Skizofrén anyuka mennyire lehet veszélyes a gyermekére, ha rendszeresen szedi a gyógyszert?

Hű, annyit írtatok, hogy nem is tudok mindenre reagálni.

Ami kérdésre most így hirtelen emlékszem:

A válás nem a skizofrénia miatt történt, ezt most diagnosztizálták, kb 3 hete. És 4 évvel ezelőtt váltak el. Oké, a párom tudta, hogy a neje hajlamos lehet esetleg rá, mivel a hölgy apukája is skizofrén volt, és ő öngyilkos is lett sajnos. Na de nála semmi jele nem volt sokáig, és a legtöbb esetben 30 éves korig előjön annál, aki hajlamos rá, a hölgy már betöltötte a 30-at amikor elváltak. Nem érzem úgy, hogy a párom szemét lenne a válás miatt, maradt volna csak azért valakivel, akivel nem voltak boldogok, csak mert kb 15% esély van rá, hogy örökölte a hajlamot a betegségre?

És a másik: lehet hogy hülyén fogalmaztam meg a kérdésben. A párom nem ellenzi, hogy magukhoz vegyük a lányát, mert ő is nagyon aggódik érte. Csak nem tudja eldönteni, mi a nagyobb veszély a gyerek számára, az a lelki törés, hogy egy darabig (lehet hogy hónapok, lehet hogy évek) nem lakhat az anyukájával; vagy pedig az az esetleges trauma, ha az anyuka ellene fordul, esetleg bántja, vagy csak megijeszti őt a gyerek számára "furcsa" viselkedésével. És én sem tudom, melyik döntés lenne a helyes, mindemellett én továbbra is azt gondolom, hogy első a gyerek biztonsága lenne.

Részben azért is van kint ez a kérdés, hogy neki is meg tudjam mutatni a válaszokat. Dönteni pedig nem közösen fogunk, hanem a párom egyedül, illetve a kislány anyukájával kettesben, de minden eshetőséget gondosan mérlegelve.

A kislány most középső csoportos.

Az anyuka szülei sajnos nem jöhetnek szóba, apukája öngyilkos lett, meghalt, anyukája meg sclerosis multiplexben szenved, tolószékhez van kötve, bentlakó ápolónője van, aki segít neki, ráadásul 180 km-re lakik innen.

Esetleg még talán az anyuka testvére, aki számításba jöhet, bár nem nagyon hiszem hogy tudná ezt vállalni két kicsi (3 év alatti) gyerek mellett.

És komolyan gondoltam azt, hogy én hasonló helyzetben lemondanék a gyerekem felügyeleti jogáról, az ő biztonságát szem előtt tartva. Pont azért, mert szeretem.

Bár persze nyilván könnyen beszélek, mivel nem vagyok ilyen szituban, és remélem, nem is leszek soha.

#76,

nyilván azért most diagnosztizálták, mert most ment el orvoshoz. Nyilván azért ment el orvoshoz, mert olyan panaszai voltak, amik eddig nem. Ha korábban is lettek volna ilyen jellegű gondjai, akkor már korábban felkeresett volna egy szakembert.

Én nem azt állítottam, hogy nem beszámítható. De a betegségéből igenis lehetnek olyan PILLANATAI, amikor nem tudja, mit tesz, amikor valamilyen téveszme hatására igenis VESZÉLYES lehet a gyerekre nézve. Én nem vagyok senki, nem képzelem magamat istennek, nem érzem, hogy felette állnék, DE nem engedném felügyelet nélkül a gyerek közelébe. És itt nem az ÉN személyes jelenlétemről van szó, hanem bárki felnőtt emberéről, aki megakadályozhatja, ha ESETLEG ártani akarna a gyereknek. NEM azért, mert BOLOND, hanem azért, mert BETEG.

Te például elengednéd több napra a gyerekedet csak kettesben a mondjuk alkoholista apjával? Aki amikor elviszi a gyereket, józan. De ugye napokig nincs mellette senki, aki figyelni tudna rá. És nem biztos, hogy inni fog, nem biztos hogy részegen fog fetrengeni, de igenis MEGVAN AZ ESÉLYE. És ha berúg, ha csak egy pillanatra nincs a cselekvőképessége teljes birtokában, a gyereknek komoly baja is lehet. Te vállalnád a felelősséget? Ugye nem? Akkor most én is kérdezzem azt, hogy kinek képzeled te magad, amiért ellenőrizni akarod a gyerek alkoholista apját (mert hát beteg), akinek joga van a saját gyerekével lenni?