Meg akarok halni. El lehet ezt fogadtatni a családommal?
Velem van a baj, mert eddigi életem során (20 éves fiú vagyok) csak a nehézségek és negatív dolgok maradtak meg bennem. A (mostani) énképemet és életfelfogásomat körülbelül annyival el lehet intézni, hogy: butább, rosszabb vagyok másoknál, illetve, hogy mennyire taszít és nem tetszik ez az undorító élet, világ (itt jegyezném meg, mielőtt még félreértenétek: nem vagyok emo, csak egy szánalmasan érzékeny barom). Két fiatalabb tesóm van, a szüleim együtt vannak (inkább boldogtalan, mint boldog házasságban) és - bár nem nyomorgunk - az átlagnál szegényebbek vagyunk. Nekem nem fontos, hogy legyenek barátaim, szerelmem, egyrészt a barátsághoz, szerelemhez is szemét vagyok, másrészt nincs szükségem rájuk, a gondjaimat nem tudják megoldani – ha meg enyhítenék, azzal sem mennék sok mindenre.
Ezekből remélem látszik, hogy vannak, akiknek sokkal rosszabb, de ez engem „nem hat meg”, nekem már nem fontos az élet, nincs aki/ami idekössön. Illetve mégis: a családom, ezért haragszom rájuk. Tudom, szégyellnem kellene magam ezért, de vagyok annyira önző, hogy ebben a kérdésben a saját „érdekeimet” tartsam szem előtt –egyébként is, az, hogy a –szeretetükkel- „ideláncolnak” nem önzés?
Vannak emlékeim, amiktől nem tudok, nem akarok elszakadni. Ezek felidézésével élem át újra, hogy mennyi mindent elrontottam az életben, csalódást okoztam (tudom, az öngyilkosságommal is azt okoznék - de még egy apróság már nem oszt, nem szoroz), mennyire rossz, szégyellnivaló gyerek vagyok és, hogy mennyire nem sikerült ez az egész. Belefáradtam az életbe, anélkül, hogy valaha is éltem volna. Ehhez az egészhez nincs kitartásom, kedvem és erőm, mert tudom magamról, hogy szánalmasan gyenge vagyok hozzá, néha félek, kétségbe vagyok esve tőle. Régóta megkeseredett emberként létezek, régóta nem vagyok ide és közétek való - ha egyáltalán valaha is az voltam. Egyszóval elegem van, ennyi bőven elég volt a „legfontosabb dologból”.
Tehát elegem van, hogy rajtam (rajtunk) kívül mindenkinek sikerül minden, mások állandó jókedvéből, mások folyamatos bulizásából, az állandó szexizmusból, ezekből a szánalmasan viselkedő tinikből, netes „pózulásukból”, és ezt még sorolhatnám napokig. Ezek miatt (is) akarom befejezni ezt az egész sz@rt, itt jön a képbe a családom. Mert szeretem őket, nem akarom, hogy szenvedjenek, nem akarok fájdalmat okozni nekik, de „meggyógyulni” sem akarok, végérvényesen be akarom fejezni ezt a vergődést. A halálom az egyetlen dolog, ami éltet.
Ebben kérem a segítségeteket. Tudom, nem tudtok konkrétumokkal válaszolni, és érzem, hogy (valamennyire) értelmetlen a kérdésem. (Úgy próbáljatok meg válaszolni, hogy szülőkként ti mit tennétek, meglehetne-e győzni titeket?)
Kösz a segítséget.
azt irtad h tudsz olyanról akinek az ölébe hulott a siker..
igen van ilyen..
de az emberek 90%ának ezért küzdeni kell..és teis közéjük tartozol..
és honnan tudod h elrontanád ha megismernéd a nagy Ő-t..
hát igen..tenni kell érte h megszeressen..oda kell figyelni rá..
az h lusta vagy az a te hibád amin lehet változtatni, és kell is..
egyébként aki depresszios az nem tudja magáról h az..
probálj felkeresni egy szakembert aki tud neked segíteni..
Nem azt írtam, hogy elrontanám...
Azt írtam, hogy (úgy gondolom) képes vagyok DIREKT módon megbántani másokat anniyra, hogy soha az életbe még csak látni se akarjon.
Ez azért kicsit más...
Ahogy olvasom a kommenteket és téged,eszembe se jutott hogy lebeszéljelek arról amit tenni akarsz.
Valószinüleg nem itt irogatnál ha annyira tettre kész lennél függetlenül a családodtól...!
Beteg vagy,csak nem tuddz róla!!!!
Kérj segítséget!!
Ez az, épp a családom miatt nem lehetek "tettre kész"...
És leginkább unalmamban írok.
Részben én is olyan voltam, mint te. Én is el akartam szakadni az élettől a rengeteg probléma, negatív ráhatás miatt, ami ellen nem tudtam semmit tenni.
Aztán szépen megtalálom magamban az életösztönt... Mindennap, amikor látom, ahogy valakit megaláznak, mert csúnya, mert szegény, mert csak... vagy amikor beteg embert látok hálát adok a sorsnak, hogy én egészséges vagyok, és talán lesz lehetőségem az életemet megváltoztatni, jobbá tenni.
És nem mellesleg: [link]
Az biztos hogy otthon ülve,"tehetetlenül"így nem ér az élet semmit.Ha tisztában lennél azokkal a dolgokkal hogy nem csak a földi életünk létezik,értenéd mi a célja a földi életed küldetésének.Egymás iránti törődésünk és segítségünk teszi az élet céljává az embert.(A halál úgyis elér bennünket ,miért sietteted?)
Nem tudod milyen súlyos dolgot tennél magaddal.Ahova kerülnél onnan nincs menekülés!
Ne tégy olyat amit nem tudsz!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!