Nem szeretem a gyerekeket, ez változhat majd?

24 éves vagyok. Sosem szerettem a gyerekeket, nincs tesóm se, egyszerűen nem vagyok hozzájuk szokva. Idegesítenek, nem tartom őket aranyosnak, csak mondjuk mikor már 3-4 évesek, a babák taszítanak. Nem vagyok hülye, meg beképzelt, meg olyan, aki csak magával foglalkozik, de a kisgyerekeket egyszerűen nem szeretem. Ha a buszon mögöttem ordít vagy hangoskodik egy gyerek, nem tudom elviselni. Van barátom, ő mondjuk elvan a gyerekekkel, meg szerintem szereti is őket. Elég régóta vagyunk együtt, egyszer biztos akar majd és akkor én mit tegyek, ha nem alakul ki bennem a gyerekvállalás iránti vágy? Mi ketten éldegélünk, van egy kutyánk, meg egy macskánk, róluk mindig rendesen gondoskodom, meg imádom őket, szóval nem vagyok egy elvetemült, érzéketlen alak. Nagyon érzékeny vagyok, szeretem a természet csodáit, az élőlényeket, de valahogy egy babát nem tartok aranyosnak, nem értem, hogy miért nevezik őket csodáknak, mitől olyan gondtalan velük az élet stb. Pl. van egy rossz élményem, a legjobb barátnőmnek lettek kistesói 15 éves korunkban és láttam, hogy mennyire nem szereti őket, mert mindenki el volt tőlük ájulva, pedig nem is voltak aranyosak, nagyon hisztis gyerekek is lettek és a barátnőm a mai napig nem szereti őket, nincs velük jó kapcsolatban. De mondjuk ha meglátok egy szép kis barna hajú, nagy szemű, barnás bőrű kislányt vagy kisfiút (az ilyen kisgyerekeket tartom a legaranyosabbnak), akkor csodálom őket, hogy milyen édesek, nekem is remélem, hogy ilyen gyerekem lesz egyszer. Szóval szerintetek változni fog majd ez? Még egy jó ideig biztos nem lesz gyerekünk, de majd azért egyszer eljön ennek is az ideje. Azonban sosem voltam oda értük.