Borzasztóan érzem magam, amiért nem szeretem a gyerekeket, az anyák meg megharagudtak rám, miért kell a gyerekekről mindig jót mondani?
Vigyáztam egy 6 hónapos kisbabára és borzasztóan hisztis volt, mindenen sírt, megkapott mindent, tejet, pelenkáztam, mosolyogtam, beszéltem hozzá, de igazából nagyon irritált az egész, nagyon kiábrándító amikor tele van a pelenkájuk, büdösek, folyik a nyáluk, hányás mindig, deformált a fejük, egyáltalán nem tartom szépnek őket, iszonyú hangosak, mindig pattogni kell körülöttük, a legtöbbször semmi nem tetszik nekik. Elgondolkodtam, hogy kell-e gyerek, gondolom ti azt mondjátok, hogy egy ilyennek ne is legyen, nem vagyok büszke erre, próbáltam megszeretni a kisbabákat,nem mertem mondani senkinek, de nem ment, nem tudok rájuk úgy tekinteni mint majdnem az összes nő. Van esély, hogy jó anya legyek, vagy az enyém más lenne?
A másik, hogy vigyáztam két és fél éves ikrekre is, nem érdekes, hogy miért, nem akarok ezen vitatkozni. Na velük már jobban kijöttem, viszont nem szeretem, amikor mindent összekennek a kezükkel, letüsszögnek mindent, például engem többször is letüsszögtek, az anyja meg csak mosolygott, viszont én megjegyeztem, hogy ezt nem kellene és, hogy minden ragad utánuk, utána meg a kajás székekre ül mindenki. Erre megsértődött, én meg mondtam, hogy sajnálom, de már pár napja torokgyulladásom van és lázam volt, mert állandóan rám tüsszögnek, nem számított neki, gyerekre jót vagy semmit. Ez máskor is érvényesült, amikor meg azt említettem meg egy elfogult anyukának, családtagnak, amikor szóba került miért nincs még gyerekem, hogy nem akarok gyereket talán, mert nem igazán kedvelem a hisztiket és a gyerekekért sem rajongok, utána pedig hozzátettem, hogy sokszor az anyák maguknak sem merik bevallani, hogy mennyire elegük van már a hisztiből, a kialvatlanságból és a gyerekek nem mindig tündi-bündik, mint ahogy azt szociálisan táplálják belénk. Na ezután már nem beszélgettünk azon az estén.
Szóval, ennyire lehetetlen vagyok?
válasza:29 vagy? 19-nek gondoltalak a leírásod alapján.
Nem úgy vettem észre, h az anyák csak jót mondanának a gyerekekről, csak ők szeretik őket annyira, h bizonyos neházságektől eltekintenek és csak a jót látják meg. Ez nem azt jelenti, h nem nevelik meg őket.
27 vagyok, de alig várom, h sajátom legyen. Persze 19 évesen én is úgy gondolkodtam, ahogy te.
Sztem fel kéne hagynod a bébiszitteléssel a te és a gyerekek érdekében. Úgy látszik, h ez neked nem a legjobb hivatás.
Ja, egy 6 hónapos még nem hisztizik, neki jelzősírása van.
válasza:én se szeretem a babákat, kb 14-15 koromba tűnt fel, hogy amikor mások azt mondták h ' jajj de édi baba' akkor én csak annyit, hogy ' jajj neee, baba'....ez azóta sem túl sokat változott, pedig már 19 vagyok, és egyszerűen falra megyek a gyerekektől. néhány aranyos, de a legtöbb nem. nem az a baj, hogy pelenkázni kell meg tüsszög, mert az természetes számomra, de az amikor már mondjuk ilyen 3 éves és az anyja nem neveli meg, és azt hiszi, mindent szabad neki, az idegesítő, nem is kicsit. én se szerettem soha senki gyerekére vigyázni, egyszerűen alkalmatlan vagyok hozzá. a többiek gyerekeit bátran utálhatom, meg tarthatom hisztis kis kocsögnek, a sajátomat tuti imádni fogom, mert ő más lesz. lehet, hogy ugyanoylan idegtépő, mint a többi, de a sajátom. őt meg szeretem, már csak azért is mert a vérem. :D szerinted veled is így lesz.
19L
válasza: válasza:2-3 évesen dackorszakban van a gyerek. Ilyenkor még a legjobban nevelt gyerek is a legváratlanabb helyen a legnagyobb patáliát tudja csapni.
Hallottatok már arról, h ismerd meg az ellenséged? Vegyél egy gyereknevelési könyvet, olvasd el és utána utálkozz.
válasza:Én is megértelek!
A kisbabákkal egyszerűen semmit sem tudok kezdeni. :s Egy óvodáskorú gyerek általában oké (ha nem hisztizik, és nem neveletlen!), de a kicsik édesek, cukik... Maradjanak csak távol. :)
Megőrülök, mikor a buszon/vonaton üvöltenek, vagy tényleg prüszkölnek, nyáladzanak. Tudom, hogy nem kéne viszolyogni ettől, szégyellem is magam, de attól még így van.
Más kérdés, hogy néha el tudok ájulni tőlük, meg "kommunikálni" velük. (pl. rám mosolyog, én rá, akkor nevet... Ez édes tud lenni nagyon. :))
A dologban a legérdekesebb, hogy a babák viszont valami - általam teljesen felfoghatatlan okból - imádnak engem, és volt már, hogy órákig nekem kellett szórakoztatnom a kicsit egy családi összejövetelen, mert másnál nem volt hajlandó megmaradni. Kollégám is behozta múltkor a kb. 8-9 hónapos kisfiát, körbeállták vagy 10-en, és meg jó messze maradtam :P, erre nem nyújtotta a karját, és át kellett vennem. :D Amúgy ő pl. nagyon édes volt. :D
De a lényeg a lényeg, mivel nem lehet 4-5 éves gyereket szülni :P, szerintem nekem sem lesz... :(
válasza: válasza:Az a legnagyobb bajod, hogy nem szereted amit csinálsz. Egy kisgyerek semmit nem csinál direkt és ha ezt belevésed az agyadba, minden egyszerűbb lesz. Tanítsd meg, hogy ne trüsszögjön rád. Én is vigyáztam ikrekre, imádtam őket, jól van néha hisztisek voltak, de valahogy mindig sikerült elterelni a figyelmüket. Pl: zene hallgatás, éneklés. :)Ha neked ez mind nyűg és csak a rosszat látod benne, nem kellene gyerekekkel foglalkoznod. A saját napjaidat teszed tönkre. Amíg nem vagy képes meglátni ennek a pozitív oldalát... addig ne foglalkozz gyerekekkel. Ha megismernéd jobban a gyerekeket rájönnél, milyen fogások vannak amivel egy hisztit eltudsz intézni. Most semmi testi fenyítésre nem gondolok... még mielőtt valaki azt gondolná.
Mi az amit szeret csinálni... egy idő után beállsz erre a dolgokra. Csinálj kis videókat és próbáld meg a pozitív dolgokat meglátni.
Én annyira szerettem az előző munkámban a gyerekeket. Ha a kisfiú rám nézett a szép nagy kerek szemével... hát kész voltam minden felé olvadtam... ha nem láttam őket egy hétig annyira hiányoztak nekem, hogy fura volt... még a hisztijük is. Én nem úgy nézek ezekre a gyerekekre, hogy mások gyerekei, hanem úgy, hogy az enyémek... máskülönben képtelen lennék végig csinálni a munkát. Érzések nélkül nem lehet ezt a munkát csinálni!!!
válasza: válasza: válasza:A gyerekek ártatlannak, lelkükben tisztasággal születnek. A szülők, az emberek rontják el őket. A gyerek formálható, s meg lehet tanítani neki mindent. Ha egy gyerek, pláne egy kicsi gyerek, "rossz", nem a gyerekre kell ezért haragudni, hanem az idióta szülőkre, akik nem képesek megnevelni.
Talán az segítene, ha találkoznál normális szülők gyerekével, akik rendesen megnevelték a gyereküket, s látnád, hogy nem csak rosszat lehet formálni belőlük, hanem nagyszerű kis emberkék is lehetnek.
Bár sírnak, ha csípi a kaki a feneküket, ha fáj a hasuk, ha éhesek, de sokszor szótlanul tűrik a valódi szenvedést. Annyi beteg gyerekről lehet hallani, akik nagyon sokat szenvednek, mégis jobban harcolnak az életükért, mint sok felnőtt ember.
Sokat írhatnék még, amiért én jobban szeretem a gyerekeket, most csak próbálok egy kis irányt adni, hogy ismerd meg a világukat. Esetleg olvass valami gyermekpszichologia könyvet, pl találhatsz érdekes dolgokat róluk a Cole&Cole - Fejlődéslélektan c. könyvben.
Ne ítélkezz elhamarkodottan!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!