Ti kibékülnétek a vőlegényetekkel, adnátok neki még egy esélyt?

Szerintem ha férfi tette volna fel a kérdést, akkor már a nőnek az anyukája is több ízben emlegetve lett volna.

Ilyen a többség felfogása: ha nő vagy, a pasid legyen az első. Mindent tűrj el neki, és érezd hatalmas megtiszteltetésnek, ha hozzád szól. Ha férfi vagy, anyád csak egy van, nőd még lehet ezer.

Ahogy mások is mondták, az a baj, hogy szakított. Ha házasok lennétek, elválna addig, amíg probléma van, aztán ha tiszta a levegő, újra esküvő?

Mindig adódhat vészhelyzet a családban, és én nem tudnék albérletet fizetni valakinek, nincs annyi pénzem. Átmenetileg biztos befogadnám a rokont, pedig csak 1,5 szobánk van. Annak sem jó, aki érzi, hogy mások nyakán kénytelen lenni. Ilyen szempontból nagyon hagyományos családban gondolkodó vagyok.

Elfogadhatjuk, hogy más másmilyen - mondjuk a vőlegényed. De ha ennyire eltérően gondolkodtok segítségnyújtásról, családról, konfliktuskezelésről, akkor nem tudom, érdemes-e erőltetni az együttlétet.

Szerintem kritikán aluli, ahogy viselkedett, hogy szakított, és nem állt veled szóba , főleg (ahogy írod), hogy előre megbeszéltétek, és az anyja is lakott nálatok.

Bocsánatot kért?

Nekem is a férjem az első, de ha a családjának segítség kell, "elengedem", és fordítva. Nem kéne neki magyaráznom, hogy miért fogadom be a húgomat.