Miért baj az, hogy nem szeretem a gyerekeket?

Figyelj, ha valaki rossz anya az magára vessen. Ha valaki nem akar gyereket az is. Ha jó anya vagy, úgyis meglátogatnak a gyerekeid. Viszont nem valószínű, hogy jó anya lennél, ha nem akarsz gyereket. Ördögi kör. Minden esetre mi meglátogatjuk többször is, többet nem tehetünk.

Sajnálom is, meg nem is. Sajnálom, mert rokon, és tudom, hogy magányos, de mai napig hangoztatja, hogy anyánknak kár volt megszülnie minket. Így hogy álljon az ember hozzá?

Ha elolvasod az első válaszom láthatod, hogy sok boldogságot kívántam a kérdezőnek, és ha támadónak is tűntem, nem állt szándékomban. Csak leírtam a saját tapasztalatom, azt csak nem tiltja már a törvény.

Azt pedig, hogy kiforgatod a szavaim még mindig így látom, mert kiragadsz részletet a válaszomból, jelen esetben a "70 éves"-t és a "magányos", meg a "vessen magára", és nem veszed figyelembe azt amit utána írtam. Egészében nézd, és szerintem látni fogod, hogy semmi támadót nem írtam. A stílusom olyan amilyen.

én meg azt mondom, ne vedd ezt a ügyet lezártnak! Fordulhat még a kocka, meglehet, hogy eljön még az idő, hogy úgy gondolod, hogy kell neked egy gyerek! Ha ilyen tisztán látod a dolgot és bátran szembe tudsz nézni a mások szerint negatív tulajdonságaiddal, nem biztos, hogy rossz anya lenne belőled. Csak meg kell érjen az érzés benne: a te gyereked!!!!

Szerető, összetartó családban nőttem fel és mégis útálom a gyerekeket, még gyerekkoromban is állandósan a felnőttek társaságát kerestem, fizikailag rosszul vagyok, ha vísítanak mellettem, ha 3 gyereket látok a metróba, inkább be sem szállok, még a neogranormon reklámtól is hányingerem van. ...olyan ismerős ez az illat...

Ennek ellenére sikerült egy nagyszerű embert felnevelnem, a leányomat. Egy hangos szó, még egy popsira legyintés sem történt soha, igaz, a homokozó szélén sem ültem vele soha. (az apja viszont sokat) és boldogan készülök a nagymamaszerepre, azon kapom magamat, hogy a mesekönyveket nézegetem a kirakatban, pedig még meg sem fogant az unokám.

Eljöhet még az idő, hogy mindennél fontosabbnak tartod, hogy a te gyereked ölelje át a nyakadat, akiért te vagy a felelős.

Rengeteg ilyen kérdés volt már, őszintén szólva most jutottam el oda, hogy nem is hiszem el, hogy valós a kérdés és mindíg más teszi fel.

Az oka pedig egyszerű: én pontosan ugyanígy érzek, mint Te, még csak nem is fogalmazok finomam, mert bizony, sajnos, be kell vallanom, hogy ki nem állhatom a gyerekeket. Mondom ezt úgy, hogy elmúltam 40, de furcsa mód, engem soha, senki nem csesztetett azzal a kérdéssel, hogy miért nincs vagy miért nem lesz gyerekem. Egyszerűen nem volt téma, soha, senkivel, pedig koromat tekintve bőven lett volna rá idő és alkalom, hogy faggassanak vagy megjegyzéseket tegyenek. Nem történt. Nem, valóban nem történt, nincsenek ilyen "élményeim".

Ezért kezd hihetetlen lenni számomra, hogy napi téma az, hogy piszkálják a gyereket nem akarókat.

Érdemes belekukkantani a témában kiírt kérdések számára..:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kereses.php?keres=nem+akarok+g..

Persze, lehet, hogy ez a kérdés véletlenül épp valós, de úgy érzem, a hasonlók nagyobb része egyszerű provokáció.

21:30

Látod azért te is csak azt hajtogatod, amiket olyan sokan mások (gyereket csinálni, szülni, nevelni, maga a csoda), és nem akarjátok megérteni, hogy másoknak más a csoda.

Én például semmi csodálatosat nem látok az egészben.

Már a terhesség is egy agyrém lenne számomra, hogy nem tehetem szabadon azt amit akarok.

Csak tudod én sosem akarlak téged és másokat meggyőzni, hogy milyen csodálatos dolog szabadon élni. Pedig nekem az. De elfogadom, hogy neked nem, és nem kérdezem meg naponta, hogy miért szültél, illetve nem győzködlek, szabadon élni maga a csoda. Nem is sajnállak azért, hogy ezt választottad.

Ellenben te és még sokan mások, ha mást nem is mondatok, akkor sajnálkoztok.

Hidd el, nincs rá szükség. Sőt!

Kérdező neked én is csak azt tudom tanácsolni, amit írt valaki, hogy csak legyél nyugodtan kemény. Szerinted a téged nyaggató embereket érdekli a lelkivilágod, mikor leidiótáznak, mert nem akarsz gyereket?

Milyen érv az is, hogy azért tehetik meg, mert a szemük fényét bántod ezzel? Nekem nagyon fontos az ejtőernyőzés, életem legkedvesebb része, most akkor kezdjem el idiótázni, aki nem szereti?? Pedig csak annyit kellene felfogni, hogy másnak más dolgok fontosak.

Én úgy szoktam leszerelni az ilyeneket egyébként, hogy simán megbántom őket, pontosan a gyerekükkel kapcsolatban.

Nem érdekel, hogy azt hiszik, hogy csak ők oszthatják az észt.

Szoktam visszakérdezni, hogy akkor minek panaszkodsz, hogy fáj a mellbimbód a szoptatástól? Hogy az aranyered még mindig problémát okoz? Hogy nincs szexuális életetek?

Idősebbnek meg azzal szoktam visszakérdezni, hogy azért szüljek, hogy nekem is legyen egy iskolában sorra bukdácsoló gyerekem? Vagy olyan, akivel nem bírnak a szülők, és magasról tesz rájuk?

Nyilván ezek opcionálisak, de minden ilyen nyaggatónak van gyenge pontja. És ha ők nem törődnek vele, hogy bántanak esetleg a véleményükkel, akkor nekik is bírni az én véleményem.

Nyilván, aki sosem nyaggat, annak sosem mondom, hogy mi a csudának kellett neked annyira gyerek.

Nem hajtogatom, leirtam, hogy milyen. Ennyi. Nem tamadtalak, meg irtam is, hogy tiszteletben tartom, hogy neked ez nem valo. Vannak, akik igy vannak programozva.

Az utalat viszont nagyon nem jo. Es egy masik embert, mert a gyerek is ember, ne hasonlits mar a tokfozelekhez. Az ilyen megnyilvanulasok hasonlitanak a rasszistakhoz, homofobokhoz stb. Azelott itelsz, utalsz, mielott megismerned raadasul egy olyan dolog miatt, amirol nem tehet. Erted? Szerinted ez milyen?

Nem azzal van a baj, hogy nem akarsz gyereket!

De mindegy, minek is probalom neked magyarazni, hogy az utalat olyanert, amirol a masik nem tehet, utalni valakit, aki semmi rosszat nem tett ellened mennyire undorito. De tenyleg sajnallak, nem lehet tul jo ilyen utalattal a szivedben elni, mert gyerekek viszont mindig lesznek mindenhol, ez az elet rendje, ha tetszik, ha nem es raadasul te is az voltal egyszer!

Szep napot neked.