Miért baj az, hogy nem szeretem a gyerekeket?

22:47. Jujj. Csodalom, hogy vannak barataid. Ennel arrogansabb hozzaszolast... a baj az, hogy szinte az osszes mondatod tobb sebbol verzik. Mar csak azert is, mert durvan es bunko modon altalanositasz. Egy gyerek es az ejtoernyozes? Az ejtoernyozest felted, ovod? Az eleted adnad erte? Jaj de cuki. Ugye milyen nevetsegesen hangzik? Hat az erved pont ilyen nevetseges.

Aki szoptat, az a gyerekeert teszi, mert o a legfontosabb neki. Te valoszinu soha nem tettel es nem is fogsz mast tenni magad ele, fogalmad nincs az onfelaldozas erenyerol, mast se hajtogatsz, csak en en en. A mellbimbo pedig csak a legelejen faj, ha faj is egyaltalan. Az aranyer elmulik, de van akinek ki se jon. Egy jol mukodo kapcsolatban van szex a gyerek megszuletese utan is, ha nincs, arrol a par tehet, nem a gyerek. Aztan jol is neznenk ki, ha minden gyerek bukdacsolna a suliban. Ezzel tulajdonkeppen azt mondtad, hogy a te gyereked biztos bukdacsolna... mert tobb a kozepes-jo tanulo mint a bukos, de te ezt emelted ki, hogy ilyet nem akarnal. Lehet, hogy a barati korod az csak negativ peldakkal van tele, de az utalatos hozzaszolasod alapjan en ketlem, hogy barki baratkozna veled. Ha meg megis, hat megerdemlitek egymast. Utalat mentes napot neked. :)

Szerintem meg van abban valami igazság, amit a 38-as írt, még ha durván is fogalmazott.

Én a 37-es választ éreztem mocskosul arrogánsnak és lekezelőnek. Nem az a sajnálatra méltó, aki nem akar gyereket, hanem aki lenézi, lesajnálja azt, aki máshogy éli az életét, akinek más jelenti az örömet.

Megmondom őszintén, engem soha nem tenne boldoggá egy gyerek.

Nem tehetek róla, nem tehetnek róla a gyerekek, egyszerűen én ilyen vagyok. Amúgy boldog és teljes életet élek, nem hiányzik igazán semmi, mindenem megvan, amit szeretnék.

Én sem viselem jól, ha emiatt valami vadidegen, aki pár itteni mondaton kívül semmit nem tud rólam, szó szerint lesajnál az életem miatt.

Az sem hiányzik, amikor mondogatják, hogy majd meggondolom magam. Mondjuk ezt elviselem, mondják csak, ha jólesik, de lassan közelebb vagyok a 40-hez, mint a 30-hoz, ez már nem fog változni.

Szerintem mindenki hagyja békén a másik életét, mindkét részről felesleges leszólni a másikat, meg sajnálkozni. Miért nem lehet felfogni, hogy nem vagyunk egyformák, nem egyformán érzünk. Én akkor sajnálnám magam, ha egy gyerek lenne a nyakamon, hiába mondanák, hogy "ez mekkora öröm meg bódogság" :)

"fogalmad nincs az onfelaldozas erenyerol"

A gyerekvállalás önként vállalt döntés. Ha te akarsz gyereket, és szülsz egy gyereket, az nem önfeláldozás. Akkor megkaptad, amit akartál.

"22:47. Jujj. Csodalom, hogy vannak barataid. Ennel arrogansabb hozzaszolast... a baj az, hogy szinte az osszes mondatod tobb sebbol verzik. Mar csak azert is, mert durvan es bunko modon altalanositasz. Egy gyerek es az ejtoernyozes? "

Igen. Bármilyen hihetetlen számodra, nekem az a fontos. Így tudom összehasonlítani. Neked meg a babuci. Csak tudod én nem dorongolak le, amiért nem a szabadesés fantasztikus érzését imádod, hanem a gyereked sütőtök pürétől sárga kakiját megfigyelni, hogy rendben volt-e minden az emésztésével. Pedig fujjoghatnék én is bőszen, hogy hogy lehet azt szeretni, amikor a gyereked nyálától nedves pólót, amit le is bukott, nincs időd lecserélni sem. Nem szánlak és nem bunkózlak le, amiért a 4 km magasan fütyülő szél hangja helyett, az éjszaka hangosan bömbölő gyereked hangjáért vagy oda.Nem sajnállak, amiért nem azon agyalsz, hogy melyik hétvégi ugróedzésre menj ki, hanem azon gyötrődsz, hogy melyik óvodát válaszd a gyerekednek. Nem nézlek le azért, mert elformátlanodva a terhességtől nem férsz bele egy xxl-es bugyogóba sem, ahelyett, hogy magadra öltenél egy wingsuit ruhát.

"Az ejtoernyozest felted, ovod? Az eleted adnad erte? Jaj de cuki. Ugye milyen nevetsegesen hangzik? Hat az erved pont ilyen nevetseges. "

Nekem meg az a nevetséges, hogy megpróbálod beállítani önzetlenségnek, amikor gyereket vállalsz, hogy neked azért mennyi mindent fel kell áldozni. Ki kér rá? Ki kötelez rá? Ki akarja? A gyerek?? Szerintem te vagy az, aki akarja, így természetes, hogy ha akarunk valamit, akkor azért áldozatot hozunk. Ha annyira babázni akartál, akkor az a legkevesebb, hogy gondoskodsz róla, amikor megszülted, félted és óvod. Hiszen te akartad, és nem a gyerek kérte, hogy világra hozd. A szörnyű az, hogy sok esetben amúgy az apa sem akarja, csak bepalizzák a nők, de ez megint egy másik téma. Bár ez is hűen alátámasztja, hogy mennyire önzőek azok a nők, akik tűzön vízen keresztül tovább akarják adni magukat, ha van hozzá ideális családi háttér, ha nincs. Gyereket akarnak és kész. Ez ilyen egyszerű. Nevetséges ezt az ösztönökre fogni, hiszen az élet minden más területén szabályozzuk ösztöneinket. Ez egy választás, hogy gyereket akarsz.

"Aki szoptat, az a gyerekeert teszi, mert o a legfontosabb neki. Te valoszinu soha nem tettel es nem is fogsz mast tenni magad ele, fogalmad nincs az onfelaldozas erenyerol, mast se hajtogatsz, csak en en en. "

Ezek szerint egy héten háromszor te is állatmenhelyen önkénteskedsz, akárcsak én. Nem kapok érte sose fizetést, sőt saját zsebből veszek nekik kaját is. Nyilván nem abban a tudatban teszem, hogy majd amikor 70 éves leszek, akkor ezek a senkinek nem kellő kutyák vagy macskák ajtót nyissanak rám.

Ja hogy te nem így vagy önfeláldozó, hanem úgy, hogy kielégítve saját babázó vágyad, gyereket szülsz?? Ebben mi az önfeláldozás? Az önfeláldozás az, amikor önzetlenül teszel valamit. Ha azt mondod, hogy azon kívül, hogy szültél, minden szabadidődben idegen, árva, esetleg beteg gyerekeket gondozol, akikre pénzt szánsz, akkor azt mondom, hogy igen, van benned önfeláldozás. De addig amíg az általad olyan örömnek tartott gyerekmosolyért, és az ő feltétlen szeretetéért csinálod, addig nekem ne beszélj önfeláldozásról. Ez megint csak ugyanaz, hogy kielégítetted a saját, önző vágyad.

"A mellbimbo pedig csak a legelejen faj, ha faj is egyaltalan. Az aranyer elmulik, de van akinek ki se jon. Egy jol mukodo kapcsolatban van szex a gyerek megszuletese utan is, ha nincs, arrol a par tehet, nem a gyerek."

Ahhoz képest, hogy a terhességnek, szülésnek és gyereknevelésnek nincsenek negatív oldalai, még én is elég sokról tudok, saját tapasztalat nélkül... Szerintem ezt hiába próbálod elsumákolni. Aki kicsit is tisztában van egy gyerek megszületésével járó dolgokkal, az mindenki tud erről. De nyilván csak azért hallok anyukákat panaszkodni, mert annyira rózsaszín ez az egész dolog... De még mindig azt mondom, mint amit fentebb. Ha valaki akar valamit, akkor annak a negatív oldala is az övé, és nekem egy szülő nő se panaszkodjon, hogy bármi is negatívan érintette. Nem én mondtam, hogy szüljön, nem is a gyerek kérte, nem más kényszerítette rá, úgyhogy tessék ugrálni az örömtől, ha az inkontinencia nem múlik még hónapok múlva sem, vagy hogy az első hetekben azt sem tudja, hogy merre van fejjel a fáradtságtól. Hogy egy ördögi kör éjjele-nappala, szoptat,fej, szoptat, a maradék időben meg rendet tart otthon és mégis nő marad (ha marad egyáltalán, és nem felejtkezik el róla, mint oly sokan).

"Aztan jol is neznenk ki, ha minden gyerek bukdacsolna a suliban. Ezzel tulajdonkeppen azt mondtad, hogy a te gyereked biztos bukdacsolna... mert tobb a kozepes-jo tanulo mint a bukos, de te ezt emelted ki, hogy ilyet nem akarnal."

Ha kicsit is figyelmesebben olvasnál, akkor tisztában lennél vele, hogy azt írtam, hogy mindenkinek akinek gyereke van, van gyenge pontja a gyerekén keresztül, mint például az amikor a drága, istenített gyermek bukdácsol az iskolában, és ez egy opcionális választható visszaszúrás annak az anyukának, aki szerint mindenkinek gyereket kell szülni, mert hogy az milyen jó. Ha neked van gyereked, bármennyire is azt hiszed, hogy ő maga a tökély, hiszen a te véred, hidd el nekem, hogy egy kívülálló mindig látja annak a cukorfalat babukának a hibáit és tökéletlenségeit. Amúgy ősanyuciknak csak a kisbaba a gyerek, már ezt is megfigyeltem... Ősanyu sosem mondja, hogy azért szülj, mert milyen büszkeség, amikor a gyereked gimiben ötös matek dogát ír, hanem azért szülj, mert: 1) nincs rózsaszínűbb a világon, mint amikor a babád rád mosolyog, és feltétel nélkül szeret. 2) nem lesz aki ajtót nyit rád. Csak csendben jegyzem meg, hogy ezek megint milyen remek "önzetlen" indokok....)

"Lehet, hogy a barati korod az csak negativ peldakkal van tele, de az utalatos hozzaszolasod alapjan en ketlem, hogy barki baratkozna veled. Ha meg megis, hat megerdemlitek egymast. Utalat mentes napot neked. :)"

Tudod remek baráti köröm van, büszke is vagyok rájuk, mindannyian tettek már le mást is asztalra gyerekcsináláson kívül. Nem ők azok, akik folyton a gyerekvállalással nyaggatnak. Akik ezt teszik, azok nem a barátaim, még azt sem feltétlenül mondanám, hogy annyira jó ismerőseim.

A barátaimra visszatérve: egyikőjük sem az az elvakult humanoid, aki azt hiszi, hogy csak emberi kiváltság életet létrehozni. Tisztában vannak vele, hogy a kutyák is ellenek, hogy a tehén is megfial, sőt még a mezei patkányok is szaporodnak. De hogy még inkább istenkáromló legyek a szemedben: nem csak az emlősök szaporodását ismerik, hiszen új életet egy új sejt születése is, egy növény fejlődése is. Tehát az amit te csodának vélsz, az mindenhol jelen van a világon, nem csak az emberek képesek rá.

A jókívánságodat köszönöm, ne legyenek álmatlan éjszakáid, hogy az utálkozás köti le az energiámat. Sokkal inkább lefoglal, hogy éljem az életem, a sajátomat. És ne másokéban vájkáljak, hogy vajon miért szültek gyereket...

(bár néha kedvet csináltok hozzá, most meg is fogadtam, hogy a nyaggató ismerősöknél beelőzök, és a következő munkanapot azzal indítom, hogy a reggeli kávé mellett nekik szegezem a kérdést :D )

Engedd meg, hogy én is kívánjak neked valamit: légy nyitottabb a világra, mert ha ilyen beszűkülten gondolkozol továbbra is, és csak azt tartod csodának, ami neked az, akkor nagy pofonok érnek még az életben, és pontosan onnan,amit te csodának vélsz.

Kérdező, nincs azzal semmi baj, ha nem akarsz gyereket, de őszintén szólva kit érdekel?! Foglalkozz a saját kis életeddel, ahogy látom, te magad is túl sokat foglalkozol a "hülye kismamákkal" meg kisgyerekes anyukákkal.

Az meg a másik, ha ilyen undorral és lenézően beszélsz valamiről (és legyen az bármi!), ne várd, hogy mások toleránsan és elfogadóan kezeljék a te véleményedet. Ez oda-vissza működik.

Egyébként meg elég szűklátókörűségre vall, ha szerinted a gyerekvállalás csak teher és kínszenvedés lehet. És nem vagyok ősanya egyáltalán, nincs is gyerekem, de tovább látok az orromnál és belegondolok, hogy mit adhat érzelmileg egy kisgyerek.

"Kérdező, nincs azzal semmi baj, ha nem akarsz gyereket, de őszintén szólva kit érdekel?!"

Sajnos az a baj, hogy szinte mindenkit: ismerősöket, ismeretleneket, munkatársakat, boldog-boldogtalant.

Gondolom, ezért is született meg ez a kérdés.

Én nem utálom a gyerekeket, de különösképpen nem is szeretem, nem jövök ki velük és nem is akarok gyereket, a párom sem.

Amúgy szerintem nagyon szép dolog az anyaság annak, akinek való. Nekem nem való. Én soha nem bántottam senkit azzal, hogy miért szült, sőt minden boldog anyukának őszintén és szívből gratuláltam.

Engem viszont lassan már napi szinten zaklatnak azzal, hogy milyen dolog az, hogy én nem szülök. Van, aki visszafogottabban, van, aki erősebben. Hiába próbálom elmagyarázni szép szóval, vagy csak rájuk hagyni, nem tudnak leszállni rólam.

Egy ideig tolerálja az ilyesmit az ember, de egy idő után már tényleg kezd zavaró és kellemetlen lenni, hogy a legszemélyesebb magánéletemben kotorásznak.

Itt sem akarom bántani az anyukákat, miért is tenném, nekem is egy nagyszerű anyukám van hálistennek.

Csak mondom, hogy tényleg létezik olyan jelenség, amit a kérdező leírt.