Miért baj az, hogy nem szeretem a gyerekeket?
Nő vagyok, van párom, egyikünk sem szereti őket, nem is tervezünk sajátot. DE! Soha eszembe sem jutna, hogy bántsak egy gyereket (kivéve a szélsőséges eseteket nyilván, ha a 12 éves "rejtett erőforrás" rámjön az utcán, de most nem ilyenről van szó). Csendben, szó nélkül elmegyek inkább mellettük, kikerülöm őket. Irritál, ha visítanak, szaladgálnak, mindent megbámulnak, a sokak által imádott babaszagot sem bírom. De nem rinyálok nyilvánosan, nem förmedek rá a gyerekekre, ha odajönnek hozzám, csak maximum egy erőltetett vigyorral kikerülöm őket. Ha kérdezik, hogy miért nem játszok a gyerekekkel pl. vendégségben, és megmondom, hogy nem tudok mit kezdeni velük, akkor jön az, hogy mert mi lesz a sajátommal. Ha megmondom, hogy nekem nem lesz, akkor jön a kérdés, hogy miért, nem szeretem őket? Ha megmondom, hogy nem, akkor már sz*r ember leszek mindenki szemében, mert hogy lehet valaki ilyen, már azt is megkaptam egyszer, hogy biztos pszichopata vagyok, akinek az lenne az élvezet, ha verhetne egy kisgyereket...
Miért baj az, ha nem szeretem őket? Mit mondhatnék, amivel az ilyen idiótákat le tudnám szerelni?
A baj az, hogy viszonylag fiatal vagyok még, és mindig jön a duma, hogy majd meggondolom magam, de nem fogom...
válasza:Utolsó, ez egy akkora nagy baromság, hogy kár volt leírnod.
Hidd el nem csak tervezett gyerekek vannak a világon, van, aki nem akart, de becsúszott neki, és így tovább lettek örökítve a génjei. Na velük mi a helyzet? Vagy azokkal, akiknek nem lehet 10-15 évig, aztán hirtelen 40 évesen teherbe esik és egészséges gyereket szül???
nyilván 100 éve még nem hoztak ilyen döntéseket a nők, hanem 15 évesen férjhez mentek, aztán védekezés nélkül szexeltek, és lett gyerekük. Akár vágytak rá legbelül, akár nem.
válasza:Az helyes döntés, hogy ha nem akarsz gyereket, nem vállalsz. Gyereket csak teljes szívből és egész életre vállalunk.
Legközelebb másként válaszolj nekik. Rossz választ mondasz, magyarázkodsz, ezért tudnak "dumálni" neked. Mondd meg, hogy még fiatalok vagytok hozzá. Én egyszer megkérdeztem, hogy hová kössem a bölcsőt, a nemlétező padlásra vagy a híd alá?
Ha a korban hozzám álló közelebbi ismerősök dumáltak, akkor simán ment a válasz, hogy épp gyakoroljuk, melyik lesz a legjobb póz a gyerekcsinálásra. És utánam megkérdeztem, milyen az ő sz.xuális életük? Többet nem kérdezték. Persze ezt idősebbekkel nem játssza el az ember.
válasza:Naponta van egy ilyen kérdés, és naponta elmondjuk, hogy nem baj, hogy nem szereted a gyerekeket.
De most mit vársz? Az emberek minden szarért lenéznek másokat, nem ez az egyetlen probléma. Tudod van kalapja, az a baj, ha nincs az a baj.
Manapság már azért is pszichopata vagy, ha nem szereted a vanília fagyit. Ez csak az ő gyengeségük, nem a tied.
válasza:Na jó, a 9-es tényleg bődületes ostobaságot írt, nem tudom, hol olvashatta? Kisbegyed, ezotéria rovat? :D Eleve ismerek olyan párt, akiknek évekig nem jött össze a baba, hiába próbálkoztak, aztán egyszer, mikor már feladták, sikerült. Akkor most ugyanazokat a géneket egyszer nem volt szabad tovább örökíteniük, aztán meg igen? :D
Szerintem minden pár maga dönti el, hogy akarnak-e gyereket, vagy sem. Kívülállóknak semmi közük nincs hozzá. Ha valaki nem szereti a gyerekeket, nem szereti. Ehhez sincs senkinek semmi köze, amíg nem viselkedik bántóan a gyerekekkel.
Sokan sajnos imádnak kérés nélkül belekotyogni mások magánéletébe, hogy majd ők megmondják a tutit és még büszkék is magukra.
Nem lehet velük mit kezdeni, hacsak mód van rá, el kell őket kerülni.
válasza:A kérdező nem azt írta, hogy utálja a gyerekeket, hanem azt, hogy nem szereti őket. A kettő közt óriási a különbség.
Ha valamit nem szeretsz, az semleges számodra, ha utálod, akkor negatív.
válasza: válasza:Azért "baj", mert ugye az a jellemző, ha egy huszonéves nőben megvan az anyai ösztön, imádja a gyerekeket és a babaszagot. Innen nézve a te viselkedésed furcsa.
De ezt a problémát egyszerűen meg lehet oldani. Ne mondd azt, hogy nem szereted a gyerekeket. Mondd azt, hogy nem tudsz velük mit kezdeni, de majd a sajátodnál nyilván másképp lesz. Ahhoz senkinek semmi köze, hogy nem szereted a gyerekeket vagy nem akarsz gyereket - és magadnak is elég sok ilyen beszélgetést meg észosztást megspórolsz.
Tapasztalatból mondom ezt, sokáig játszottam én is. Mondjuk én azóta "bekattantam", ugyan a kisgyerekek még mindig mérhetetlenül idegesítenek, mégis szeretnék sajátot. Az első pár évet majd csak megoldom, amikortól már lehet értelmesen beszélgetni vele meg tanítani, onnantól meg nem lesz gond.
De ha egy-két éve megkérdeztél volna, eskü alatt állítottam volna, hogy na nekem aztán sose lesz gyerekem :)
Valóban nem azt írtam, hogy utálom őket - pedig de. Csak ha így teszem fel a kérdést, akkor itt is csak támadnának a habzó szájú kismamák, hiába lennének ugyanezek a körülményeim, mint most :)
Nekem egyszerűen nem jön a számra az, hogy ráhagyjam az emberekre, hogy majd a sajátomat elviselem, mert annyira taszítanak a kiskrapekok, hogy legszívesebben sikítanék, ha a közelembe jön egy. De nem teszem, sőt, még mosolyogni is megpróbálok rájuk.
Fiatalok nem vagyunk a gyerekvállaláshoz, mert én pont korban vagyok, a párom meg idősebb, mint én, és ő már lassan kifelé megy majd az újdonsült apa korból. Szerencsére jók az anyagi körülményeink is, és ezt mások is tudják. Ha akarnánk, simán bevállalhatnánk akár kettőt is, de nem akarunk.
Én is azt vallom, hogy minden nagyképűség nélkül sokkal jobban fogom fel én, aki nem csinálok gyereket mert tudom, hogy nem lenne hozzá se türelmem, se kedvem, és csak nyűg lenne, mint azok, akik a társadalmi elvárásnak megfelelően elpottyantanak egyet-kettőt, aztán meg az udvaron őrjöngve k***aanyázzák a saját gyereküket, hogy a fél utca hallja, csak mert az lassan tolta be a kisbiciklit a kapun (szomszéd, tapasztalat)...
Csak mostanában már egyszerűen tényleg mindig és mindenhol feljön a gyerek téma, még egy hétvégi "kocsmázás" (kisvárosban élek, itt csak kocsmák vannak, néhány baráttal havonta-kéthavonta egyszer beülünk valahova beszélgetni, de nem ilyen nagy lerészegedős buli, ezért az idézőjel) során is... Nem szokott érdekelni a más véleménye, de mikor már napi szinten hallom, hogy nem vagyok normális, meg milyen ember vagyok én, az nagyon fel tud bosszantani. Én megértem, hogy ők kifejtik a véleményüket, megtehetik, joguk van hozzá, de akkor sem kellene tajparaszt módon tenni mindezt...
válasza:Én nem akarok gyereket, de azért ha jobban belegondolunk, kicsit meg lehet érteni a szülőket, akik keményebben reagálnak arra, ha valaki azt mondja nekik, hogy utálja a gyerekeket. Végül is nekik is van gyerekük és ez konkrétan úgy jön le, hogy: Utálom a gyereketeket. Mert hát ugye ő is gyerek.
Lehet, hogy ilyen kényes témát inkább kerülni kellene.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!