A saját gyerekeimet ugye nagyon fogom szeretni annak ellenére, hogy nem nagyon szeretem a gyerekeket?

Szerintem nincs összefüggés. Én is mindig akartam gyereket, de valahogy a kicsikkel nem jöttem ki túl jól, és ők sem velem.

De mióta vágyom gyerekre, és tervben van a gyerek, azóta ez teljesen megváltozott. Azóta egyszerűen imádom az ismerősök picijeit, és ők is engem. :)

Nem.

Az összefüggés az, hogy valószínűleg nem való vagy anyának és téged sem szerettek. Pusztán azért akarsz sok gyereket, mert azt a szeretet - és törődéshiányt, amit nélkülöztél a szüleidtől - elsősorban az édesanyádtól-, velük akarod pótolni.

Nem vagy ezzel egyedül: sok nő teszi ugyanezt, max. nem meri vagy nem akarja bevallani.

Egészen hasonló érzéseim vannak nekem is. Tartok tőle, hogyan fogok viszonyulni majd saját gyermekeimhez, hiszen jelenleg nem tudok semmit kezdeni a picikkel, sokszor egészen ideges leszek, majd felrobbanok a sok sok visítástól, rohangálástól, veszekedéstől, toporzékolástól.

Nem tudom, mi lesz később. Nekem is mondták már azt többen is, hogy az embernek a saját gyerekei teljesen mások, mint az idegen gyerekek. Hát, remélem. Bennem még nincs kifejlődve sajnos ez a mindent elsöprő anyai ösztön, pedig sajnos már kezdek elég idős lenni. Azt gondolom, hogy ha a körülmények is megfelelőek lesznek, mármint házasságban élek, biztonságban fogom magam érezni annyira, hogy rá tudjak hangolódni az anyaságra. Addig sajnos félig a levegőben lógva érzem magam, és nem tölt el a vágy az anyaságra, inkább az életben maradás láza tölt el. Igen, a körülmények is sokat számítanak. A megfelelő ember mellett jó anya lehet minden nő.

No Para:)

Amint teherbe esel és tudomást szerzel róla onnantól kezdve egy olyan kapcsolat szövődik a még épphogy megfogannt gyerek és közted, ami nem hasonlítható egy idegen kisgyerekkel való kapcsolathoz!!! A te babád a te lényed része lesz hiszen benned fejlődik, hidd el sosem kell ilyen dolgoktól tartanod, hogy nem fogod szeretni őt!!!