Skizofrén anyuka mennyire lehet veszélyes a gyermekére, ha rendszeresen szedi a gyógyszert?
A párom volt feleségénél nemrég skizofréniát diagnosztizáltak.
Én szeretném, ha magunkhoz vennénk a párom óvodás kislányát, mert félek, hogy baja eshet.
A párom viszont azt mondja, hogy nem szeretné elszakítani a gyereket az édesanyjától, mert az nagyon megviselné a kislányt, szerinte ha anyuka normálisan szedi a gyógyszert, és mi is jobban odafigyelünk, akkor nem lehet gond.
Én viszont aggódom, és szeretném ha velünk élne. Anyuka természetesen láthatná, amikor akarja, csak nem engedném, hogy felügyelet nélkül elvigye magával.
Ti mit tennétek? Nem tudok túl sokat a skizofréniáról, valakinek esetleg bármilyen tapasztalata, ötlete?
válasza:Kedves #38 "Nekem ilyen témáról mindig az a tragédia jut eszembe, ami pár éve történt, hogy a kezelés alatt álló építész apuka, akit mindenki remek apának és férjnek ismert, egyik reggel, miután reggelit készített a családnak, bekattant és lemészárolta a feleségét meg a két kicsi gyerekét." - ugye apró nüansz, hogy az illető NEM skizofrén volt hanem depressziós, és pont, hogy megtagadta a kezelésben való részvételt... ilyen módon ide legfeljebb ellenpéldának jó...
Az általad leírtakkal szemben a valós tény az, hogy pont a diagnosztizált és kezelt skizofrének jóval kevésbé veszélyesek a környezetükre, mint az egészséges (nek vélt) átlag-populáció, ami persze nem azt jelenti, hogy soha sem történne olyan, hogy egy skizofrén beteg követne el valami kriminálisat, hanem azt, hogy ritkább, mint az átlag.
A gyógyszerek elfelejtése vagy tudatos nem szedése meg könnyen kikapuzható, ma már vannak olyan kiváló injekciós készítmények, amit 4-6 hetente egyszer kell beadni, és nincs gond a gyógyszerrel.
Azt is elismerem, hogyigazatok van abban, hogy tájékozódni kellene az anyuka állapotáról, hogy mennyire súlyos a betegség, stb.
De mégis hogyan? Mint már írtam, a kezelőorvosától nem kaphatunk felvilágosítást, mivel nem vagyunk családtagok, és ha azok lennénk, akkor is kellene a beteg hozzájárulása. Anyuka pedig nem túl közlékeny a témában, az orvosi papírjait sem hajlandó megmutatni.
Azzal meg ne gyertek, hogy ha komoly baj lenne, az orvos nem engedné haza csak úgy. A magyar egészségügy sajnos nincs a topon, és ki lehet fogni elég nemtörődöm dokikat is. Semmi garancia nincs rá, hogy az ő orvosa lelkiismeretes, hozzáértő valaki.
válasza:A skizofrén betegek nagyon gyakran depressziósak. A depressziós persze nem feltétlenül skizofrén. De sima depressziónál nem jellemző, hogy a beteg közveszélyessé válik, legfeljebb önveszélyessé. A skizofrén viszont nagyon gyakran ön,- és közveszélyes.
Az injekció jó ötlet, de fontos, hogy legyen, aki rendszeresen elhordja az anyát, mint írtam. Viszont a gyógyszereket nehéz náluk beállítani, mert gyakran nagyon jól tudják leplezni az állapotuk súlyosságát, így sokszor az orvos is bizonytalan az adagolást illetően.
Szegény anyukáról már olyan sok rosszat írtunk, pedig ő áldozat, egy betegség áldozata, de ezt a gyereke nem szenvedheti meg, ez lenne a normális.
válasza:"Az injekció jó ötlet, de fontos, hogy legyen, aki rendszeresen elhordja az anyát" - bocsi, miért kellene "elhordani"? Nincs lába? Tudod, hogy néz ki egy skizofrén? Nézz végig egy reggeli tömött 7-es buszon, nagy valószínűség szerint legalább 1 utazik rajta...
(ha valaki ért hozzá, egyébként könnyű kiszúrni, a kezelésére használt gyógyszerek zöme elég jellegzetes módon változtatja meg az arcmimikát - ennyit)
Tudod, ahogy elnézem, a Kérdező meg Te automatice kvázi cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyeznétek minden pszichés beteget... én meg már bocsi, de a kontroll igényének ezt a szintjét egy szülői attitűdben ezerszer gázosabbnak vélem, mint egy laza skizofréniát...
"mint egy laza skizofréniát"???
Eddig uralkodtam magamon, igyekeztem normális hangnemet megütni mindenkivel, aki nem ért velem egyer, mert hát a véleményéhez mindenkinek joga van.
De ez kicsapta nálam a biztosítékot. Már ne is haragudj, de mindenféle pszichiátriai betegség igenis komoly veszélyt jelentHET a beteg környezetében élőkre, akár depresszió, akár bipoláris zavar, akár borderline,akár skizofrénia, de ide sorolhatnám még akár az alkoholizmust, az Alzheimert, a játékfüggőséget, vagy a vele született agressziót is.
Attól, hogy bárkinek bármilyen betegsége van, nyilván nem kell korlátozni a cselekvőképességét, de azért a mentális betegre igenis felügyelni KELL, hogy részt vegyenek a kezelésen. Pont azért, mert torzul a valóságérzékelésük (ezért betegek), és nem feltétlenül tudják felmérni, mit okozhat, ha nem jelennek meg az orvosnál időközönként. Például szerinted egy alkoholistát nem kell időnként ellenőrizni???
És ezt a (szerintem) normális, felelősségteljes hozzáállást titulálod te kontrollmániának??? Alaposan belegondoltál ebbe, mielőtt leírtad? Komolyan mondom, szégyelld magad!
Bocsánat a hangnem miatt, de nagyon dühös lettem a hozzászólásodtól.
válasza:Igen, tudom, hogy néz ki. Férjem egészségügyben dolgozik, és mivel érdekel a téma, gyakran felvázol nekem egy-két esettanulmányt.
Felháborodhatsz, de igenis fontos elhordani az orvoshoz. Máskülönben honnan tudnád ellenőrizni, hogy tényleg járt -e ott, és megkapta -e a kezelést? A kérdező meg a gyerekért aggódik, nem ok nélkül, hanem egy orvosilag megállapított szeszélyes betegség kapcsán. Nem kellene ezért elítélni. Ha ez a hozzáállás uralkodna el az országban, hogy figyeljük és segítsük a másikat, ahelyett, hogy homokba dugjuk a fejünket és mindennel kapcsolatban megmagyarázzuk, hogy nem a mi dolgunk, akkor sokkal jobb lenne a társadalmunk.
Egy gyerek épsége meg nem játék, könnyelműség lenne ebben az esetben legyinteni, hogy majd talán semmi gond nem lesz.
Nem írta senki, az anyukával mit kellene tenni, legfeljebb azt, hogy figyelemmel kellene kísérni a kezelését, és a gyerekkel való kapcsolatát biztosítani biztonságos keretek között. Légy szíves mutass rá az ebben a mondatban fellelhető kegyetlenségre!
Hogy a saját példámnál maradjak. Még jó tíz évvel ezelőtt, 20 évesen elég durván depressziós voltam, de úgy éreztem, nem kell nekem szakember, minek járnék pszichológushoz, úgyse tud segíteni. (Ezt nyilván ma már másképp látom, egészségesen, de akkor a betegség miatt eltorzult realitásérzékem ezt "gondoltatta" velem.)
Ha a "kontrollmániás" szüleim akkor nem néztek volna rám rendszeresen, és nem hoztak-vittek volna hetente a szakemberhez, biztosan nem mentem volna magamtól, és könnyen lehet, hogy mára már halott lennék, mert egy beborult pillanatomban kinyírom magam. Csak hálás lehetek nekik azért, mert felelősségteljesen viselkedtek velem, a "kontrollmániájuk" az életemet mentette meg.
válasza: válasza:Itt azért válasszunk ketté két dolgot, amit a kérdező és a válaszolók egy része is egybemosnak.
A gyerek anyukája skizofrén, ez bizony lényeges dolog és adhat okot aggodalomra. Teljesen indokolt, h megkülönböztetett figyelemmel kell lenni az anya felé, időről-időre meg kell győződni arról, h szedi a gyógyszereit, jár kontrollra, nem romlott az állapota, alapvetően "jól" van és biztonságban nevelheti a lányát. A kérdező ezzel kapcsolatban nem foglal állást, csak kijelenti, h sokat nem tud a betegségéről, nem is tudhat, mivel az orvosok nem adnak felvilágosítást.
2. A kérdező a kérdésben nem ezt forszírozta, hanem azt, hogy preventív jelleggel már most vegyék magukhoz a párja gyerekét, aki ezentúl csak az ő felügyelete mellett láthassa az édesanyját. ez az, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. Joggal!
#49,
miért joggal? Továbbra sem értem. Anyuka nem náthás, nem influenzás, hanem bocsánat a csúnya szóért, de elmebeteg. Oké, hogy ettől még lehet hogy tud normális életet élni, de mi van akkor, ha mégsem? Az rendben van, hogy jobban odafigyelünk rá és a kezelésére, de mi nem vagyunk orvosok, mi van, ha nem tűnik fel, hogy rosszabbodott az állapota? Inkább maradjon nála a gyerek, és kockáztassuk meg, hogy baja eshet? Nem az szolgálja a gyerek érdekét, hogy mielőbb kiszakítjuk abból a közegből, ami számára veszélyes lehet, ahelyett hogy megvárjuk, amíg valami baj történik? Senki sem akarja az édesanyjától elszakítani, pusztán biztonságban szeretnénk tudni. Ettől még találkozhat az anyukájával, amikor csak akar. De továbbra is kitartok amellett, hogy felügyelet nélkül ne. Legalábbis egy ideig ne, azután majd meglátjuk. De a "meglátjuk, hogy mi lesz" rész, meg a várakozás már úgy történjen, hogy a gyerek már biztonságban van.
Én még mindig nem látom, mi ebben a rossz, vagy mi ebben a hozzáállásban a helytelen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!