Ti kibékülnétek a vőlegényetekkel, adnátok neki még egy esélyt?

"Azért kíváncsi lennék azokra a kapcsolat függő nőkre, akik most azt szajkózzák, hogy a férjem előrébb van a vér szerinti családomnál, ha náluk történik hasonló dolog."

Tarsfuggo? Miert is? Mert a tarsa az elso? Regen rossz az a kapcsolat, ahol nem igy van. Vagy talan szerinted az a normalis, hogy a testver, anyos, nagyneni, kilencedik unokatestver kellene hogy az elso helyen alljon? Aki szerint igen, az ne kezdjen tarskapcsolatba. Erdekes, valahogy eddig ugy tunt, hogy az emberek uj csaladot alapitanak es akorul forog az eletuk. Lehet segiteni a csaladot es kell is, de nem a masik rovasara.

Van testvérem, amióta él azóta mellettem van, sosem fog cserbenhagyni, mindig számíthatok rá. Egy barát/vőlegény/férj valahol mindig változó tényező, elhagy, szakítotok, elváltok, millió dolog történhet és gondolom sokakkal történt is és a legtöbben nem életük első szerelmével vannak 50 éve. Én úgy gonolom attól még, hogy férjhez megyek és saját családom lesz nem szűnik meg az a család sem létezni, akik felneveltek, támogattak, nem rangsorolok közöttük, mindkettőt egyformán lehet szeretni, csak máshogy, de nincs olyan, hogy nekem egyik a másiknál fontosabb lenne. Ha a vőlegényem így kezelné a szituációt, mint ahogy a tied, biztos nem fogadnám vissza, sok mindenkibe lehetsz még szerelmes, és sok emberrel lehetsz boldog is.

Az egyébként érdekelne, hogy a vőlegényed mit mondott arra, miért nem állt szóba veled 3 hónapig?

"Egy barát/vőlegény/férj valahol mindig változó tényező, elhagy, szakítotok, elváltok, millió dolog történhet "

Ilyen hozzaallassal inkabb ne hazasodj

Hát itt kezdődnek a nagy problémák, hogy a "vőlegény/férj valahol mindíg változó tényező...

Lehet itt erkölccsőszködni, hogy micsoda hajmeresztően szégyenletes dolog, hogy valakinek a párja nem bírt együtt élni a menyasszony testvérével, meg gyerekével, és hogy nem volt szép dolog, amit csinált, csak az a rohadt nagy gáz, hogy közben pont ugyanezek az emberek (akik ezt mondják) beszélnek úgy a társukról, férjükről adott esetben, -akinek örök hűséget esküsznek, meg gyereket csinálnak-, mint ha valami csereszabatos használati tárgy lenne, ami ha nem működik, vagy nem teljesen úgy működik éppen, ahogy szeretnénk, akkor kidobjuk, azt majd veszünk másikat. És persze ugyanezek az emberek szoktak a toleranciáról, meg annak hiányáról is papolni, miközben elsőként ragadnak követ, és akarják elveszejteni, ha valaki hibázott és rá lehet sütni hogy bűnös. Hát nem tréfás ez...?

Az én testvérem is egyedülálló szülő. Ha arról lenne szó, természetes, hogy befogadnám egy időre, nem fogom a testvéremet a híd alá küldeni a gyerekkel!!!

Viszont ha a párom elköltözne, míg ők itt vannak azért, mert befogadtam a testvéremet, akkor már nem is kellene visszajönnie!!! SOHA! Lehet bennem van a hiba, de ha bajban lennének, én a sógoromékat is minden további nélkül befogadnám!

Ezt úgy hívják, hogy EMBERSÉG, ami a párodban nincs egy cseppnyi sem és ahogy látom, itt sem sok emberben! Szóval vissza ne fogadd! 28N

19:38-as, szóval a te emberséged szigorúan csak a vér szerinti rokonaidra terjed ki, a VÁLASZTOTT párodra, (tudod, arra, akivel azért élsz együtt, mert szereted, mert adott esetben a gyermeked apjául választottad) na rá már nem.

Hát veled se kezdenék kapcsolatot, az biztos.

Mondjuk kíváncsi lennék fordított helyzetben kinek mekkora szája lenne, ha ő maga szorulna segítségre akár gyerekével, akár egyedül és az anyja/apja/testvére közölné, bocs de ne gyere ide, mert xyt zavarnád.

Ja és köszönöm a "jókívánságokat", de annak ellenére, hogy azt írtam a férfi változó tényező, komoly kapcsolatban élek az eddigi egyetlen férfivel az életemben, viszont mi kölcsönösen segítünk egymás családján és ezen egyikőnk sem sértődik meg.