Meg akarok halni. El lehet ezt fogadtatni a családommal?
Velem van a baj, mert eddigi életem során (20 éves fiú vagyok) csak a nehézségek és negatív dolgok maradtak meg bennem. A (mostani) énképemet és életfelfogásomat körülbelül annyival el lehet intézni, hogy: butább, rosszabb vagyok másoknál, illetve, hogy mennyire taszít és nem tetszik ez az undorító élet, világ (itt jegyezném meg, mielőtt még félreértenétek: nem vagyok emo, csak egy szánalmasan érzékeny barom). Két fiatalabb tesóm van, a szüleim együtt vannak (inkább boldogtalan, mint boldog házasságban) és - bár nem nyomorgunk - az átlagnál szegényebbek vagyunk. Nekem nem fontos, hogy legyenek barátaim, szerelmem, egyrészt a barátsághoz, szerelemhez is szemét vagyok, másrészt nincs szükségem rájuk, a gondjaimat nem tudják megoldani – ha meg enyhítenék, azzal sem mennék sok mindenre.
Ezekből remélem látszik, hogy vannak, akiknek sokkal rosszabb, de ez engem „nem hat meg”, nekem már nem fontos az élet, nincs aki/ami idekössön. Illetve mégis: a családom, ezért haragszom rájuk. Tudom, szégyellnem kellene magam ezért, de vagyok annyira önző, hogy ebben a kérdésben a saját „érdekeimet” tartsam szem előtt –egyébként is, az, hogy a –szeretetükkel- „ideláncolnak” nem önzés?
Vannak emlékeim, amiktől nem tudok, nem akarok elszakadni. Ezek felidézésével élem át újra, hogy mennyi mindent elrontottam az életben, csalódást okoztam (tudom, az öngyilkosságommal is azt okoznék - de még egy apróság már nem oszt, nem szoroz), mennyire rossz, szégyellnivaló gyerek vagyok és, hogy mennyire nem sikerült ez az egész. Belefáradtam az életbe, anélkül, hogy valaha is éltem volna. Ehhez az egészhez nincs kitartásom, kedvem és erőm, mert tudom magamról, hogy szánalmasan gyenge vagyok hozzá, néha félek, kétségbe vagyok esve tőle. Régóta megkeseredett emberként létezek, régóta nem vagyok ide és közétek való - ha egyáltalán valaha is az voltam. Egyszóval elegem van, ennyi bőven elég volt a „legfontosabb dologból”.
Tehát elegem van, hogy rajtam (rajtunk) kívül mindenkinek sikerül minden, mások állandó jókedvéből, mások folyamatos bulizásából, az állandó szexizmusból, ezekből a szánalmasan viselkedő tinikből, netes „pózulásukból”, és ezt még sorolhatnám napokig. Ezek miatt (is) akarom befejezni ezt az egész sz@rt, itt jön a képbe a családom. Mert szeretem őket, nem akarom, hogy szenvedjenek, nem akarok fájdalmat okozni nekik, de „meggyógyulni” sem akarok, végérvényesen be akarom fejezni ezt a vergődést. A halálom az egyetlen dolog, ami éltet.
Ebben kérem a segítségeteket. Tudom, nem tudtok konkrétumokkal válaszolni, és érzem, hogy (valamennyire) értelmetlen a kérdésem. (Úgy próbáljatok meg válaszolni, hogy szülőkként ti mit tennétek, meglehetne-e győzni titeket?)
Kösz a segítséget.
válasza:Egy ideje ide járok,és olvasok olyan kérdéseket,történeteket amikor néha a szememből is kijön a könny..Sokan írnak ide akiknek meghalt fiatalon valamelyik családtagjuk,és nem értik miért pont ők..Volt egy lány aki a sógoráról írt aki rákos,és haldoklik...Élni szeretne,de senki nem érti miért nem élhet tovább!Sokan sokkal szánalmasabbnak,nehezebbnek érzik az életet,hisz ők sem értik miért nem tudnak egyről a kettőre haladni...A nagymamám 9 gyermekének a temetésén volt,és azt a fájdalmat amit egy anya a gyermeke elvesztése miatt érez,azt még elgondolni sem tudod..A barátnőm karjaiban halt meg az 5 éves fia,mert egy 18 éves ittas suhanc jogsi nélkül száguldott az utcán.!!Erre te 20 évesen rínyálsz,hogy milyen szerencsétlen vagy,és meg akarsz halni???Én nem fogom azt írni amit ilyenkor vársz,hogy fel a fejjel,menj orvoshoz akik segítenek..Ezt már régen meg kellett volna tenned!!!Tudod mit??Akkor halj meg!Dobd el az életedet,amiért más örömmel két kézzel kapna utána..Dobd el nyugodtan,és soha nem fogod megtudni,hogy bizony az élet szép is tud lenni,még akkor is ha eddig sok rossz történt.Nyugodtan csináld,és ne is gondolj arra,hogy mennyi embert teszel tönkre..Legyél továbbra is önző,és csak magaddal foglalkozzál..Legalább soha nem fogod átélni azt,hogy megöregszel,és az unokáid körbe vesznek..
Ezt amit ide leírtál is csak magamutogatás...nem akarsz gyógyulni,mindenképpen meg akarsz halni,és ebben kérsz segítséget...UGYANMÁR!! Szánalmas vagy,és egyben GYÁVA IS!! Ha akartad volna már megtetted volna...nehogy már mások segítsenek abban,hogy miképpen add tudtára a családodnak a döntésedet...Neked két jó nagy pofon kéne,és hagyni,hogy csináld a hülyeségedet!!!
Nyugodtan le lehet pontozni,de ki vagyok az olyanoktól akik még nem élték át a nagy betűs életet,és minden szarért már öngyilkosok akarnak lenni,pedig a lényeget nem értékelik.AZ emberi életet!!AZ élet az amiből mindenkinek csak EGY van!!!Amit egy milliomos sem tud semmi pénzért venni magának..
De tudod mit?Mielőtt öngyilkos leszel,menj be abba a kórházba ahol a sok kos rákos beteg gyermek haldoklik hónapok/évek óta iszonyú kínok között,és beszélgess velük..Majd utána te az egészséges ember csinálj az életeddel amit akarsz..Azok a gyerekek fele annyit éltek mint te,de ők legalább VALAKIK!!ők HŐSÖK!!te soha még az árnyékukba sem fogsz érni...
válasza:
válasza:Aki még sosem volt depressziós az nem tudja, mit él át ilyenkor az ember és fel sem fogja, hogy a szemrehányásokkal az elvégzendő feladatok felsorololásával és az akaraterő számonkérésével mennyit ártanak neki.
Persze, ha beteg, de egy jótanács semmibe sem kerül.
válasza:ma 11:56
Igazad van..Azok a gyerekek tényleg bátrak,és a kérdező sehol nincs ott...Tényleg szánalmas amit ő csinál,és bizony,ilyenkor nem azok a szavak kellenek,hogy "beteg vagy,segíttek,szegény,,ne csináld stb" hisz ez már nem is érdekli őt...Én is azt mondom,hogy 2 pofon,és tedd amit akarsz,hisz te tényleg Gyáva alak vagy!!!
válasza:Tudod mibe kerül egy temetés?
Ne csak magadra gondolj!
válasza: válasza:ma 12:03
11.56-os vagyok..Én írtam a szemrehányásokat!!
Voltam depressziós,voltam mély ponton..Hazudnék ha azt mondanám nem akartam öngyilkos lenni!!Mindenkit hibáztattam,és minden rossz volt!! Egy nap a nővérem lekevert 2 nagy pofont,és az asztalra borította az összes gyógyszert ami a lakásban volt! A testvéreim ott sírtak,de a nővérem mellé álltak,és azt mondták,hogy ha már meg akarok futamodni akkor tegyem meg,de úgy,hogy tudjam azt is,hogy mennyi embert fogok utána tönkre tenni...Na ez többet ért mint az összes orvos akiknél voltam!!Onnantól kezdve soha nem akartam meghalni,és ennek már lassan 9 éve...
A kérdezőnek is fel kéne fognia,hogy az öngyilkosság nem megoldás!!!
Így igaz, ezen a "területen" is vannak "életképes" (rákos gyerekek)és "életképtelen" emberek-nem modnom meg melyik halmazba tartozok. Az embernek van egy reális önképe - bár ezt nem írtam le, lehet, hogy feltűnt: több dolog miatt akarok meghalni. Először is: a fent leírt dolgok miatt, másrészt: mert egy makacs és lusta disznó vagyok (az élethez).
Így most utólag visszaolvasva a váalszokat elkerekedett a szemem. Basszus... még a vélt állapotomnál is sokkal szánalmasabb vagyok (vágtatok a szakadék felé:)).
Személyiségem "varázsa", hogy ez engem nem visszafordít, hanem csak még jobban "ösztönöz" (nem jó szó). Valaki írta, hogy játszmázok... igen, ezt művelem, és ne értse félre az illető ez NEM cry for help (ha jól gondolom, az illető tudja miről beszélek).
Én öngyilkos leszek. Ha nem fél éven belül, akkor 5, 10 20 éven belül. Ha meg jönnek a pozitív dolgok -pl. találkozok egy lánnyal akibe beleszeretek (ez egyébként szerintem már megtörtént)- akkor negítv dolgokat csinálok belőle. Tehát NEM fogom kihasználni, élvezni őket (a fenti példánál maradva: egyszerűen annyira megbántom ezt a lányt, hogy a közelembe se jöjjön).
Jó, tudom én, hogy az életben mindenért meg kell küzdeni. Számomra az érdekes, hogy ezt (szinte) kivétel jó szituáltak jól szituált leszármazottjai modnják. Ó és érdekes módon, láttam már olyat (nem is kevestet), hogy valaki(k) semmit sem tettek sikerért... mégis rájuk köszöntött.
Az "élet szép" féle marhaságokkal meg hagyjatok... modnjátok a rákos gyerekeknek,vagy a haiti árváknak...
válasza:11.56nak
12:03 vagyok, sőt a leghosszabb (jól lepontozott) bejegyzést is én írtam. Nem rád értettem, hogy szemrehányásokat írsz, mert akkor még nem olvaszam a válaszodat.
Én elhiszem, hogy valaki depresszióba esik a rossz élete miatt, mert van ilyen és nagyon sajnálatos dolog. Ők ki is tudnak mászni ebből két pofon hatására, de például a barátom akiről írtam, a lisztallergiája miatt lett 6szor öngyilkos. Nekem sem akkor voltak ilyen gondolataim, amikor a legmélyebbre kerültem érzelmileg. Van úgy, hogy semmi érzelmi oka nincs, agyi anyagcserezavar áll a háttérben. Az ilyeneken két pofon, hidd el, nem segít. Van akin ige, van akin nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!