Borzasztóan érzem magam, amiért nem szeretem a gyerekeket, az anyák meg megharagudtak rám, miért kell a gyerekekről mindig jót mondani?
Vigyáztam egy 6 hónapos kisbabára és borzasztóan hisztis volt, mindenen sírt, megkapott mindent, tejet, pelenkáztam, mosolyogtam, beszéltem hozzá, de igazából nagyon irritált az egész, nagyon kiábrándító amikor tele van a pelenkájuk, büdösek, folyik a nyáluk, hányás mindig, deformált a fejük, egyáltalán nem tartom szépnek őket, iszonyú hangosak, mindig pattogni kell körülöttük, a legtöbbször semmi nem tetszik nekik. Elgondolkodtam, hogy kell-e gyerek, gondolom ti azt mondjátok, hogy egy ilyennek ne is legyen, nem vagyok büszke erre, próbáltam megszeretni a kisbabákat,nem mertem mondani senkinek, de nem ment, nem tudok rájuk úgy tekinteni mint majdnem az összes nő. Van esély, hogy jó anya legyek, vagy az enyém más lenne?
A másik, hogy vigyáztam két és fél éves ikrekre is, nem érdekes, hogy miért, nem akarok ezen vitatkozni. Na velük már jobban kijöttem, viszont nem szeretem, amikor mindent összekennek a kezükkel, letüsszögnek mindent, például engem többször is letüsszögtek, az anyja meg csak mosolygott, viszont én megjegyeztem, hogy ezt nem kellene és, hogy minden ragad utánuk, utána meg a kajás székekre ül mindenki. Erre megsértődött, én meg mondtam, hogy sajnálom, de már pár napja torokgyulladásom van és lázam volt, mert állandóan rám tüsszögnek, nem számított neki, gyerekre jót vagy semmit. Ez máskor is érvényesült, amikor meg azt említettem meg egy elfogult anyukának, családtagnak, amikor szóba került miért nincs még gyerekem, hogy nem akarok gyereket talán, mert nem igazán kedvelem a hisztiket és a gyerekekért sem rajongok, utána pedig hozzátettem, hogy sokszor az anyák maguknak sem merik bevallani, hogy mennyire elegük van már a hisztiből, a kialvatlanságból és a gyerekek nem mindig tündi-bündik, mint ahogy azt szociálisan táplálják belénk. Na ezután már nem beszélgettünk azon az estén.
Szóval, ennyire lehetetlen vagyok?
jaj de fárasztóak az ilyen buta emberek mint te kérdező.
Ha nem szereted őket akkor oké, de nem kéne hangoztatni.
Remélem az isten kegyes lesz és soha nem adja meg azt az esélyt neked hogy gyereked szülessen. Megérdemelnéd hogy gyerekek és unokák nélkül öregedjél meg. Aki így vélekedik a gyerekekről az nem is érdemli meg a szeretetüket
"Remélem az isten kegyes lesz és soha nem adja meg azt az esélyt neked hogy gyereked szülessen. Megérdemelnéd hogy gyerekek és unokák nélkül öregedjél meg. Aki így vélekedik a gyerekekről az nem is érdemli meg a szeretetüket"
Én meg remélem, NEKED nem lesz gyereked, mert akiben ennyi rosszindulat van és ítélkezik, az nem adhat tovább sok jót.
9:17 mondta a leglényegibbet: NE vállalj bébiszítterkedést. Nagyon nagy baj, ha valaki olyan munkát végez, amit nem szeret. És még nagyobb, ha ez emberekhez kapcsolódik. Ez ártalmas mindenkinek, a gyerekeknek, a szülőknek és legfőképpen Neked.
A gyereknevelés munka: gondozónők, óvónők, tanítók, egy hivatást választottak, a szereteten és a nagyfokú empátián kívül szakértelem kell hozzá. Tisztában kell lenni az életkori sajátosságokkal is. És intuitíve kell végezni: mert minden helyzet más és más, és ott pillanatok alatt kell dönteni.
De a tudat hátterében kell a tudás és a tapasztalat.
Majd alakul az életed, ha születik gyereked, megérted, amit mondanak a pszichológusok: egy gyerek születésekor
3 születés van: egy apa és egy anya is születik.
Nem tudod elképzelni ezt pontosan, csak fantáziálsz, milyen lenne ha.. Ne tedd. Nem olyan lesz.
Például, azt is leírják a lélekgyógyászok, a kis emberke születésekor az anyában felerősödik az intuitiv érzés, megnő az empátia készség: hiszen a kicsi nem tud szavakkal kommunikálni: figyelni kell a jeleire, és ez erősíti fel.
Keress más munkát. Üdvözlet!
Mosolyogva olvastam,hogy jobban
örülsz,ha meglátsz egy kutyát:)
Én is ilyen vagyok, egy kutyakölyökkel elbohóckodok,de idegenek gyerekitől nem olvadok el,nem olvadok, gügyögök stb.
Viszont! nekem már 2 felnőtt gyerekem van.21 évesen olthatatlan vágyat éreztem egy saját gyerek után!
Lett is!
Hidd el,a saját gyereked más lesz!
A mai napig nem tud meghatni egy csecsemő,ha másé,de az enyémek,igen!
Nem értem, miért kell győzködni a kérdezőt, hogy szeresse meg őket, meg olvasson könyveket, meg ilyesmi!
És ha nem is akarja megszeretni? Ha tényleg nem akar saját gyereket? Olyan nagy bűn ez?
Szerintem mindenki eldöntheti maga, akar-e gyereket, vagy nem, szereti-e őket, vagy nem... Nem kell megpróbálni megváltoztatni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!