Skizofrén anyuka mennyire lehet veszélyes a gyermekére, ha rendszeresen szedi a gyógyszert?
A párom volt feleségénél nemrég skizofréniát diagnosztizáltak.
Én szeretném, ha magunkhoz vennénk a párom óvodás kislányát, mert félek, hogy baja eshet.
A párom viszont azt mondja, hogy nem szeretné elszakítani a gyereket az édesanyjától, mert az nagyon megviselné a kislányt, szerinte ha anyuka normálisan szedi a gyógyszert, és mi is jobban odafigyelünk, akkor nem lehet gond.
Én viszont aggódom, és szeretném ha velünk élne. Anyuka természetesen láthatná, amikor akarja, csak nem engedném, hogy felügyelet nélkül elvigye magával.
Ti mit tennétek? Nem tudok túl sokat a skizofréniáról, valakinek esetleg bármilyen tapasztalata, ötlete?
válasza: válasza:Tudod mi a vicc az egész aggódásoddal?
Hogy nagyon sokan szintén skizofrének, csak éppen nem tudják magukról, mert soha nem diagnosztizálta egy orvos sem. Sokan nevelnek így gyereket, hogy ha rájuk jön csapkodnak, hisztiznek, depressziónak nevezik, szedik az ismerősök által javasolt gyógyszereket, és fogalmuk sincs, hogy a skizofrén bizonyos fokú tünetével kínlódik.
Nyugodj bele. Ha ön és közveszélyes lenne az anyuka, akkor az orvosok is intézkedtek volna.
A legtöbb diagnosztizált skizofrén beteg normálisabban viselkedik mint azok akik nem tudják magukról, hogy betegek.
válasza: válasza: válasza: válasza:Látom, a többség nem ért velem egyet, rendben van, de azért ne kiáltsatok már ki gonosz boszorkánynak, meg élhetetlen, szemét dögnek, amiért aggódom a kislányért.
Szerintem sehol sem írtam olyat, hogy márpedig én erőszakkal el akarom venni a gyereket, meg hogy bele akarok avatkozni. Annyit mondtam, hogy eszembe jutott, meg hogy SZERETNÉM, ha mi nevelnénk.
A két dolog között azért óriási különbség van.
És arra is kíváncsi lennék, hogy ha a ti volt párotokról derülne ki esetleg, hogy skizofrén, akkor is nyugodt szívvel nála hagynátok-e a SAJÁT gyereketeket, ha a diagnózis előtt ő nevelte. (És légyszi ne gyertek azzal, hogy a kislány nem az enyém, ezt én is tudom, de ettől még szerethetem sajátomként.)
Az orvos pedig, ha jól tudom, nem adhat ki semmilyen információt a beteg állapotáról, még családtagnak sem, ha a beteg nem akarja. A párom pedig, aki a hölgy VOLT férje, jogilag még családtagnak sem minősül, tehát nem kaphat felvilágosítást a kezelőorvostól.
Ja, és valaki írta, hogy lesajnálást érez abban, ahogy az anyukáról nyilatkozom. Ez így nem igaz. SAJNÁLOM, ez tény, de másokat is sajnálok, akik akármilyen gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, legyen az rák, AIDS, scelrosis multiplex vagy bármi más.
Sajnálatot érezni szerintem normális dolog, és nem összekeverendő a lesajnálással, megvetéssel.
Komolyan rosszul esik tőletek, hogy engem tesztek meg bűnbaknak, amiért aggódom a gyerekért.
válasza:Akkor ezért kapott mindenki ilyen vacak pontozást?
De egyébként magától a gyerektől ki kérdezte meg, hogy mit szeretne? Van olyan, akit tényleg érdekel maga a gyerek?
Ez ugyan elég abszurd példa, de ha a te ötéves gyereked az út közepén állna, ahol épp nincs ugyan forgalom, de bármikor elüthetné egy autó, te kikérnéd a véleményét arról, hogy szeretne-e ott maradni, miután felhívtad a figyelmét az ESETLEGES veszélyre? És ha igent mondana, akkor ott hagynád? Vagy pedig a tiltakozása ellenére is megfognád és elvinnéd onnan?
Vagy hasonló esetben, mint a miénk, ha a SAJÁT gyerekedről lenne szó, ott hagynád az anyukájával, aki mentálisan beteg és a betegségéből adódóan veszélyeztetHETi? Persze nem biztos, hogy fogja is, de az esélye igenis megvan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!