Borzasztóan érzem magam, amiért nem szeretem a gyerekeket, az anyák meg megharagudtak rám, miért kell a gyerekekről mindig jót mondani?
Vigyáztam egy 6 hónapos kisbabára és borzasztóan hisztis volt, mindenen sírt, megkapott mindent, tejet, pelenkáztam, mosolyogtam, beszéltem hozzá, de igazából nagyon irritált az egész, nagyon kiábrándító amikor tele van a pelenkájuk, büdösek, folyik a nyáluk, hányás mindig, deformált a fejük, egyáltalán nem tartom szépnek őket, iszonyú hangosak, mindig pattogni kell körülöttük, a legtöbbször semmi nem tetszik nekik. Elgondolkodtam, hogy kell-e gyerek, gondolom ti azt mondjátok, hogy egy ilyennek ne is legyen, nem vagyok büszke erre, próbáltam megszeretni a kisbabákat,nem mertem mondani senkinek, de nem ment, nem tudok rájuk úgy tekinteni mint majdnem az összes nő. Van esély, hogy jó anya legyek, vagy az enyém más lenne?
A másik, hogy vigyáztam két és fél éves ikrekre is, nem érdekes, hogy miért, nem akarok ezen vitatkozni. Na velük már jobban kijöttem, viszont nem szeretem, amikor mindent összekennek a kezükkel, letüsszögnek mindent, például engem többször is letüsszögtek, az anyja meg csak mosolygott, viszont én megjegyeztem, hogy ezt nem kellene és, hogy minden ragad utánuk, utána meg a kajás székekre ül mindenki. Erre megsértődött, én meg mondtam, hogy sajnálom, de már pár napja torokgyulladásom van és lázam volt, mert állandóan rám tüsszögnek, nem számított neki, gyerekre jót vagy semmit. Ez máskor is érvényesült, amikor meg azt említettem meg egy elfogult anyukának, családtagnak, amikor szóba került miért nincs még gyerekem, hogy nem akarok gyereket talán, mert nem igazán kedvelem a hisztiket és a gyerekekért sem rajongok, utána pedig hozzátettem, hogy sokszor az anyák maguknak sem merik bevallani, hogy mennyire elegük van már a hisztiből, a kialvatlanságból és a gyerekek nem mindig tündi-bündik, mint ahogy azt szociálisan táplálják belénk. Na ezután már nem beszélgettünk azon az estén.
Szóval, ennyire lehetetlen vagyok?
"Aki azt hiszi, hogy a gyerekek alapvetően jók és ártatlanok, hagyja őket fél órára egyedül a nappaliban."
A te hozzáállásod is elég lehetetlen, mivel egy hat hónapos meg egy két éves gyerek még nem tud viselkedni, nem fog hozzád alkalmazkodni, szóval ha ezt elvárod a gyerekektől, hogy már kész kis felnőttekként viselkedjenek, a sajátodat is falhoz fogod csapkodni, mikor freskót alkot zsírkrétával a frissen festett falra, lehány, lepisil, stb.
Egyébként egyetértek azzal, hogy nem kötelező gyereket szülni mindenkinek, aki úgy érzi, hogy irritálják a kicsik, az tényleg inkább hanyagolja a témát.
Majd érezni fogod, ha megértél a kérdésre, és te akarsz majd gyereket. Ezek a nők szoktak prüntyörögni a babakocsi fölött, akik maguk is vágynak (még) egy kisbabára.
A sajátod se lesz különb, pontosan ugyanolyan büdös, nyálas, hányásszagú, ordító kis izé lesz, mint a többi gyerek, és rossz hírem van: genetikailag úgy kódoltak minket, hogy a saját gyerek ordítása maximálisan irritáljon, ezzel is ösztönözve, hogy minél előbb kielégítsd az igényeit.
Ebben lehet valami, mert mikor a sajátom óbégatott, tényleg baromira idegesített, azonnal ugrottam, hogy úristenmibajvanmármegint, de ha más gyereke ordít fél órát a postán, azt valahogy csak sima háttérzajként fogom fel, és az anyja úgyis megoldja, tudom, hogy nekem nincs vele tennivalóm.
Nem vagyunk egyformák.
És nem KELL mindenkinek szülnie.
De abban az egyben azért értékeld át a világnézeted, hogy általában az okosabb alkalmazkodik a magatehetetlenhez, és melyik vagy te, melyik egy kisbaba. ;)
Szio.Miért kellene egy gyerekről mindig jót mondani?Nem kell.Igen babának büdös a pelusa,nyáladzik,esetleg hány,ezek nem pozitiv dolgok és nem is kell róla ugy nyilatkozni mintha az lenne.
Te mint külső szemlélő csak ezt látod egy gyerekből hisz nem vagy még anya nem látod az érem másik oldalát,nem várhassa el senki tőled hogy más gyerekét szeresd.
Emiatt kár lenne azt gondolnod hogy neked nem való gyerek mert egy fontos tényező hiányzik a történetből,az anyai szeretet amit csak akkor érezhetsz amikor megszületik a babád,hidd el nekem tapasztalatból mondom hogy ég és föld a kettő,a saját gyerek iránt teljesen másként érez egy nő.
Valaki írta, hogy 2,5 éves gyerek még nem nevelhető, nem tudja, mit csinál. ÓÓÓÓ, dehogynem. Már egy 8-9 hónaposon észrevennia huncutság jeleit. A 10,5 hónapos ikreim csinálnak olyat, amit nem szabad, rájuk szólok, mikor "rosszat" csinálnak, huncutul vigyorognak, és vissazülnek. Ha már közelítenek a tiltott tárgyakhoz, rám néznek és vigyorognak!
Szóval nevelés kérdése.
Kérdezőnek: A sajátodat szeretn fogod, hidd el! Engem kifejezetten iritál más gyereke, az enyémeknek kis túlzással természetesen, de saját nyelvemmel kitörölném a kakis popsiját, annyira imádom őket
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!