Ti kibékülnétek a vőlegényetekkel, adnátok neki még egy esélyt?

Nos, ha ezt az én párom csinálta volna, esélye nem lenne többet nálam. Vonatkoztassunk el kicsit a testvér -gyerek témától.

Épp adódik valami nehézség a kapcsolatban, erre a párom osszepakol, és nem áll szóba velem. Azt hittem együtt fogjuk leelni az életünket, jóban- rosszban, erre ő lelép. Mindezek után még arra sem tart engem méltónak, hogy "szépen" zárjuk le a kapcsolatunkat. Arra nem képes, hogy elém álljon, és azt mondja, sajnálom, megpróbáltam, nem megy. Vagy legalább annyit mondana (ha nem akar szakítani), hogy időre van szüksége. De nem. Ő hagyja, hogy megjárjam a poklok poklát, hogy éjszakánként azon ragodjak, miért tette ezt? Majd elhagyottan és megalázottan loholok utána, hogy beszéljük meg, mert nekem fontos a kapcsolat, találhatunk megoldást, hisz szeretjük egymást... erre ő ajtót sem nyit nekem?! Mindezt 3 hónapig. Majd gondol egyet, és felejtsünk el mindent, visszajön. Ugye csak kamu, hogy ezt ilyen sokan benyelnétek?!

Ilyen viselkedésre semmiképpen nem szolgált rá a kérdező. Ilyet nem teszünk azzal, akit szeretünk. JELLEMTELEN húzás volt ez a volegeny részéről, és én ezért nem bocsátanék meg. Mert a kérdező ha hibázott is (szerintem egyébként nem!), akkor sem érdemelt ilyen bánásmódot a szeretett ferfitol.

Kedves #100, Ez nem önbecsülés kérdése, hanem túlfejlett ego kérdése. Amikor azt mondja valaki hogy na én egy ilyennel soha... Ilyenkor saját magadat olyan módon állítod egy képzeletbeli erkölcsi piedesztálra, -közben lefele nézve (és ítélkezve) az ilyen magunkfajta bűnösökre (mint a vőlegény), meg "érzelmi nullákra" (mint sok válaszoló)- ami leginkább a mérhetetlen egoról és sokkal kevésbé az önbecsülésről szól. Nekem és szerintem.

Bocs az Ofért.

Minden szavaddal egyetértek az utolsó mondatodban foglaltat illetően. Neked is szépet!

És elnézést kedves kérdező!

Nem. Ha már itt nem működik a jóban-rosszban, a szerelem időszakában, akkor mi lesz majd a házasság utáni években?

Neki annyira kellene téged szeretnie, hogy akár az előző kapcsolatodból származó gyermekedet is el kellene fogadnia, miattad. Ami egy életre szól, nem pár hónapra. Tehát itt szerelemről szó sincs. Annyira meg nem jó jellem, hogy szerelem nélkül vele legyél.

Azért kíváncsi lennék azokra a kapcsolat függő nőkre, akik most azt szajkózzák, hogy a férjem előrébb van a vér szerinti családomnál, ha náluk történik hasonló dolog.

Abban mindig egyet szoktam érteni, hogy ha az anyós-após bántja ok nélkül a gyerek választottját, akkor álljon mellé a párja.

De azt megnézném, hogy mit szólnának, hogy ha ezeknek a nőknek a gyerekei is ilyenek lennének egymással, akkor mit gondolnának a saját nevelésükről.

Gondoljatok csak bele. Van mondjuk két lányod és az egyik bajba kerül (akár még önhibájából is). A másiknak lehetősége lenne segíteni, de nem teszi, mert a párja fontosabb, és az egyik gyerek mehet a híd alá.

Vagy aki azzal jön, hogy fizetne albérletet, ápolót, stb.. Szerencsés, aki megteheti, hogy így támogasson egy másik családot, de sajna sokan nincsenek ilyen helyzetbe, és azt tudják csak vállalni, hogy helyet adnak, akár saját kényelmük árán is. Ha a Kérdezőnek ilyen fiatalon lakása van, ami örökség is lehet, nem tudjuk, de ha ő megdolgozott érte, akkor nem biztos, hogy ezen kívül még arra is van kerete, hogy fizessen a testvérének albérletet, csak hogy a drága vőlegény nehogy gyerek ricsajra ébredjen.

A férjeiket piedetesztálra emelőket, akkor is megnézném, hogy ők kihez fordulnak segítségért, ha a legelső helyre tett úriember, esetleg elhagyja őket.

Na de, ez nem válasz a kérdésedre Kérdező, ne haragudj, hogy ennyire elkalandoztam.

A helyedben biztosan azt tenném, hogy leültetném a kedves exvőlegényt, és elmondanám neki, hogy nekem mit okozott, és őt is kikérdezném arról, hogy most mégis hogyan gondolta.

Ha nagyon szeretném, akkor adnék a kapcsolatnak egy újabb esélyt, de semmi esetre sem úgy, hogy rögtön odaköltözhet újra.

Részéről érthető, hogy teljesen természetesnek veszi, hogy ő gondol egyet, és minden onnan folytatódik, ahol a testvéredék beköltözése előtt voltatok. Kényelmetlen is lehet az anyukájánál.

De az biztos, hogy nem hagynám, hogy így szórakozzon velem. 3 hónapig feléd sem néz, nem is beszél veled, és most azt hiszi, hogy ezt így lehet folytatni?

Nagyon kellene bizonyítani, és ha mégis azt érezném rajta, hogy sajnos ilyen ember, aki a problémák elől menekül, akkor nem lenne folytatása.