Skizofrén anyuka mennyire lehet veszélyes a gyermekére, ha rendszeresen szedi a gyógyszert?

Jesszusom de gonoszak vagytok, mert egy nő aggódik a párja gyerekéért. Meg úgyis szétmennek az apával és akkor már minek is az egész problémázás.

Én feltételezem, hogy normális párkapcsolatban él és egy normális gondolkodású nőről van szó, aki szereti a párját és annak kislányát is.

Kérdező, a helyedben én is aggódnék. De tényleg nem mindegy, hogy milyen szintű a betegség. Ha nagyon durva, ha teljesen kicserélődik a személyisége egy-egy ilyen "roham" (nem tudok jobb szót) alkalmával, akkor simán lehet veszélyes a saját környezetére, gyerekére is. Meg kellene kérdeznie az apának (nyilván neked nem adnak ki ilyen infót) azt az orvost, aki diagnosztizálta ezt a betegséget. Reméljül rendesen felmérte a helyzetet és lelkiismeretes orvos.

Másrészről viszont, ha nem ilyen vészes az eset, akkor azért nem kellene elszakítani a gyereket az anyjától.

Kérdező, a nagy statisztika és a tapasztalat szerint valamivel kevésbé, mint az "egészséges átlag" - akiket ugye soha nem látott szakember, és nem szednek semmit, vagy rosszabb esetben a saját ötleteiktől vezéreltetve kapkodnak nyugtatókat vagy a piás poharat... (értsd skizofréniával diagnosztizált, gyógyszert szedő betegek körében ritkább bármiféle erőszakos, agresszív dolog, mint az átlag populációban)

#5 "Jesszusom de gonoszak vagytok, mert egy nő aggódik a párja gyerekéért." - kicsit félre tetszel érteni a helyzetet szerintem. Én is férfi vagyok, és ha nekem mondana a párom egy ilyen mondatot egy ilyen szituban, hogy " Anyuka természetesen láthatná, amikor akarja, csak nem engedném, hogy felügyelet nélkül elvigye magával." lenne rá még kb fél órája, hogy fogja a cumóját, és eltakarodjon.

Megmondom azt is, hogy miért. Azért, mert a beteg embernek szemmel láthatóan gátlások nélkül ártana, alázná meg, korlátozná, venné el tőle a szülői jogosítványokat. Ez a mondat nálam a Kérdezőt egy gyermekrabló nővel tette egy szintre, és hát ja, azoknak is nagyon szívhez szóló történeteik szoktak lenni az indokaikról. Még jó, hogy egy bíróság ilyenkor az orvost kérdezi, nem az ilyen "aggódó" kotnyeles új párokat. Ez ennyi.

Kérdező, ne akard jobban tudni az anya orvosánál, hogy az anya mire alkalmas, és mire nem. Már 20 éve sem vettek el gyereket senkitől pusztán azért, mert gyógyszereket szedő skizofrén. Ha már ekkora szived van mint írod, ne akarj már szándékosan ártani egy betegnek...

Ja, viszont Kérdező PÁRJÁNAK max tisztelet, ezért a hozzáállásért:

"A párom viszont azt mondja, hogy nem szeretné elszakítani a gyereket az édesanyjától, mert az nagyon megviselné a kislányt, szerinte ha anyuka normálisan szedi a gyógyszert, és mi is jobban odafigyelünk, akkor nem lehet gond. "

- hogy ebben a szituban is gyereke és a beteg exe érdekeit tudja előtérbe helyezni.

A skizofréniának is van több fajtája és több "súlyossági" fokozata- szóval a leírtakból nem könnyű eldönteni.

Viszont ha az édesanyának van diagnózisa és NINCS cselekvőképességet korlátozó, vagy azt kizáró gondnokság alatt (erről a bíróság dönt igazságügyi elmeszakértő bevonásával)- akkor valószínűleg ALKALMAS a gyermek nevelésére.

Ez a dolog jogi része.

A betegségére apellálva tehát csak úgy nem tudjátok a kislányt magatokhoz venni, ha per pillanat a szülői felügyeleti jog az övé. Csak bírósági úton és azt tudom elképzelni, hogy ha indokoltnak látjátok, illetva z édesanya valóban nincs belátási képességének időlegesen vagy állandóan birtokában- akkor indítani kell a gondnokság alá vételt. Ott ki fognak térni a szülői jogokra is.

A másik a dolog erkölcsi/emberi oldala.

Attól, hogy van egy pszichiátriai diagnózisa még képes lehet a kislányt nevelni, szeretni, ellátni. Az, hogy időnként magában beszél vélhetően még nem veszélyezteti a kicsi fejlődését. De ha kétségeitek vannak és tényleg a jó szándék vezérel benneteket, akkor beszélgessetek erről vele, esetleg az oviban érdemes rákérdezni, a védőnőnél, hogy mit gondolnak erről.

Amit nagyon ajánlok neked Kérdező: kérlek NAGYON ALAPOSAN olvass utána ennek a betegségcsoportnak. A neten sok közérthető, elérhető anyag van. Alapvető ismeretek nélkül még a legjobb szándék is támadás lehet...

Az viszont személyes tapasztalat, hogy a legkedvesebb barátnőm édesanyja paranoid skizofrén- a barátnőm így nőtt fel. Tele van szégyenérzettel, felnőtt, tanult, diplomás nő, a munkájában elismert, de 30+ évesen SOHA (!) nem volt párkapcsolata- elmondása szerint retteg(ett) attól, hogy a leendő párjának bemutassa a családját/édesanyját. Mai napig ott él ebben a pszichésen beteg családban- elszakadni sosem fog tudni- de segítséget sem kér.

Összefoglalva: addig ne kezd el a kislány elköltöztetésén munkálkodni, amíg nem szerzel ismereteket, közvetlen tapasztalatokat az édesana betegségéről, állapotáról.

Értem én a jó szándékot, de ne eszetlenül vágjatok neki :)