Mi baja mindenkinek a háztartásbeli nőkkel?

Nem azt gondoljuk, hogy aki otthon ül néz ki a fejéből.

Hanem csak azt mondtuk, hogy nem szeretünk otthon ülni, mert kell más emberek társasága is, nem csak a férj/gyerek (ha van) társasága.

nem tudom milyen kulfoldrol beszelsz de ahol mi elunk kulfold meg gyes gyed sincs.

A nok 36 hetig dolgoznak kismamakent majd 16 het szulesi szabi utan gyerek megy bolcsibe ok fejnek es irany a munka vissza.

Igaz nem robotol senki heti 6 napban a legtobb kisgyerekes anyuka heti 2-3 napot dolgozik termeszetessen kevesebb fizetesert.

Itt nem szokas otthon maradni es nem is tesz jot senkinek.

A munka nem csak robot a munka szoc kapcsolatok amunka orom elismeres es hivatas.

Otthon fozni 30 perc takaritas napi max 30 perc mosas30 perc.Minden gepesitve van mit csinalsz a maradek idodben? baratnozol ? nezed a buta sorozatokat?

Ha a ferjed beteg lesz elvaltok elhuny mihev kezd egy hb no?hova veszik fel 10-20 ev kiesessel?

"én nem irigylem, sőt sajnálom az ilyen nőket, hogy ennyire nincs életcéljuk és motivációjuk, hogy kielégíti az igényeiket, hogy a férjük tartja el őket."

Sokat beszélgettünk mostanában erről a férjemmel. Egyrészt ez egy óriási tévhit, hogy aki otthon marad, annak nincs motivációja, nincs célja. Ez nem igaz.

Benne vagyok a témában (lehet támadni), most épp itthon vagyok 2,5 gyerekkel (nemsokára 3 lesz), és a terveink szerint nem megyek vissza 2-3 év múlva dolgozni.

Ezt egy olyan időszaknak tekintem, aminek a hasznát (akár pénzben is mérve) csak később fogjuk látni. Rengeteg időt töltök a gyerekekkel, viszem őket edzésekre, egyéb foglalkozásokra, és játékosan igyekszem tanítani mindenféle hasznos dologra. Ennek most semmi (pénzben kifejezhető) eredménye nincs, de hosszú távon biztos vagyok benne, hogy (anyagilag és mindenhogyan) megtérül, ha lesz 3 sikeres gyerekem, akiből sikerült a maximumot kihoznunk.

Ami a céljaimat illeti:

1. A gyerekeimet szeretném a megfelelő pályára állítani

2. Tanulás, mert tisztában vagyok vele, hogy honnan fogom újrakezdeni, de újra fogom kezdeni, nem fogok 50 éves koromig itthon ülni. Eddig is tanultam épp eleget, ezután is fogok (csak most rövid pihenőt tartok).

Ami a férjem hozzáállását illeti:

1. Keres annyit, mint sok családban 2 ember

2. Mivel az ő munkahelye az elsődleges, egyértelmű, hogy most alkalmazkodom hozzá, én dolgom lesz, hogy odaérjek az óvodába, iskolába, edzésre, bankba, boltba....stb, ő végzi a dolgát, és neki így jó.

3. Szerinte ez normális, még soha nem kaptam meg tőle, hogy itthon meresztem a fenekemet, amíg ő keményen dolgozik. (megsúgom én is, csak más tekintetben).

Tudom, hogy ezért sokan lenéznek, és mivel nekem is voltak ambícióim, nagyon nehezen engedtem el sok ezzel kapcsolatos frusztrációt. De sikerült, most mindenki boldog, a fent idézett vélemények és társaik pedig egyre kevésbé érdekelnek. Betudom annak, hogy sok irigy ember van, aki ugyanezt nem tudta megtenni. Sajnálom őket, én boldog vagyok.

Amiket itt felsoroltál, azt én munka mellett hobbiból csinálom. Vagyunk ezzel így egy páran, gondolom.

Amúgy a kérdés már tegnap is ki lett írva, ott részletesen megvitatták páran.

Nem értem ezt a sok általánosítást:

Ha valaki nem dolgozik, nem megy emberek közé.

Aki otthon van, az mindig otthon van, csak tv-t néz, és unatkozik.

Főzés 30 perc: zacskós leves sült krumlival?!

Takarítás 30 perc: felporszívózol két szobát, és a többi?

Van élet a házimunkán kívül is.

Az a nagy baj, hogy még mindig divat beleszólni más életébe. Miért nem lehet elfogadni, hogy valakinek így jó, másnak meg úgy. Nem meggyőzni, lenézni kellene a másikat, szimplán csak elfogadni. Ennyi a nagy titok.

"Nem azt gondoljuk, hogy aki otthon ül néz ki a fejéből.

Hanem csak azt mondtuk, hogy nem szeretünk otthon ülni, mert kell más emberek társasága is, nem csak a férj/gyerek (ha van) társasága."

A háztartásbeli nőknek is vannak céljaik, és bezárva sincsenek a házba, hogy más emberrel már ne is találkozzanak.

Voltam HTB-is most pedig dolgozom.

Egy ideig jó volt, mert a házi munkát, főzést, mosást, stb. le tudtam kb. délig-1ig, utána délután pedig edzeni mentem, magammal foglalkoztam, nyelvet tanultam, olvastam, stb. Aztán 1 év után már untam (nekünk akkor még nem volt gyerek) nem tudtam mit kezdeni a rengeteg szabad időmmel, olyan szerencsétlennek éreztem magam, úgyhogy elmentem dolgozni. Közben jött a baba, úgyhogy 2 évet megint otthon voltam, az jó volt, de 2 év után már megint jött az érzés, hogy haszontalan vagyok, stb, úgyhogy a kisasszony bölcsibe ment, én meg jöttem dolgozni. Nekem jobb így. Így is van időm mindenre amit meg kell csinálnom és jut arra is időm, hogy magammal foglalkozzak. Nem vagyunk egyformák. Én nem ítélek el senkit, ha otthon marad, pláne ahol több gyerek van, ott több a házimunka is, ha egyébként nem számít a nő jövedelme, akkor miért ne maradhatna otthon a gyerekekkel, ha a családfő biztosítani tudja így is az anyagi jó létet. Aztán vannak olyan több gyerekes anyukák akik nem a pénz miatt, hanem a habitusuk miatt mennek vissza dolgozni, mert nem bírják az otthonlétet. Én is ilyen vagyok. Kell a társaság, kell a szellemi munka. Egyébként meg mindenki azt csinál amit akar, nem szoktam mással foglalkozni.

nalunk 5 gyerek van soha a szulesi szabin kivul nem uldogeltem otthon

heti 3 napot dolgoztam mindig is hiszen van es lesz is hivatasom amit nagyon szeretek nem adtam fel a gyerekek miatt

Fozes megvan 30 perc alatt (sok egeszsges salata es wok sok egytaletel zoldseggel ) ha naponta takaritasz max 30 perc mindneki segit mindenki reszt vesz a csaladi munkaban.