Skizofrén anyuka mennyire lehet veszélyes a gyermekére, ha rendszeresen szedi a gyógyszert?

"49-es, mivel nekünk többieknek ez nem sikerült, így légy szíves vázold fel a kérdezőnek, hogy miből/mikor lehet biztonsággal eldönteni, hogy az anya alkalmas-e a továbbiakban a gyereket lelki/testi sérülés nélkül nevelni, meddig alkalmas, mikortól nem az?"

Én megfordítanám a kérdést. Melyik megoldás az, ahol a kislányt a lehető legminimálisabb lelki/testi sérülés éri ebben a helyzetben? Jelen pillanatban (még?) szerintem az, ha az édesanyjával marad és, ahogy a kérdező párja fogalmaz, "jobban odafigyelnek" és a fejlemények fényében esetlegesen másképp döntenek. Ha a kislányt most elszakítja a kérdező, aki már most "elmebetegnek!" titulálja az anyukát, akkor bizony az az impulzus fogja érni (és ez tuti, sajnos, érezhető a "wanna be" nevelőanya hozzáállásából), hogy "anyukád bolond és veszélyes, ezért nem maradhattál vele, azért nevellék én, mert én normális vagyok és azért nem maradhatsz és válthatsz vele két szót kettesben, mert anyukád nem beszámítható". A kislány így fog felnőni és ez mindennél jobban rombolja a kis lelkét. 12-13 éves korára már annyira abnormálisnak fogja tartani az anyját, h a lelke mélyén rettegni fog attól, vajon örökölte-e tőle a betegségét. és akkor tönkre is tettünk két életet: az anyáét és a lányáét. a kérdezőt meg isteníteni fogják a játszótéren, h micsoda nemes lélek, a sajátjaként szereti a megbolondult ex gyerekét, mert hát finoman és mellesleg azért ez szinte mindig elhangozna, érezhető a kérdező szavaiból...

Kérdező (#45) a hangnemmel semmi gond, az én agyam hasonlóan elszállt a kérdésedtől, ld #8. Szal azt én kezdtem...

Viszont tényleg, ennyire nem tudod elfogadni, hogy a saját párod (= a gyerek apja) se, meg a közvélemény többsége sem látja helyesnek azt az utat, azt az elképzelést, amit megfogalmaztál?

Meg kellene értened, nem igaz, hogy a cél szentesítené az eszközt minden határon túl, és nem lehet a szabadság/biztonság skálán a 100% biztonság 0% szabadság ponton leragadni, hanem a racionális optimumot kell keresni, ami a gyakorlatban a legjobban működik.

Szóval szerintem csihadj le, nyugodj meg, a párod, HA rendszeresen tartja a kapcsolatot a gyerekkel is, meg az exével is, igen nagy valószínűséggel észre fogja venni, ha az exe állapotában negatív változás állna be. Persze marad tényleg egy nagyon kicsi HA, viszont meggyőződésem, hogy ez NEM JELENTHET ALAPOT egy szülőnek a gyermekétől, egy gyermeknek a szülőjétől való elválasztására.

A mindenkor maximális biztonságra való görcsös törekvés élhetetlen életet eredményez... és egyébként ugyanúgy pszichés betegség, mint a skizó... úgy hívják, hogy kényszerbetegség.

Fontos, hogy megtanulj elengedni dolgokat...

(amit írtam, azt meg azért írtam, mert bocsi, de az itt előadott gondolkodásodból egyenesen következik az is, hogy esélyed van azzá válni, aki majd nem engedi el sehova 17 évesen a gyerekét, mert "annyi mindent hallani"... és hát bocsi, de az a véleményem, hogy ezerszer inkább egy skizó anya, mint egy az örökös aggódásával megfojtó. Sorry, ez van)

Valahol érthető, hogy az anya nem szeretne hozzátok költözni és ez teljesen független a betegségétől. Szerintem egyetlen nő sem szívesen élne egy fedél alatt az exférjével és annak az új társával, bármilyen jó is a viszony közöttük. Gondolom azért nem szeretné az anya az orvosi papírjait megmutatni, mert nem bízik bennetek, aminek biztosan oka van... Már megbocsáss, de elmeállapottól függetlenül, én sem(és szerintem még sokan mások sem) mutogatnám az exférjem új párjának az orvosi papírjaimat, egyszerűen azért, mert semmi köze hozzá.

Egyébként a párod mit szól a dolgokhoz, mert gondolom már sokszor beszéltetek erről? Nekem az a véleményem, hogy hagynod kellene, hogy ezt a párod és az anyuka rendezzék. Megértem, hogy aggódsz a gyermekért és nem mondom, hogy nem alaptalan az aggodalmad, de már sokan írták, hogy skizofrénia és skizofrénia között van különbség. Tájékozódni kellene anyuka állapotáról, de nyilván nem neked, hanem a párodnak, mert azt elhiszem, hogy a te jelenlétedben nem szívesen beszél a betegségétől, vélhetően azért, mert szégyelli. Ha látni fogja a segítő szándékot, idővel valószínűleg ő is másképp fog a dolgokhoz hozzáállni.

Kérdező (#52) "Nem idegenek közé akarjuk vinni, nem intézetbe akarjuk adni, hanem az édesapjához kerülne" - ha a kérdésből jól veszem ki, csak TE akarod, nem többes szám...

Ha a párod meg akarná változtatni a gyermekelhelyezést, neki természetesen lenne módja rá, ugye beadja a bíróságra, ott meghallgatják a párod, az anyát, a megfelelő szakértőket, és döntést hoznak. Egyáltalán nem biztos, hogy nyerne egyébként.

Ha az anyuka rákos lenne, akkor igazatok lenne, várjuk meg, amíg szépen leépül és nem tud a kislányról gondoskodni. Majd észre fogjuk venni, hiszen annak nyilvánvaló jelei vannak, lefogy, gyenge, fájdalmai vannak....

A skizofrénnek a segítő szándék gyanús, így azt nem fogja elfogadni. Ez egy tudathasadásos állapot, ami napról napra változhat, hirtelen, minden átmenet nélkül. Egyik nap még a legjobb anya, de aztán megnéz egy horrorfilmet vagy mittudomén, és a fejébe veszi, hogy a gyereke egy sátán, és el kell pusztítania, persze úgy, hogy az előjeleket a gyerek és más sem ne vegye észre, mert akkor nem sikerül a terv.

Ha 1% esély van, hogy a gyerek veszélyben van, akkor nem szabadna az anyánál maradnia. Persze mondhatjuk, ilyen alapon bárkinél meglehet az esély, de az adott anyukának papírja is van róla, ez a különbség. Az, hogy a kérdező milyen rossz hatással lesz a gyerek életére, az pedig rosszindulatú feltételezés. Az aggódását kényszerbetegségnek nevezni meg egyenesen abszurd, főleg, hogy ő ezzel nincs diagnosztizálva tudomásunk szerint.

Hogy az anya odaköltözni nem akar, azt megértem. Viszont hogy nem mutatja meg az orvosi papírjait, az ijesztő. Ha engem ezzel diagnosztizálnának, akkor kétségbe lennék esve, és megmutatnám a leleteim, mert aggódnék magamért és a gyerekemért, és remélném, hogy az exem támogat.

Viszont ha nem mutatja meg a papírjait, az már lehet egy üldözöttség-érzés, ami előrehaladott állapotot mutat. De ez csak feltételezés, viszont erre is gondolni kell. Egy tudathasadásos állapotot nem lehet százalékban meghatározni, mert az egyik pillanatról a másikra változhat, nem tudom, ezen mit nem lehet érteni! Az apuka meg nem él vele, hogy folyamatosan figyelemmel tudja kísérni, így a kislány igenis veszélyben lehet. Talán most nincs abban, és lehet, hogy még 10 évig nem is lesz, vagy soha nem is lesz, de lehet, hogy már holnap abban lesz. Ki vállalja a felelősséget így az ő életéért és a lelki épségéért?

A skizofrénia olyan, mint oroszlánt tartani otthon. Nem akarom állathoz hasonlítani az anyukát semmi esetre sem, csak a szituáció hasonló. Lehet, hogy évekig bele simul a tenyerünkbe, eszik a kezünkből, békés. Ismered, nincs rossz tapasztalatod, de tudod, hogy ott van benne az ösztön, amitől bármelyik pillanatban vérengző vadállattá változhat. Bezárnád a ketrecébe a kisgyerekedet?

#57 "Viszont ha nem mutatja meg a papírjait, az már lehet egy üldözöttség-érzés, ami előrehaladott állapotot mutat." - MI??? Az, hogy nem hagyja magát kontrollálni semmilyen szinten se az ex párja új nője által?

Már bocsi, de ez szerintem pont a teljesen normális, koherens gondolkodás ismérve. Épeszű ember nem tűrné...

Az utolsó bekezdést meg te sem gondolhatod komolyan... de ha ilyen hasonlathoz ragaszkodsz minden áron, akkor a valóság talaján maradva a "skizofrén olyan, mint kutyát tartani otthon, mert..." - és hát meg kell állapítanom, hogy szerencsére a legtöbb embert nem gátolja a - többnyire a gyerek által forszírozott - kutyatartásban, hogy "akkor van 0,001% esély arra, hogy...", mert átlátják az eshetőségek következményeit.

"Viszont ha nem mutatja meg a papírjait, az már lehet egy üldözöttség-érzés, ami előrehaladott állapotot mutat."

és ha az anya azért nem mutatná meg, mert úgy érezné, h azért jobb, ha a lehető legkevesebbet tudnak az állapotáról, mert attól tartana, h a volt férje és az új nej fejében esetleg megfordult, h "elvegyék" a lányát, az paranoia lenne? mert hát, ugye, a kérdésből tudjuk, h tényleg felmerült, van valóságalapja... tricky....