Ti kibékülnétek a vőlegényetekkel, adnátok neki még egy esélyt?

Melyíkőtök tette volna utcára a testvérét és annak gyermekét?

A kérdező jót akart, mivel a vőlegénye is belement, nem értem utólag mit pampog. Elment, szakított.

Ha az ember a testvérét nem segítheti, akkor kit?!

A nehézségnél otthagyott. Ha az ő testvére szorult volna segítségre, kihajítja az utcára?

"A kérdező kommentje:

Tudtunk volna beszélgetni, randizgatni, heti párszor itthon alhatott volna, párszor aludtam volna én náluk, vagy nem tudom."

Ha ezt komolyan gondoltad, akkor tényleg kérlek, ne békülj ki a vőlegényeddel, sz.ar élete lesz egy ilyen végtelenül önző nő mellett. Vagy csak vicceltél, amikor azt gondoltad, hogy vőlegényed majd felugrik hozzád látogatóba az OTTHONÁBA, - persze amennyiben a húgod és a lánya éppen nem pihennek, ugye - és udvariasan elbeszélgettek négyesben a konyhában?

Kedves 94-es. Köszönöm ezt a kimerítő okoskodást, régen nevettem ilyen jót. Sokat gondolkodtál rajta?

Komolyra fordítva a szót. Sajnálom, ha megsértődtél, de a véleményem továbbra is az, hogy aki szerint egy ilyen férfi miatt, amilyenről a Kérdező ír, az utcára kellett volna tenni a családját, miközben anyóspajti ott randalírozhatott hónapokig, az érzelmileg, de továbbmegyek, értelmileg sem túl acélos.

Kedves #96-os, nem sokat gondolkodtam rajta, neked viszont talán érdemes volna (többet). Ez az egyik.

A másik, hogy a magam részéről egy szóval nem mondtam olyat, hogy ne kellett volna segíteni a testvéren valamiképpen, és hogy ez ne volna jó dolog. És igen, talán lehetett volna a vőlegény is mondjuk úgy konstruktívabb, és talán van amit csinálhatott volna máshogy is. Csakhogy ezért még nem annyira tudom őt sem elítélni.

Ezenkívül, de főleg a kérdés arról szólt, hogy vissza szeretne jönni a vőlegény a történtek után, és ti mit tennétek. De a kérdés nem önmagában olyaténképpen merült fel, hogy szakítás, avagy segíteni a testvérnek. Nem ez a kérdés. Úgyhogy szerintem lecsúsztál egy kicsit a lényegről.

Kedves 96-os. Ne haragudj meg, de én azon a sületlenségen, amit összehordtál egy percet sem fogok gondolkodni, mert már az elolvasásakor röhögőgörcsöt kaptam. Ennyit erről.

Nem tudom, hogy te melyik válaszoló vagy és mit írtál, ennyi válaszból eszem ágában sincs kikeresgélni, de nyilván valami miatt nagyon találva érezted magad azzal, amit én írtam. Nem hinném, hogy el lennék tévedve, egyértelmű a válaszomból, hogy én mit tennék, az pedig, hogy megdöbbenek ilyen fokú kőszívűségen, ami itt sok válaszolót jellemez, csak egyszerűen kikívánkozott belőlem. Sokan minősítették itt csúnyán a Kérdezőt, nem hinném, hogy nagyon kilógnék a sorból, mert egy kis plusz véleményt is hozzáfűztem a válaszomhoz. Lényeg a lényeg,én ilyen emberrel soha nem kezdeném újra, ez csak önbecsülés kérdése. Aki elhagy, konkrétan tojik rám 3 hónapig, ráadásul ilyen dolog miatt, de fordítva már elvárja, hogy mosolyogva tűrjem az anyja akcióit, az nincs az a pénz, hogy újra betegye hozzám a lábát. Ennyire ne fussunk már férfiak után, sok van belőlük, ennél sokkal jobbak.