Miért baj az, hogy nem szeretem a gyerekeket?

51-es, én nem vagyok már huszonéves fruska, mégsem akarok gyereket, mert nem tenne boldoggá, nem érzem, hogy az anyaság értelmet adna az életemnek sőt, semmit nem érzek ezzel kapcsolatban. Így teljes az életem, ezzel senkit nem bántok, a gyermekes anyákat soha nem szapulom.

Én elfogadom, hogy mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja, a hozzád hasonló, korlátolt, szemellenzős emberek nem. Ez már nem az én problémám, hanem a hozzád hasonló gyűlölködőké. Csak sajnos néha az ilyen agresszív, buta beszólogatókat nehéz elkerülni. Sajnállak a korlátoltságod miatt.

35/N

Én egyébként akarok gyereket...de nem ez a lényeg.

A lényeg, hogy azt figyeltem meg, hogy akinek van gyereke, az folyton győzködi azt akinek nincs, hogy legyen, mert "megéri". Mikor megkérdem, hogy miért éri meg (mert ugye szívből érdekelne, hogy miért is lesz majd nekem jó), akkor persze senki nem tudja megmondani. A válasz: "csak", meg "semmihez nem hasonlítható érzés" "amikor rád mosolyog" meg bla bla bla. Oké. De sok olyan érzés van a világon amit még nem éltem át, de lenne lehetőségem. Pl az ejtőernyőzés, ha már felhozták. A kettő nyilván nem hasonlítható össze, így mindkettő tulajdonképpen semmihez sem hasonlítható érzés.

Persze ez előtt vagy után már meghallgattam a panaszkodást, hogy nem alszanak, nincs idejük semmire, egyfolytában sír, hasfájós stb...de azért aranyos, és megéri. Hát persze, aranyos. De önmagában ez kevés logikus magyarázatnak.

Már ott tartok, hogy inkább nem kérdezek semmit, mert egyszerűen el kell fogadni, hogy erre nincs ésszerű magyarázat. Evolúciós program, kész, van akinél beindul, van akinél nem.

Senki sem tudja igazából logikus érvekkel alátámasztva megmondani miért éri meg gyereket vállalni, ezért is van ez genetikailag kódolva. Innentől fogva pedig nem érdemes ezen agyalni.

Ha nem lenne kódolva, kihalt volna az élet. Valljuk be, mindenki előbb utóbb meghal, szóval az egyéneknek kvázi mindegy, szaporodik-e vagy sem, hiszen 100 év múlva semmilyen előnyét nem fogom élvezni, hogy van 10 dédunokám.

Ennek ellenére a gyerek nyilvánvalóan óriási energiabefektetés, amiből egy emberöltőnyi ideig szinte alig kapsz vissza valamit, nyilván a kézzel nem fogható értékeket leszámítva, amiknek értelmezésére amúgy az ember képes egyedül. Egy majom, vagy egy pocok nem fogja úgy értékelni, hogy mekkora csodát vitt véghez, mikor világra hozta magatehetetlen kicsinyeit. Nem kérdez, nem gondolkozik, csak csinálja.

Egy olyan életben, ahol az erőforrások nélkül halott vagy, ki lenne az a hülye aki azokat egy visító, fárasztó utódra pazarolná csak azért, hogy szerethesse.

A DNS erre kitalálta, hogy akkor legyen egy ilyen késztetés is a csomagban, ha már így kialakult az élet, hisz azért jó lenne ha nem szűnne meg azzal a lendülettel, ahogy létrejött. Ez aztán jól felülírja akár az életben maradás ösztönét is. Na ezt hívják emberi nyelven önfeláldozásnak. A ráaggatott csöpögős és elvont emberi fogalmakon kívül logikailag annyi az értelme, hogy Ádám és Éva után jelenleg nem ér véget a Biblia., és most itt vitatkozhatunk mi is.

Ez már évmilliók óta működik, de egészen az emberig senkinek sem jutott eszébe megkérdezni, hogy MIÉRT. Aztán jöttünk mi, és elkezdtünk kérdéseket feltenni. Akik az ősi beépült ösztönöknek engedelmeskedve végrehajtják a szaporodási programot, azok nem tudnak felelni az akár magukban is felmerülő kérdésekre, mert nincs mit. Persze az ember manapság nem szereti hülyének érezni magát, és ezért mindenféle képtelen magyarázatokkal áll elő, vagy ami rosszabb, támad, provokál. Megpróbálja bebizonyítani, hogy amit tesz helyes. Nem mintha kéne, hiszen a szaporodás ösztöne ismert fogalom, csak maximum nem értjük, mert szemben áll vele az életösztön, ami meg azt mondja, ide nekem mindent, nem osztozom. Aki nem akar gyereket, valahol az is ösztönből cselekszik. Ennyi.

Ezért mindenkinek azt javaslom, hogy

1. Ne tegyen fel kérdéseket

2. Ne akarja megmagyarázni azt amit nem lehet. Így van és kész.