Vannak itt olyan nők (/lányok), akik nem szeretik a gyerekeket?

Attól még, hogy közhely, igaz.

Az is közhely, hogy a gyerekek hangosak, hisztisek. De igaz, vagy nem?

Én nem röhögök rajta, én a fejemet fogom...

Nem azzal van probléma, hogy kb. mindenkinél bepróbálkoztál, hanem azzal, ahogy tetted. Nem leszek álszent, én is szoktam egyszerre több emberrel ismerkedni, idő közben úgyis "lemorzsolódnak" páran, tehát végül is ez így praktikus. Illetve tényleg nem könnyű olyan embert találni, manapság, aki nem akar gyereket (ilyen férfit sem), tehát az szerintem nem gáz, hogy kaptál az alkalmon. Csak vittél volna bele egy kis stílust!

Biszex nőként azt hiszem értek valamennyire a témához, ezért is bátorkodom én megírni azt a bizonyos "értelmes ész érvet".

Amikor én ismerkedem valakivel (főként, ha már egyszer én kezdeményeztem!), akkor igyekszem azt éreztetni vele, hogy ő az egyetlen és csak rá figyelek. Mindenki tudja, hogy ez nem mindig van így (hiszen még csak akkor indul az ismerkedés), de a legtöbb nőnél totál elvágod magad, ha nem ezt érzi. Pl. mi is azt éreztük most (legalábbis én), hogy még adnék is egy esélyt a dolognak, mert végül is nem nagy cucc visszaírni pár sort és megnézni, hogyan alakul a dolog, de jött az az érzés, hogy milyen lúzer dolog ez, hogy most így x nő közül én vagyok az egyik jelölt. Erre meg egy öntudatos nő azt mondja, hogy ha valakinek nem csak ő kell, akkor az menjen a francba, illetve nem fog belemenni ilyen játékba, hogy még neki kelljen "teljesíteni" a többi jelölttel szemben.

Nekem is ezt volt a problémám, pedig amúgy én elég racionális gondolkodású vagyok. De legalább fektettél volna bele több energiát. Utálok tippeket adni, nem is akartam most ide írni, de szerintem nagyobb sikered lett volna, ha minden üzenetet megpróbálsz kissé személyre szólóvá tenni (ha szerinted így tettél, akkor máskor érdemes ennél jobban igyekezni), nem csak a személytelen sablonszöveget írod. Tudom, hogy nem egyszerű, de ha átnézed kicsit az adott ember hozzászólásait csak tudtál volna találni valamit, amit megemlíthetsz, hogy miért ő, miért neki írsz. Akkor ráadásul lett volna rá esély, hogy különlegesnek érezze magát az adott személy és ne írja be ide... Persze még fiatal vagy (mondjuk én is "csak" 24 vagyok és nem tegnap jöttem erre rá), talán majd még belejössz...

Javaslom fontold meg, mert egyébként egész értelmesnek tűnsz, valószínűleg képes lennél rá, hogy javíts a technikádon.

re family frost:

"Na most

1, neki az a munkája, hogy árulja a cuccot vagy mi

2, nem muszáj az anyukának odaköltözni. Felénk alig jár. Vagy csak engem nem zavar, nem tudom...

3, honnan a .... ból tudja egy vadidegen ember hogy kinek van gyereke és hogy mikor alszik?? Mert az említett anyuka ezt várta el."

nem is állítottam olyat, hogy nem ez a munkája, nem értem, hogy jön ez ide. a haverom zenész, ez a munkája, akkor próbálhatnak a szomszédodban egész nap? a "nem muszáj odaköltözni" se teljesen állja meg a helyét, én már évek óta laktam az utcánkban, amire megjelent ez a szar, talán egyszerűbb lenne neki kibírnia, hogy nem nyomja a dallamkürtjét, mit nekem elköltözni. ja, és abban a példában konkrétan pontosan tudta a sofőr, hol lakik gyerek, mert utána direkt előttük nyomta a dallamkürtöt... igaz az anyuka se volt teljesen szimpi az "inkább mások előtt zenéljen, mint előttem" hozzáállásával, dehát előbújhat belőle is az ősanya egyszer.

Nem is olyan végtelenül régen én is még egy kis "visszataszító féreg" voltam. Azóta eltelt 26 év.

Én nem mondanám, hogy visszataszítóak a gyerekek, szeretnék gyerekeket. De őszintén megvallva, félek. Olyan sok gyerekeket látok, akiktől lever a víz, és menekülni lenne kedvem. Megijedek, mi van velem, hogy nincs bennem az a végtelen vágyakozás, a meghatottság csak a babakocsi láttán is, és miért nem látok rózsaszín fellegeket, inkább a mérhetetlen felelősséget, fáradhatatlan munkát, ami valószínű jobban igénybe fog venni, mint a 12 órás műszak a kórházban. Igen, félek a gyerekektől, és elrettent, amikor üvöltöznek, amikor hisztériáznak.

Mégis, tudom a lelkem mélyén, hogy szeretnék gyerekeket. Azt is tudom, hogy nem most. Néha elgondolom, mit kéne, hogy kéne nevelni, hogy rendes gyerekeim legyenek, néha elgondolom, mi mindent játszanék szivesen velük majd.

De egyszerűen nem tudok per pillanat játszani sem idegen gyerekekkel, idegenként a nem sajátot értem. Nem tudok velük mit kezdeni.