Hogy lehet, hogy itt mindenki elítéli a háztartásbeli nőket, de az életben a nők nagy része szívesen otthon maradna, ha tehetné?

Az en gyerekeim bolcsisek voltak 4ho koruktol es en dolgoztam mindig.

Imadom a munkam

Ahol en elek ez igy szokas es igy valo itt nincs se gyes se gyed semmi ilyen dolog es az anyak dolgoznak.

Semmi baja senkinek

Ezt a szoci kitalalta gyes gyed csak magyarban van

"Igen, de sokaknak a munka is unalom és szenvedés."

Én pont ilyen vagyok. :D A munkámat unalmasnak, szinte értelmetlennek érzem, persze nem értelmetlen, de a fizun kívül mást nem látok benne. Amikor meg huzamosabb ideig itthon kényszerültem maradni, mert nagyon kevés errefelé a munkalehetőség olyan jól éreztem magam! Soha nem unatkoztam. Nem is tudom elképzelni, hogy unatkozhat az ember máshol, ha nem a munkahelyén. :D Egyedül az keserítette meg, hogy így meg anyagilag nem volt túl előnyös a helyzet.

Nyilván ha sikerülne egyszer olyan munkát találnom, amit évezek, másképp látnám.

Most már értem, miért van itt annyi kérdés a szörnyű védőnőkről... kérdező, ha te a munkádban is ennyire általánosítasz, biztosan nem vagy az anyukák szíve csücske, akármilyen társadalmi helyzetűek legyenek is.

Arra nem gondoltál még, hogy ez egyáltalán nem így van, csak kínjukban már rád hagyják, amikor megkérdezed, hogy "ugye maga sem szereti a munkáját?", ők bólogatnak, hogy szabaduljanak már tőled...

Egyrészt a kérdező stílusa felháborít, persze, hogy védőnő, csoda, hogy nem agysebész, mi?:D

Másrészt, nekem karrierem, jó munkám van, én nem csak arra vagyok jó, hogy itthon mossam a padlót Hamupipőkeként. Én persze szívesen itthon vagyok hétvégén, és együtt szépítgetjük a lakást meg ilyesmi, de azért twenty-four/sevenben ezt megejteni egy életen át...nem.

27n

Én is úgy gondolom, hogy aki szereti a munkáját, az biztos szívesen jár melózni, és nem érti, hogy másoknak miért jó otthon lenni. Viszont én sokáig azok közé tartoztam, aki utálja a munkahelyét: hülye kollégák, sok utazás, folyamatos kifizetetlen túlóra és még sorolhatnám. Minden nap háromnegyed 6kor keltem és este 7 előtt sosem voltam otthon, sokszor csak 9-kor meg 10-kor, mert hát túlóra. Amiért persze soha egy kanyit nem adtak pluszban, és lelépni se lehetett emiatt előbb másnap. Őszintén, egy ilyen helyre ki járna be boldogan? Tökre meg tudom érteni, hogy sokan a pokolba kívánják az egészet.

Nem vagyok ugyan HTB, mert van keresetem, de otthonról dolgozom több mint egy éve. Azóta sokkal boldogabb ember vagyok, én szeretek itthon lenni, van időm mindenre, azt csinálok, amit akarok, mert rugalmas a munkabeosztásom, csak a határidőket kell tartani. Végre tudok minőségi időt tölteni a férjemmel, nem csak annyi a közös élet, hogy este 11-kor hullafáradtan mellézuhanok az ágyba. Mindig rend van és tisztaság,el van intézve minden, mindig van meleg vacsi. Nekem nem hiányzik, hogy eljárjak itthonról és ellopja az egész napomat egy olyan meló, amit gyűlölök. Én pont hogy azokat értem meg nehezen, akik annyira imádják a munkájukat, hogy nem tudnának meglenni nélküle. Nem ítélem el őket, csak számomra érthetetlen, mert én mindig úgy láttam, hogy a munkahely csak elveszi az időmet attól, amit szeretek.

Az, hogy valaki nem kedveli a jelenlegi munkakörét, nem jelenti azt sem, hogy szívesebben maradna otthon. Nyilván ezt nem lehet az alapján megítélni, hogy szereti-e a munkáját vagy sem, illetve hogy csak a pénz miatt dolgozik-e vagy nem. Ezt csak személyes elmondás, bevallás és tapasztalat alapján lehet tudni.

Én sem szerettem a munkámat, amikor gyárban dolgoztam (külföldön, míg a nyelvet meg nem tanultam), de tudtam, hogy szükség van rá az előrejutásom érdekében. Szükségem volt a pénzre.

Ha nem lett volna, valószínűleg azt nem csináltam volna, de otthon sem maradtam volna, főleg nem egész napra. Félmunkaidős állást egész biztos, hogy kerestem volna.

Voltam munkanélküli, és szerintem annál elviselhetetlenebb állapot nincs, minthogy be vagy zárva a 4 fal közé, és semmi dolgod a házimunkán kívül.

Az embernek alapvetően - nem csak a nőnek - szüksége van szellemi, intellektuális stimulációra, társaságra, emberekre, tevékenységre, napi rutinra az élethez.

Aki egyáltalán nem dolgozik, az kivétel nélkül, az évek után befásult, életunt lesz sajnos.

Valamilyen szintű munkára szerintem az egészséges élethez szükség van! Az, hogy ez kinek heti hány óra, egyénfüggő.

Szerintem esete válogatja.

Van olyan, aki egyszerűen lusta, nem akar dolgozni. Az ilyen valóban megvetendő. Gondolom az ilyen házimunkával, gyerekekről való gondoskodással sem strapálja magát túlzottan. Bár ezt Te biztosan jobban tudod.

De van olyan is Akinek tényleg fontos, hogy a család érdekében rendben legyen a házimunka, mindennap házilag készült főtt étel kerüljön az asztalra, a gyerekekre rendesen oda legyen figyelve. Őket nem ítélem el, ellenkezőleg, becsülöm.

Van persze olyan is Aki szívesen dolgozik, és ha utálja a munkahelyét, akkor az csak az ADOTT munkahelynek szól.

De ez már más téma.

Végtelenül irigyek és álszentek a legtöbben.Itt valami furcsa divat, hogy épp azok akarnak leginkább a munka hőseként tetszelegni, akik a legjobban utálnak dolgozni.Persze a világért sem vallaná be, hogy inkább otthon növesztené a...

Ma magyar országon a legtöbb munkahely szar és tegyük hozzá az emberek nagyobb százaléka ráadásul nem szeret dolgozni.Aki meg csak a munkahelyi robotot tudja elképzelni az egyetlen unaloműző tevékenységnek, azt csak sajnálni tudom.