Meg akarok halni. El lehet ezt fogadtatni a családommal?
Velem van a baj, mert eddigi életem során (20 éves fiú vagyok) csak a nehézségek és negatív dolgok maradtak meg bennem. A (mostani) énképemet és életfelfogásomat körülbelül annyival el lehet intézni, hogy: butább, rosszabb vagyok másoknál, illetve, hogy mennyire taszít és nem tetszik ez az undorító élet, világ (itt jegyezném meg, mielőtt még félreértenétek: nem vagyok emo, csak egy szánalmasan érzékeny barom). Két fiatalabb tesóm van, a szüleim együtt vannak (inkább boldogtalan, mint boldog házasságban) és - bár nem nyomorgunk - az átlagnál szegényebbek vagyunk. Nekem nem fontos, hogy legyenek barátaim, szerelmem, egyrészt a barátsághoz, szerelemhez is szemét vagyok, másrészt nincs szükségem rájuk, a gondjaimat nem tudják megoldani – ha meg enyhítenék, azzal sem mennék sok mindenre.
Ezekből remélem látszik, hogy vannak, akiknek sokkal rosszabb, de ez engem „nem hat meg”, nekem már nem fontos az élet, nincs aki/ami idekössön. Illetve mégis: a családom, ezért haragszom rájuk. Tudom, szégyellnem kellene magam ezért, de vagyok annyira önző, hogy ebben a kérdésben a saját „érdekeimet” tartsam szem előtt –egyébként is, az, hogy a –szeretetükkel- „ideláncolnak” nem önzés?
Vannak emlékeim, amiktől nem tudok, nem akarok elszakadni. Ezek felidézésével élem át újra, hogy mennyi mindent elrontottam az életben, csalódást okoztam (tudom, az öngyilkosságommal is azt okoznék - de még egy apróság már nem oszt, nem szoroz), mennyire rossz, szégyellnivaló gyerek vagyok és, hogy mennyire nem sikerült ez az egész. Belefáradtam az életbe, anélkül, hogy valaha is éltem volna. Ehhez az egészhez nincs kitartásom, kedvem és erőm, mert tudom magamról, hogy szánalmasan gyenge vagyok hozzá, néha félek, kétségbe vagyok esve tőle. Régóta megkeseredett emberként létezek, régóta nem vagyok ide és közétek való - ha egyáltalán valaha is az voltam. Egyszóval elegem van, ennyi bőven elég volt a „legfontosabb dologból”.
Tehát elegem van, hogy rajtam (rajtunk) kívül mindenkinek sikerül minden, mások állandó jókedvéből, mások folyamatos bulizásából, az állandó szexizmusból, ezekből a szánalmasan viselkedő tinikből, netes „pózulásukból”, és ezt még sorolhatnám napokig. Ezek miatt (is) akarom befejezni ezt az egész sz@rt, itt jön a képbe a családom. Mert szeretem őket, nem akarom, hogy szenvedjenek, nem akarok fájdalmat okozni nekik, de „meggyógyulni” sem akarok, végérvényesen be akarom fejezni ezt a vergődést. A halálom az egyetlen dolog, ami éltet.
Ebben kérem a segítségeteket. Tudom, nem tudtok konkrétumokkal válaszolni, és érzem, hogy (valamennyire) értelmetlen a kérdésem. (Úgy próbáljatok meg válaszolni, hogy szülőkként ti mit tennétek, meglehetne-e győzni titeket?)
Kösz a segítséget.
válasza:És ha komolyan gondolja amit leírt? Hagyjátok már szegényt, honnan tudjátok mit érez, min megy keresztül, mégha konkrétumokat nem is írt? Én egy kicsit át tudom érzeni a helyzetét, én is voltam depressziós, és indirekt módon én is kértem segítséget.
11:15ös voltam
válasza: válasza: válasza:ma 11:18
A kérdező éppen ilyen válaszokra számít, mint a tied, JÁTSZMÁZIK. Ilyesmibe soha nem szabad belemenni, mert csak még jobban fogja sajnálni magát.
Bár tudom, hogy a jószándék vezérel benneteket, de ezzel csak a lovat adjátok alá.
válasza: válasza:Szia
Leírok Neked valamit amin talán érdemes elgondolkodnod! A kisfiam súlyos kromoszóma rendellenességgel született most 9 hónapos eddigi életében többet szenvedett és több fájdalom érte, mint téged 20 évesen. Ragaszkodik az életéhez élni akar, és mi mindent megteszünk, hogy éljen! Olyan tornát kell nála alkalmazni ami heti két órában pokoli fájdalmat okoz neki, és tudjuk, hogy nem lesz tökéletes egészséges soha, sőt már most tudjuk, hogy soha nem lesz képes gyerek nemzésére. De tudnod kell, hogy vannak pici dolgok amiért érdemes élni. Igaz, hogy a mostani világ nem az élet mellett áll, sokszor nekem is eszembe jutott, hogy öngyilkos leszek, de találd meg a szép dolgokat az életben. Nekem úgy sikerült, hogy örülök mindennek, amikor leesett az óriási hó örültem neki és órákig gyönyörködtem benne van ennél szebb dolog, a természet olyan feltöltő erő amilyet meg kell találni és erőt ad. Nem tehetsz ilyet ilyen fiatalon, az ember attól ember, hogy parancsol önmagának! Az én pici fiam is fel fog nőni és boldog lesz, ezt tudom!!! Fel a fejjel, bevenni a leszarom kapszulát és találj valamit ami feltölt!!
válasza:"Ezek felidézésével élem át újra, hogy mennyi mindent elrontottam az életben, csalódást okoztam"
Esetleg még jobban kínozd magad, nehogy egy kicsit is jobb legyen... Akiket megbántottál azoktól kérj bocsánatot, ami rendbehozható, azt hozd rendbe, a többi az meg már MÚLT, ha naponta ezerszer idézed fel, akkor sem tudod jóvátenni. Ha mindig a múltban élsz, esélyed sem lesz, hogy jobb legyen a jelened vagy a jövőd.
"rajtam (rajtunk) kívül mindenkinek sikerül minden"
Mit teszel azért, hogy sikerüljön neked is? Vagy csak várod a jót? Tanulsz vagy dolgozol? Mik voltak a terveid? Ha nem sikerült, akkor voltak új céljaid? Ha mindent megtettél, hogy sikerüljön amit szeretnél elérni és mégsem és mást is kitaláltál és azért is megtettél mindent és az sem sikerült, akkor elgondolkodhatsz feladáson, de akkor is csak a következő tervig. Addig állj neki és TEGYÉL VALAMIT azért, hogy jobb legyen, ne csak várd a kész dolgokat.
válasza: válasza:Szerintem razd meg magad, es ne hagyd el magad! Legy eros es kemeny, es fokepp kitarto! Meglesz az eredmenye.
Sportolj, dolgozz, tanulj, mindig csinalj valamit. Ha sokat netezel, az sem tesz jot, inkabb beszelgess es olvass egy konyvet.
Majd ha tudsz azert irjal mar valamit, legyszi.
válasza:Pszichológushoz fordulj...
Add meg az esélyt, hogy megváltozzon a "nézeted".
Lehet, hogy 1-2 év múlva már nem is akarsz öngyilkos lenni.
Én annak idején akartam, és megtettem.De nem haltam meg.Pedig sokkal nehezebb és "elfogadhatóbb" indokom volt rá, mint most Neked van.Azóta eltelt néhány év, jobbra fordult az életem, és örülök, hogy kaptam még egy esélyt, és hogy élhetek, és hogy most boldog lehetek.
Ne tegyél elhamarkodott döntést, először próbáld meg rendezni az életed, adj időt neki, hogy rendeződjön.
Ha nálad ez nem csak hirtelen "fellángolás", akkor keress fel egy pszichológust!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!