Hogy lehet, hogy itt mindenki elítéli a háztartásbeli nőket, de az életben a nők nagy része szívesen otthon maradna, ha tehetné?

Van különbség aközött, aki olyat dolgozik amit utál, meg aközött, akinek van egy normális karrierje.

Nyilván ha választani kellene, hogy egy boltban robotoljak vagy egy olyan cégnél, ahol kikészítenek, akkor inkább azt választanám, hogy otthon legyek és intézzem a dolgainkat.

De én megőrülök otthon, akkor vagyok boldog, ha el lehetek foglalva valamivel és találkozom emberekkel, történik sok minden a nap folyamán. Kell a pihi néha, de már 1-2 hónap után depressziós lennék.

Én nem ítélem el, mert mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné, ahogy neki jó. Ha megteheti, miért ne tenné? Ami buktatóját látok ennek az egésznek az az, hogy ha csak egy kereső marad így a családba és ő kiesik a keresetből, lehet, aki eddig otthon volt, hirtelen nehezen talál majd munkát.

Sajnos nem mindenkinek adatik meg, hogy a munkájuk legyen egyben az egyik hobbijuk, nem mindenkinek sikerül olyan embereket kifogni munkatársként, akikkel nagyon jól érzi magát. Sokan egyszerűen azért járnak el dolgozni, mert muszáj.

Én, ha itthon lennék, esetleg itthon dolgozhatnék, teljesen le tudnám magam foglalni, nem hiányozna a napi 8 óra gürizés. De mivel nem látok arra lehetőséget, hogy otthon is maradjak, de jövedelemhez is jussak, így marad a munkahely. :)

Én azt nem értem meg, ha otthon marad a nő, de anyagilag nem tehetnék ezt meg, egyik napról a másikra élnek, de inkább marad otthon a 2-3-4 éves gyerekkel, mert jajj, nehogy közösségbe kerüljön.

Egyébként a nők 90%-a minimum bölcsis korig otthon is marad. De amikor a gyerek/ek már közösségbe járnak, akkor nem tudom, hogy elégíthet ki valakit, hogy otthon ül, és takarít, tesz-vesz... Unalom, és bele is fásulnak. Nekem eszembe se jutott, hogy otthon maradjak, pedig elvileg maradhattam volna a 3 gyerek miatt a legkisebb iskolás koráig. De nem láttam értelmét, szereti a bölcsit, én meg szeretem a munkám, és anyagilag is megtérül.