Vannak itt olyan nők (/lányok), akik nem szeretik a gyerekeket?

Miért ne lehetne megmondani, mit gondolsz egy újszülöttről? Én régebben mondtam anyukámnak, hogy milyen undorító, hogy tiszta trutyik, és ő is azt mondta, hogy én is olyan kis aszalt szilva voltam. Nem sértésnek mondta, nem is vettem annak. Ez tény. Trutymóban ázunk 9 hónapig, még jó, hogy szarul nézünk ki.

A sajátodat láthatod szépnek (az sem baj, ha beismered, hogy tisztán mégiscsak szebb), de másét? Brr.

Kedves Leilah és a többi gyerekes anyuka! Tiszteletben tartom, hogy mindenetek a gyerek. Az is becsülendő, hogy ti tudtok velük bánni (nagy valószínűséggel). DE! Ha alaposabban elolvastátok volna a válaszokat (ajánlanám főként a kérdező válaszát), akkor számotokra is bebizonyosodott volna a tény, hogy nem minden nő gyermekszülésre lett "teremtve". Szinten minden válaszban ott van az a bizonyos mondat: "nem tudok velük bánni", "nem tudok mit kezdeni velük", "tudom, hogynem lennék jó anya"...stb. Szóval azt állítjátok, hogy ti hűdenagyon szeretitek a gyerekeket. Felmerül a nagy kérdés: akkor meg miért kívántok gyereket olyan nőnek, aki már most tudja, hogy rosszul bánna vele? Aki még tisztába sem tudná tenni szerencsétlent? Akiből abszolút hiányzik az anyai ösztön? Mégis hogy szeretitek akkor a gyerekeket?

Csak az energiáitokat pazaroljátok az ilyen nők (beleértve engem is) győzködésével, hogy igenis a gyerek az milyen jó. Persze, hogy jó! DE NEM MINDENKINEK! A csoki is nagyon jó. De egy cukorbeteg számára már kevésbé. Hülye példa, de valamivel szemléltetni kell a dolgot.

Egy szó mint száz, nem mindenki rendelkezik vasidegekkel és korlátlan, feltétel nélküli szeretettel. ("Akkor is szeretem a gyerekem, ha tönkreteszi az életem" szindróma. Vagy ez az anyai ösztön?) Ezek pedig elengedhetetlenek egy kiadós hiszti alkalmával, ami lássuk be, egy gyerek mellett mindennapos.

Elôször is: egy szóval nem szidtalak benneteket. (Ti kezdtetek el jelzôket aggatni rám, meg a nôkre, akiknek gyerekük van.) Másodszor: én nem gyôzködtem itt senkit, hogy igenis szüljön. Harmadszor: pont ti állítotok ki magatokról bizonyítványt az ôsanyázással. Meg azzal, ahogy nekem estetek...

Mivel kéretlenül jöttem ide, már megyek is. A célomat elértem. Bebizonyítottátok nekem, hogy miközben toleranciáért visítoztok, valójában ti vagytok azok, akik minôsíthetetlen stílusban beszélnek azokról, akik nem olyanok, mint ti.

"A célomat elértem."

Hú, de furfangos.

#87:

Szerintem egy gyermektelen bloggert fenyegetni épp olyan szánalmas, mint oldalakon keresztül pocskondiázni gyerekeket meg anyákat egy nyilvános oldalon.

Ja és kérdezô: én nem hozok létre kérdést azért, hogy legyen hol szapulnom a gyerekteleneket. Viszont - mivel nem büfi-témában írok, hanem egy olyan emberként, aki felett itt ítélkeztek, ezért szerintem igenis jogom van leírni ide, amit gondolok.

15:14 Szerintem te sem szeretnél úgy élni, hogy hát "elfogadlak mert nem lehet mit tenni ellened, de azért mindenki tudja, hogy nem vagy normális". Hát elnézést, hogy mi nem. Különben meg mi az, hogy hormonjaitól kirobbanó? Te mégis mit gondolsz? Hogy minket lánccal kell visszatartani a gyerektől? Ha hormonoktól kirobbanóak lennénk, akkor lenne gyerekünk aztán ilyen egyszerű.

15:28: a legtöbb kommentelő teljesen normálisan fogalmazta meg a véleményét. Bunkók mindenhol vannak, ez nem az anyák fontos személye elleni támadás, csak egy ilyen ember. Arról meg nem mi tehetünk, ha neked nem tetszik az őszinte véleményünk, csak mert az nem pozitív fényben tünteti fel a gyerekvállalást. Ha nekünk az visszataszító akkor mégis hogy fogalmazzuk meg, hogy őméltóságodnak is jó legyen?