Meg akarok halni. El lehet ezt fogadtatni a családommal?
Velem van a baj, mert eddigi életem során (20 éves fiú vagyok) csak a nehézségek és negatív dolgok maradtak meg bennem. A (mostani) énképemet és életfelfogásomat körülbelül annyival el lehet intézni, hogy: butább, rosszabb vagyok másoknál, illetve, hogy mennyire taszít és nem tetszik ez az undorító élet, világ (itt jegyezném meg, mielőtt még félreértenétek: nem vagyok emo, csak egy szánalmasan érzékeny barom). Két fiatalabb tesóm van, a szüleim együtt vannak (inkább boldogtalan, mint boldog házasságban) és - bár nem nyomorgunk - az átlagnál szegényebbek vagyunk. Nekem nem fontos, hogy legyenek barátaim, szerelmem, egyrészt a barátsághoz, szerelemhez is szemét vagyok, másrészt nincs szükségem rájuk, a gondjaimat nem tudják megoldani – ha meg enyhítenék, azzal sem mennék sok mindenre.
Ezekből remélem látszik, hogy vannak, akiknek sokkal rosszabb, de ez engem „nem hat meg”, nekem már nem fontos az élet, nincs aki/ami idekössön. Illetve mégis: a családom, ezért haragszom rájuk. Tudom, szégyellnem kellene magam ezért, de vagyok annyira önző, hogy ebben a kérdésben a saját „érdekeimet” tartsam szem előtt –egyébként is, az, hogy a –szeretetükkel- „ideláncolnak” nem önzés?
Vannak emlékeim, amiktől nem tudok, nem akarok elszakadni. Ezek felidézésével élem át újra, hogy mennyi mindent elrontottam az életben, csalódást okoztam (tudom, az öngyilkosságommal is azt okoznék - de még egy apróság már nem oszt, nem szoroz), mennyire rossz, szégyellnivaló gyerek vagyok és, hogy mennyire nem sikerült ez az egész. Belefáradtam az életbe, anélkül, hogy valaha is éltem volna. Ehhez az egészhez nincs kitartásom, kedvem és erőm, mert tudom magamról, hogy szánalmasan gyenge vagyok hozzá, néha félek, kétségbe vagyok esve tőle. Régóta megkeseredett emberként létezek, régóta nem vagyok ide és közétek való - ha egyáltalán valaha is az voltam. Egyszóval elegem van, ennyi bőven elég volt a „legfontosabb dologból”.
Tehát elegem van, hogy rajtam (rajtunk) kívül mindenkinek sikerül minden, mások állandó jókedvéből, mások folyamatos bulizásából, az állandó szexizmusból, ezekből a szánalmasan viselkedő tinikből, netes „pózulásukból”, és ezt még sorolhatnám napokig. Ezek miatt (is) akarom befejezni ezt az egész sz@rt, itt jön a képbe a családom. Mert szeretem őket, nem akarom, hogy szenvedjenek, nem akarok fájdalmat okozni nekik, de „meggyógyulni” sem akarok, végérvényesen be akarom fejezni ezt a vergődést. A halálom az egyetlen dolog, ami éltet.
Ebben kérem a segítségeteket. Tudom, nem tudtok konkrétumokkal válaszolni, és érzem, hogy (valamennyire) értelmetlen a kérdésem. (Úgy próbáljatok meg válaszolni, hogy szülőkként ti mit tennétek, meglehetne-e győzni titeket?)
Kösz a segítséget.
válasza:Azt akartam írni, hogy tényleg szánalmas vagy, de aztán elgondolkodtam, lehet, hogy tényleg komoly a kérdésed.
Szerintem kérd piszchológus szakember segítságát, sürgősen.
válasza:Miert nincs onbizalmad?
En szulokent tobb helyre is elvinnelek ahol szakember tudna segiteni Neked.
Hidd el, hogy mindenki kap egy keresztet az elettol, ki kisebbet, ki nagyobbat. De mindenki cipeli a sajat keresztjet.
Ez az elet. Tanulsz, dolgzol, gurizel, veszekszel, szeretsz, csalodsz es orulsz...stb. mindenki ugyanazokat a dolgokat eli meg.
Mivel foglalkozol, tanulsz meg? Miert lett ennyire eleged az eletbol? A szuleid megalaztak gyerekkorodban, vagy miert erzed egy senkinek magadat?
Dr. Csernus Imre pszichiaterhez is elmehetnel, biztosan segitene neked.
válasza:Te tényleg szánalmas vagy... 20 évesen... pfff!
Egy beteg ember mit nem adna az életért, te meg, is rinyálsz.
Valószínűleg nem leszel boldog az életben, mert nem szeretsz senki (méghogy a családodat szereted, ne nevettess! Akkor eszedbe sem jutott volna ezt a baromságot ideírni!)
Nézd, szerintem a szüleid látják, hogy mennyire nem vagy erre a világra való, és bele fognak törődni a döntésedbe! Írd meg nekik ezt egy levélben, írd meg, hogy téged az égvilágon semmi sincs, ami boldoggá tudna tenni, ennél jobb a halál...
Nyugodj békében (ha tudsz)!
válasza:A szüleidtől akarsz engedélyt kérni, hogy öngyilkos lehess? Ugye te sem gondolod komolyan, hogy egy szülő ilyenre rábólinthat? Megértem, hogy az élet szar. Hidd el, másoknak is az, akik hozzád hasonló helyzetben vannak. Vannak az életben mélypontok, de az öngyilkosság nem megoldás, bár úgy látom lebeszélni nem tudnálak, hiszen hiába mondanám, hogy gyávaság meg menekülés, te is tudod, hogy gyáva vagy. És a leggyávább azért, mert a szüleidtől várod a feloldozást, hogy nyugodt lélekkel halhass meg. Az persze nem érdekel, hogy az életüket teszed tönkre, akkor is ha "rábeszéled őket". Ez nem egy jó buli, ahova elmész, és majd jössz valamikor. Az még nem jutott eszedbe, h kezdj el élni? Azt lehet barátok nélkül is. Rengeteg csodálatos dolog van a világban, amihez nem kell társ. Élj egy kicsit, szabadulj fel, és ha később is csak a halál éltet majd, akkor tedd meg, de ne várd el másoktól, hogy feloldozzanak a bűntudat alól. Te választod a könnyebb utat, mert gyáva vagy szembenézni a valósággal, vagy elmenni egy pszichomókushoz. Ez önzőség. Ne akarj még önzőbbé válni, hogy mindenki másnak fájjon, csak neked ne!
Utazz el, vagy vegyél egy macskát. Lépj ki a kis burkodból, játssz az élettel, csak próbáld meg! Nem azt mondom, h ne legyél öngyilkos. Azt mondom, h előtte adj magadnak egy fél évet. Próbálj fel szerepeket és játszd el őket, ha nem tetszik, dobd el, keress másikat. Nézd meg a naplementét, sétálj el a hegyekbe, a folyópartra, bárhová. Ehhez nem kell társ. Menj el egy pszichológushoz, mondd el neki amit itt leírtál, nem fog akarni lebeszélni az öngyilkosságról, de talán egyszer te magad döntesz úgy, hogy ez mekkora baromság. Mert az.
Ébredj fel
válasza: válasza:Nem fog megérteni senki....csak aki ugyan így érez.
Lásd előttem szóló...
válasza:"a gondjaimat nem tudják megoldani – ha meg enyhítenék, azzal sem mennék sok mindenre"
Nekem ez a mondat jött ki nagyon erősen. A családodnak, barátaidnak, szerelmednek nem az a feladata, hogy a te gondjaidat megoldják. Segíthetnek benne, de megoldani csak te tudod, ha akarod. Ha meg enyhítenék, azzal tényleg nem sokra mennél, mert akkor egy kicsit már jobban éreznéd magad és akkor esetleg rájönnél, hogy valamit tenned is kellene vagy lehetne, nemcsak vinnyogni.
Kapd össze magad, ha kell menj el pszichológushoz, pszichiáterhez, de ez a meg akarok halni meg szar az élet elég szánalmas, főleg hogy nincs semmi komoly problémád (meghalt akit szerettél?, nem tudsz tanulni vagy dolgozni?, halálos beteg vagy? nyomorék vagy?, elveszítetted a munkádat?) Szerinteme gyik sem.
Szülőként? Elvinnélek pszichológushoz és előtte leülnék veled beszélgetni a családon belüli és az egyéb feladataidról, tanulás, munka, mert így csak magaddal foglalkozol és otthon nyavalyogsz.
Az hogy más élete milyen vagy pózol-e vagy sem, ne érdekeljen, erre ne fogd rá, hogy neked valami miért nem sikerül.
Nőlj fel gyerek, mert így egy vinnyogó kismkamasz vagy, pedig 20 évesen már egy felnőtt embernek kellene lenned.
válasza:Nos, nem vagyok szülő 20 éves vagyok, mint te. Egyszerű a válaszom a kérdéedre, amit szerintem te magad is sejtesz: nem, nem lehet elfogadtatni a családdal egy halál készültét. Kettétörné a családod életét, és nem hinném h ezt szeretnéd igazából.
Ha engeded, én megpróbálok neked segíteni, reagálni a mondataidra: írod, h butább, rosszabb vagy másoknál. Ezt honnan veszed? Nem te éled a mások életét, nem tudod milyenek valójában, sokan csak az álarcukat mutatják a külvilág felé. Az, hogy ennyire szépen, összefüggően leírtad az érzéseid, gondolataid, értelmes emberre utal. Nem olyanra aki el készül dobni az életét. Nem véletlenül élsz, és bár nekem is voltak sötét pillanataim, próbálkozásaim pár éve, tudom h értékes az életem.
Lehet hogy taszító és unodorító az élet, de gondolj arra hogy ez egy csoda,h van esélyed élni! Annyi minden történhet még veled, amire most nem is gondolsz...
Haragszol a szüleidre? ÉS miért? Mert szeretnek, és felneveltek téged? Egy kicsit gondolj bele az ő helyzetükbe is: mikor te még anyukád hasában voltál, milyen boldogan vártak téged és tartottak a karjaikban. Nagyon remélem hogy nem fogod megtenni ezt a butaságot amit fontolgatsz, a családodon kívül akkor még egy embernek okoznál fájdalmat, nagyon megfogott az írásod.
Sajnos komolyan tudom venni az ilyet...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!