt nagyon hasznos, másrészt KÖTELEZŐ.

De ezzel én be is fejeztem az érvelést. Itt tényleg akkora a gyűlölködés, hogy az ember hiába próbál meg leírni észérveket.

Érdekes módon amíg nem volt gyerekem, és dolgoztam, soha eszembe sem jutott ilyen hangnemben osztani a kismamákat, nyugdíjasokat, rokkantakat, vagy bárkit, aki bármilyen ellátást kap az államtól részben az én adómból.

Szerintem itt nagyon sok embernek kellene magába szállnia. Névtelenül arc nélkül mindenki könnyen osztja az észt, megnézném, hogy élnek ezek az emberek a való életben.

Nem vitatkozom veled tovább, nem szeretnék arra a szellemi szintre ereszkedni, ahol tartasz.

Megyek lógatni a lábam, meg vásárolok pár holmit neten a férjem pénzéből, te meg dolgozz tovább szorgalmasan. Kell a pénz a gyedemre az államkasszába.

Akik egy kicsit reálisan látják, és értik a helyzetet, azoknak köszi a pozitív hozzászólásokat.

re 187:

Nem tartalak ingyenélőnek és nem én írtam a TB járulékos dolgot, az adót se emlegettem. Mindössze arra céloztam, hogy nem tetszik az a családmodell, amelyben az anya feladata rohangálni a gyerekkel óvodába, iskolába, háztartást vezetni, emellett dolgozni rendes munkaidőben, vagy ha nem bírja, akkor részmunkaidőben kevesebbért, vagy otthon maradni és feladni az önálló keresetét. Eközben az apa dolga annyi, hogy kijelenti, hogy "én nem érek haza addigra, bocs". Ilyenkor felmerül bennem, hogy vajon ha te jelentenéd ki, hogy "nem érek rá, bocs", akkor is evidens lenne-e, hogy minden őrá hárul és oldja meg valahogy.

Jó, tudom, ilyenkor szokott jönni az "ő többet keres, mint én", csak az a baj, hogy olyan pasitól is hallottam már, hogy ő majd eltart és én foglalkozom a gyerekkel, aki harmadannyit keresett, mint én -- nyilván nem is lett gyerekünk, mert azt olyannal tervezek majd, aki apja is akar lenni, nemcsak eltartója. Nem kritizálni akarom a htb-k életét, de sokan mintha kényszerből választanák az általad leírtak miatt, mert nem az az alternatíva, hogy egyenrangú félként éljenek egy kapcsolatban, hanem az, hogy kvázi egyedülálló anyák legyenek, akiknek mellesleg van ugyan egy palijuk, de nem sokra mennek vele.