Ha most elhagynám a feleségemet, az érthető lenne, vagy egy utolsó senkiházi lennék?

#69 " Bár a kérdésben ott van, hogy a nő elégedett, és ezt ki is mutatja." - bocsi, de ha láttál már eleven pasit:))), akkor tudnod kell, hogy ilyen sziituban ezzel a "jól van kutyuska, ügyesen pitiztél, elégedett vagyok megugrottad nálam a lécet" attitűddel csak a homlok egyenest ellenkező hatást lehet elérni, azt, hogy "le vagy te sz.... magasról, a léceddel együtt"...

Namost ugye van egy olyan közhely-számba menő igazság, hogy "egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelidítettél", jó lenne a kérdező feleségének szembenézni azzal, hogy aki A-t mond, attól a B-t is elvárható, ha okozott valamit egy másik emberben, akkor azt kezelni is tudnia kell... az ember valamilyen szinten felelősséggel tartozik az általa elindított folyamatokért... tudod, ez ilyen egyszerű dolog, az induljon el egy autóval, aki meg is tud állni vele, vagy ilyesmi...

Kérdező (#70) na ÍGY legyen ötösöm a lottón holnap:)))

Egyébként én persze férfiként abszolút egyetértek ezzel.

Reménytelen vagy kérdező, egyszerűen reménytelen! Egy borzasztó frusztrált, egoista, önző, hálátlan kretén...

Nyilván ha ilyesmi már felmerült benned, akkor egyikőtöknek sem jó ha együtt maradtok, de a felfogásoddal elég nagy gondok vannak! Te magad írtad hogy 35 kilót kellett fogynod és ápolatlan voltál, de szerinted ehhez a feleségednek nem volt köze! Azért megnéztem volna fordított esetben, ha a feleséged szed magára vagy 30 kilót és nem borotválkozik, mit szóltál volna... Oké, félrement, ez sokaknak valóban megbocsáthatatlan! De figyelmeztetett! Te mit tettél annak érdekében hogy megtartsd? A nagy büdös semmit! Ha nem csalt volna meg valószínűleg még most is ugyanaz a lusta zsírdisznó lennél aki voltál! Közvetve végülis ő vakart ki a sz@rból akárhogy is nézzük, te pedig gyűlölöd emiatt ahelyett hogy elgondolkodnál.

Viszont nyilvánvaló hogy ezt az egészet te kényszerből csinálod és nem önmagad miatt, szerintem neked azért kell másik nő, hogy megint nyugodtan tespedhess mellette... :)

Egyébként írtad hogy a feleséged már elégedett veled és ki is mutatja, ne tudom milyen jóvátételt vársz még el, amikor TE bocsátottál meg neki, és azért neked is bőven volt részed az előzményekben.

"Én megaláztatásként élem meg az egészet."

húúúúúúú.... eddig sem gondoltam sok jót, de most végképp megértem a nejed.

Magyarán ha megfürdesz, hogy ne maradj ápolatlan, akkor az megalázottság?? Figyelsz rá, hogy ne legyél vágósúlyban, és ez is megalázottság?

Ha ennyire nem bízol meg benne, miért vagy még vele?

Egyáltalán beszélsz te neki ezekről a dolgokról, amik bántanak?

"Hol írtam, hogy megbocsátottam? Idézd, kérlek!"

Ezek szerint neki sem mondtad sose, hogy megbocsátottál, csak azt, hogy vele maradsz, m félsz a magánytól, plusz azt is mondhattad ezek szerint, hogy csak miattad teszem, hogy ne hagyj el. Akkor végül is ő akar elhagyni, ugye? Ezért a nagy kesergés... Még mindig nem vagy neki elég jó, és nem is leszel, attól félsz?

Kérdező (#77), a helyzet az, hogy sajnos önként és dalolva beültél egy oylan körhintába, amibe baromira nem szabadott volna, ez nyilvánvaló.

Egyet tudsz tenni, szállj ki, mihamarabb...

(ha van kedved, előtte döntsd meg 1-2 barátnőjét, azzal a dolog megaláztatás-része is egyenesbe van téve:))

Egyébként meg ha már a feleséged ekkora ordas tahó, ha szabad kérdeznem, nem a te hangod az erősebb???:)))