Skizofrén anyuka mennyire lehet veszélyes a gyermekére, ha rendszeresen szedi a gyógyszert?
A párom volt feleségénél nemrég skizofréniát diagnosztizáltak.
Én szeretném, ha magunkhoz vennénk a párom óvodás kislányát, mert félek, hogy baja eshet.
A párom viszont azt mondja, hogy nem szeretné elszakítani a gyereket az édesanyjától, mert az nagyon megviselné a kislányt, szerinte ha anyuka normálisan szedi a gyógyszert, és mi is jobban odafigyelünk, akkor nem lehet gond.
Én viszont aggódom, és szeretném ha velünk élne. Anyuka természetesen láthatná, amikor akarja, csak nem engedném, hogy felügyelet nélkül elvigye magával.
Ti mit tennétek? Nem tudok túl sokat a skizofréniáról, valakinek esetleg bármilyen tapasztalata, ötlete?
válasza: válasza: válasza: válasza:Kedves előző!
A skizofrénia NEM gyógyítható! Az édesanya minden jó szándéka ellenére elfelejtheti bevenni a gyógyszerét. Ezek a gyógyszerek ráadásul elég erősek, sokan bódultnak, tompának érzik magukat tőle, és ezért nem veszik be. Valóban nem szabad a kislányt megfosztani az anyától, de az apjával tényleg nagyobb biztonságban van, és ez legalább annyira a gyerek érdeke, mint az, hogy az anyjával legyen. Egyébként meg nem gondolod, hogy a kérdező nem idegen, és valóban törődik a kislánnyal, ha magához szeretné venni? Egyébként meg attól, hogy valaki szül egy gyereket, még nem lesz jó ember, tehát nem tudom, miből vontad le a következtetést, hogy a lány anyja egy szent, a kérdező meg egy mocskos k**va, hogy el akarja venni a gyerekét.
Ha nálam diagnosztizálnának skizofréniát, vagy bármilyen más betegséget, amitől torzul a valóságérzékelésem és lenne esély rá, hogy veszélyeztetem a gyerekemet (pl. bipoláris zavar, súlyos depresszió, demencia, alkoholizmus, stb), én lennék a legelső, aki igyekeznék őt biztonságban tudni, hisz ő a legfontosabb.
Persze nem feltétlenül úgy, hogy elkerüljön tőlem, hanem esetleg megpróbálnék felügyeletet szerezni, mondjuk egy családtagot, rokont, barátot vagy ápolónőt, szakembert költöztetnék oda hozzánk. Ha ez nem megoldható, akkor viszont igenis belemennék, hogy átmenetileg, amíg jobban leszek, más nevelje a gyerekemet. Bármennyire fájna is, ezt tenném, és nem azért, mert nem szeretem, hanem mert ez az ő érdeke. Ha szeretünk valakit, ott nincs helye önzésnek, ott azt kell nézni, hogy NEKI mi a legjobb.
Egyébként felajánlottuk anyukának, hogy költözzenek hozzánk a kislánnyal (bőven lenne hely, mindenkinek külön szoba, 2 fürdőszoba, stb), hogy tudjunk nekik segíteni. Nem csak a gyereknek, hanem az anyukájának is, illetve elsősorban neki. Anyuka hallani sem akar róla. :(
Arra a kérdésemre pedig senki sem válaszolt, hogy a saját gyereketeket nyugodt szívvel hagynátok-e a másik szülőjével élni, ha skizofréniát diagnosztizálnának nála.
Ja, és sosem mondtam olyat, hogy az anyuka alkalmatlan lenne a gyereknevelésre. De ne bagatellizáljuk már el a dolgot, ha akár csak 10% reális esély van rá, hogy veszélyt jelenthet a gyerekre, az is bőven sok.
Ja, és még az jutott eszembe, hogy kicsit úgy néz ki a dolog, mintha nem azzal lenne bajotok, hogy el akarom hozni a gyereket az anyjától, hanem azzal, hogy szerintetek én egy vadidegen vagyok, aki bele akar ugatni a dologba. Ha úgy írtam volna ki a kérdést, hogy én vagyok a gyerek édesapja, vagy esetleg a nagymamája, akkor sokan egyetértenének velem, igaz?
NEM vagyok "idegen" a gyereknek, másfél éves kora óta ismerem, szeretem, és ő is szeret engem. Nem az anyjaként tekint rám, ez nem is célom, nem akarom az anyját helyettesíteni, nem is akartam soha. De ettől még van közöttünk kötődés, szeretet. Sokat van nálunk, igaz, hogy nem velünk él, de ettől még mi is neveljük. Minden hétvégét itt tölt,illetve hétköznap is 1-2 este itt alszik, és a szüneteket is felezzük az anyukával. Nem arról van szó, hogy kéthetente áthozza az apja néhány órára és rajta élem ki az anyai ösztöneimet, mert nekem még nincs saját gyerekem. Van közös gyerekünk is a párommal, de az ő lányát is sajátomként szeretem, nem teszek különbséget köztük. Szóval nem értem, miért toljátok azt az arcomba, hogy én nem vagyok senkije a kislánynak.
válasza: válasza:Az apuka ismeri az exét...., de mikor együtt élt vele, még nem volt skizofrén! Egy skizofrént nem lehet ismerni, mert kiszámíthatatlanok. Egyik napról a másikra bekattanhat. Ne így legyen, nem is biztos, lehet, hogy ez sosem történik meg. De ha nálam diagnosztizálnák ezt, akkor én megbíznám az exemet vagy a nagyszülőket, hogy neveljék ők a gyerekeimet, a biztonságuk érdekében, én meg naponta látogatnám.....Ha nem így tennék, az azt jelenti, hogy önző vagyok és magamat szeretem, nem a gyerekeimet.
Nekem ilyen témáról mindig az a tragédia jut eszembe, ami pár éve történt, hogy a kezelés alatt álló építész apuka, akit mindenki remek apának és férjnek ismert, egyik reggel, miután reggelit készített a családnak, bekattant és lemészárolta a feleségét meg a két kicsi gyerekét. Meg még sok ilyen eset van. Hát tudjátok mit, én lesz..nám az anyai jogokat, mert a gyerek biztonsága sokkal fontosabb lenne. De egy skizofrén sokszor képzeli, hogy üldözik őt, lehallgatják...., szuper lesz a gyereknek ebben felnőni, biztos nem lesz egy lelki roncs. Ja, és ha a beteg azt képzeli, hogy neki az életére akarnak törni, akkor váltig állítani fogja, hogy szedi a gyógyszereit, de nem fogja szedni, mert azt gondolja róla,hogy azzal őt mérgezik!
Lehet, hogy nem így lesz, de nem tudhatjuk, mert ez a betegség kiszámíthatatlan. Az öngyilkosság is gyakori náluk. Épp ezért a gyereknek biztonságosabb lenne az apánál, persze lehetőséget hagyva az anyával való kapcsolattartást.
Az orvost meg hagyjuk. Sok embert gyógyultnak nyilvánítottak, aztán lelőtte az osztálytársait meg hasonlók. Ők nagyon jól meg tudják játszani, hogy jól vannak, de ez annak érdekében történik, hogy kontroll nélkül hagyják őket, ezután meg többnyire elszabadul a pokol. Ezt úgy lehetne megelőzni, ha valaki az anyával élne, folyamatosan elhordaná orvosi kezelésre, beadná a gyógyszereit, felügyelné. Úgy veszem le, itt nincs senki az anya mellett, tehát a kislány ki van szolgáltatva egy elmebetegnek!
Azért az "elmebeteg" kicsit erős szó, oké hogy ez a pontos megnevezés, de sajnos elég pejoratív felhangja van.
És igen, én is úgy vagyok vele, ahogy te is írod, hogy persze, lehet hogy nem lesz semmi gond. De ha esetleg mégis (NE LEGYEN ÍGY), akkor sosem bocsátom meg magamnak, hogy nem hoztuk el a gyereket még idejében.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!