Borzasztóan egyedül érzem magam, úgy érzem egész életemben ez lesz ami most van. Hogyan szedjem ki magam ebből a helyzetből?
20 éves leány vagyok, 29 hetes kismama.
Egy évvel ezelőtt kezdtem az egyetemet, de abba kellett hagynom a Baba érkezése miatt. A Baba apukájával nem maradunk együtt, nem értjük meg egymást.
Én most itthon vagyok szüleimmel, és egyszerűen... elcseszettnek érzem az életem, egyedül vagyok, senki nem beszél velem, senki nem kÍváncsi reám, sehova nem megyek, egész nap csak űlök az ágyban s várom, hogy teljen az idő. Senki nem hÍv fel, testvéremék se jönnek hozzám, barátaim, barátnőim se(az elején még jöttek sűrün, de két hónapja már senki). Egyszerűen... magányos vagyok.
Nálunk ma kezdődött az egyetem, épp nézem az órarendet, hogy holnap milyen óráim lennének... úgy mennék egyetemre...
Vágyok társaságra, barátokra... Eddig annyi barátom volt, most meg... Mondhatom, hogy egy sincs! A szemembe mindenki mondta, hogy milyen jó, lesz Babám, örüljek neki, stb stb. A hátam mögött meg "kölyke lesz, jól bekapta a legyet :)) "... mondjuk nem is az ilyen barátokért siránkozok, csak valakiért, akivel beszélgethetnék, sétálhatnék...
Igy, hogy a párom sincs mellettem meg csak mégrosszabb...
Még az is jó lenne, ha csak elmehetnék valahova sétálni, de mivel veszélyeztetett vagyok, anyum nem enged egyedül sehova. Meg amúgy sincs hova menni. Vidéken lakok a város kb 8-10 km-re van, lenne autóbusz, de hát... 1000 ft kb a buszjegy oda-vissza, meg mint Írtam már, nem engednek...
Úgy érzem egy kismamával senki nem fog már barátkozni...
Hogyan szedjem össze magam, hogy legyek megint olyan életvidám mint voltam? Szeretnék boldog kismama lenni, de Így... nem megy... örülök nagyon a Babának, nem bántam meg, hogy mellette döntöttem, de nagyon rossz ez a magány már...
El vagyok keseredve, adnátok valami tanácsot, hogyan vészeljem túl ezt az időszakot?
Ha írsz privit beszélgethetünk :) van egy 8 hós kislányom és 24 vagyok...
Amúgy tippet sajna nem tudok adni...én is sokszor bezárva érzem magam.....ez is része az anyaságnak.. ha meglesz a baba akkor majd minden időd ő fogja lekötni és ez 24 órás meló!, és közel sem szórakozás...a barátok ilyenkor könnyen eltűnnek...a 4 fal pedig őrjítő de azért nagyon nagyon jó is lesz :) fel a fejjel!! hamarosan vissza fogod sírni még azt az időt amikor a pocakban volt és pihenhettél :))))
Hát én csak most leszek 17 éves(lány), de voltam már olyan helyzetben hogy nagyon egyedül éreztem magam. Kérd meg szüleidet hogy sétálgassatok kicsit,ők is biztos szivesen elmennek veled. Próálkozz megint a barátnőknél is hivd fel öket hogy nincs e kedvük esetleg átmenni hozzátok filmezni,hasonlók. Egyetem..hát ha nincs más időtöltésed tanulni otthon is tudsz illetve én mikor egyedül éreztem magam akkor belekezdtem valamibe..És nekem hobbimá vált a gitározás pl. Amúgy hogyha van msn-ed vagy akár e-mailen keresztül én szivesen beszélgetek veled,hátha az is segithet valamit, bár tény hogy nem egy korcsoport vagyunk,de sztem akkora nagy különbség nincsen.:) Szóval ha gondolod irj privátot.:]
puszi.
ne haragudj, mert borzasztó lesz, amit kérdezek: miért döntöttél amellett, hogy megtartod? (pláne, ha a pároddal is gondok voltak, ami valószínűleg nem egyik pillanatról a másikra pattant ki)
nem hiszem, hogy a te életedbe (ha igy éled meg) a baba a legjobb dolog... hát igen... ez sajnos az élet... a nem kisgyerekes barátok, akik ráadásul az egyetemet tapossák, ilyenkor elmaradnak. nem tudnak azzal mit kezdeni, hogy a kismama kimaradozik az ő szórakozásukból :(
én is azt tanácsolnám, hogy neten hasonló helyzetűekkel barátkozz, ill. hogy a helyi "kismama-maffiával" próbálj összejárni :) ők összetartanak és segítőkészek.
Szia!
Nekem is írhatsz. 16 hónapos a lányom, 23 vagyok:)
Nekem ebben az esős időben jött el az, hgy a hócipőm tele a 4 fallal, na meg a lányomnak is. Ráadásul nemrég költöztünk az eddigi lakóhelyünktől vagy 200 km-re... szóval nem igen van ismerősöm.
szia!
Karácsony környékére várod a babád amúgy?
Én azért érzem magam egyedül mert a férjem sokáig dolgozik és nincsenek rokonok, barátok a környéken uh egész nap ketten vagyunk a babával...valahol a legtöbb anyuka kicsit magányos és kevés társadalmi életet él uh hidd el hogy sokan megértik a problémád!
A másik hogy nem hiszem hogy elrontottad az életed :) csak nem a könnyebbik oldaláról fogtad meg a dolgokat! Anyudék biztos sokat fognak segíteni és igaza van hogy nem enged mászkálni!..miért vagy veszélyeztetett??
a 24 éves 8 hós kislány anyukája
Köszönöm nagyon szépen a válaszokat :)
Kezdem megérteni, hogy ezek a barátok elmaradnak, csak mivel vidéken lakok itt nem nagyon tudok szert tenni új ismeretségre. Sajnos a környezetemben egyedül vagyok kismama... Nem várom el a barátoktól, hogy érdeklődjenek irántam, csak jól esne egy-két jó szó...
Nagyon abortuszellenes vagyok. A Baba véletlenül csúszott be, s azt mondtam, ha kell egyedül, de akkor is megtartom s felnevelem. Sokat foglalkozok gyerekekkel, ebben a szakmában szeretnék a jövőben is elhelyezkedni. Van bennem felelősségérzet a Babával szemben, késznek érzem magam a gyereknevelésre. Az apuka határozatlan, nem tudta ő se mit akar, most is hetfőn akarja, szerdán már nem... aztán pénteken megint kell neki... Csak kezd betelni vele a hócipőm, nem láttam már több mint egy hónapja, mivel én nem utazhatok el hozzá 500 km-re... Ő meg... lusta eljönni hozzám...
A magány ellenére egyáltalán nem bánom, hogy megtartottam, nagyon várom már, hogy megszülessen... csak olyan rossz várni... nem telik az idő, s talán ez a bajom... vagyis ez is...
Sokat olvasok, filmezek, zenét hallgatok, tanulom a szakmámat is(olvasom a tavalyi leckéket), de lassan megy az idő, s kiláthatatlannak érzem az egész helyzetet...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!