Nem szeretem a gyerekeket, ez változhat majd?

Mintha csak magamról olvasnék:-) Annyi különbséggel, hogy én már nagynéni vagyok, nővéremnek két gyereke is van, és őket nagyon szeretem...igaz sokx nem bírom az ő hangoskodásukat sem, meg a kisebbikkel még csak most kezdek barátkozni igazán, mert amíg kicsi volt keveset is láttam, meg nem is nagyon érdekelt...túl pici volt. Tényleg 3-3,5 év után lesznek érdekesek.

Ja, és ráadásul az én barátom is gyerekpárti...

Egyébként nem tudom, nálad hogy van, de sokx nem is a gyerek ellen lenne kifogásom, hanem leginkább a szüléstől magától...meg aztán eszembe jut, milyen unalmas lenne egy babával otthon hónapokig egyedül...

És nekünk is van kutyánk, és őt imádom:-) Tényleg mintha magamról olvastam volna:-)

27L

Én sem szeretem öket és nem is szeretnék. Növérem sem szeretne, pedig ö már 30éves. Nincs ezzel baj szerintem. Kicsit úgy érzem, hogy ezt a természet intézi így, afféle megoldásként a túlnépesedésre. Mint mikor háború után a gyerekek többsége fiú lett. Vállaljon akinek adottak a körülményei. anyagiak, érzések stb. És akkor kevesebb éhezö, bántalmazott stb gyerek lesz. Sokszor szidják azokat,akik nem vállalnak gyereket,hogy életellenesek stb. Pedig szimplán csak van aki belátja,hogy nem alkalmas rá valamilyen oknál fogva. Nekem havonta 1-2x aranyosak a gyerekek 15perc erejéig. ha valtozik valtozik,ha nem,szerintem azzal sincs baj.

25L

Velem is így van, én nem is akarok gyereket. Simán el tudom képzelni, hogy majd 5-10 év múlva egy barátom felkér a gyereke keresztanyjának, lesz egy tök vagány kis keresztfiam, akinek ajándékokat veszek, meg elfocizgatok vele, viszem ide-oda, állatkert, fagyizás, kirándulás, rajzolok neki, nálam tölt nyaranta 1-2 hetet, vagy néha 1-1 hétvégét. De kb ennyit tudok elképzelni magamról. Én ezzel maximálisan ki tudom élni az anyai vágyaimat. Nem tudom elképzelni, hogy nekem otthon legyen egy saját, de ez a keresztgyerekem vagy és ha unjuk egymást hazamész dolog oké. Persze nálad változhat. Nekem anyukám 34 volt mikor én születtem, imád, de egyszer mondta, hogy csak engem szeretett, más gyerekétől ő is mindig frászt kapott. De ettől még jó anya lett, szal nem jelent semmit.

Egyébként azt is el tudom képzelni, hogy mondjuk egy elvált pasival jövök össze egyszer, akinek a gyerekei jönnek hozzánk hétvégente, meg lennének közös programjaink, de állandó lakhelyként az anyukájuknál laknának. Ez még jó is lenne, mert nem szeretném a páromat megfosztani az apaságtól, de csak neki nem szülnék, úgy hogy én meg közben nem is akarom igazán. Olyan pasit meg elég nehéz találni aki nem akar gyereket.

19/L

Beállok a sorba, mert én sem szeretem őket. Ha röhej, ha nem, de kb. 10 éves korom óta tudom, hogy nekem nem kell.

Nekem is van párom, már lassan 5 éve együtt vagyunk és ő is akar gyereket, szóval sajnos mi szét fogunk menni majd emiatt, ha ő úgy érzi apa akar lenni.

Lehet változunk, lehet nem, de mindenféleképpen úgy éld az életed, ahogy szeretnéd, nem érdemes más kedvéért egy szerepet felvállalni, legyen az majd bármelyik is!

Nagyon aranyosan írtad le...:-)

Én egy 17 éves kubai fiút szeretnék készen kapni...:-)

Viccet félretéve, szerintem változik a dolog majd amikor megszületik a te babád. Nekem két pontosan olyan kislányom van, mint amilyen gyermeket te szeretnél. Gyönyörűek, bár a nagyobbik 21 éves már, de a pici 17 hónapos. Rajtuk, és a nővérem 21 éves fián kívül egyébként majd minden gyerek irritál, míg a mieinknek a sírása is szép. Pedig hogy finoman fejezzem ki magam enyhén szólva is elevenek. :-)

NIncs az megírva sehol, hogy neked szeretned kell alapban a gyerekeket. Sőt, mondok neked valamit, szerintem az ember még a sajátját sem szereti rögtön. AMikor megszületik csak nézed, és ismerkedsz vele. A kissebbik lányom mikor megszületett pl. mindenki el volt alélva, hogy milyen gyönyörű. Én pedig azt hittem nem egy gyereket nézünk. Aztán néhány nap alatt kikupálódott. :-) Végül egy nap arra eszmélsz, hogy nem tudnál élni nélküle, és minden rezdülését figyeled. Tiszta para. Úgyhogy nyugi, minden rendben lesz.