Vannak itt olyan nők (/lányok), akik nem szeretik a gyerekeket?

31N

Nekem általánosságban nincs bajom a gyerekekkel, régen imádtam őket, aztán mivel úgy alakult, hogy nem jött össze a család, valahogy már nem foglalkoztatott annyira a téma. Hidd el vannak csodás gyerekek, akiket imádni lehet. Én sem gyereket sem felnőttek nem skatulyázok be, nem mondom általánosságban, hogy szeretem vagy nem szeretem. Tény, hogy vannak szülők akik nem nevelik a gyerekeiket (rokonságban is van 8 éves gyerek aki 2 éves szintjén van), velük nem szeretek egy légtérben lenni, mert egyszerűen nem tudom hogyan álljak hozzájuk, mennyire szabad rászólni más gyerekére amikor a gyomrodba fejel és hasonlók. :D Na értük nem rajongom, de ismerek olyan gyerekeket is akik nagyon jó fejek. :)

Már bocsánat, de az, aki az ilyen esetekből azt a következtetést vonja le, hogy akkor neki se kell gyerek, nem saját magáról állítja ki a bizonyítványt?

Engem ezek az élmények arra ösztönöznének (és ösztönöznek is), hogy na akkor én másképp csináljam, ne így. De nem arra, hogy ne szüljek. Miért ne? A gyerekem jövője nagyrészt rajtam múlik, legalábbis az első években mindenképp. És ha én stabil alapot adok neki, akkor nem fog "hülyén" viselkedni, mert nem azt tanulja meg.

Persze ha valaki még nem érett rá, azt én is megértem. De hogy valaki inkább "lebeszélje" magát ilyen indoklással, az nekem fura.

Egyébként észreveszitek, hogy az írásokban is legtöbbször nem a gyerekkel van a gond, hanem a szülővel?

És hogy sokszor ti magatok viselkedtek furcsán, nem(csak) az adott gyerek. Nem tudjátok, mit kezdjetek vele stb. Nyilván ez is magyarázza a negatív hozzáállást.

Az a baj, hogy a mai világban hiába kap stabil alapot egy gyerek. Bekerül az általános iskolába, sőt, már az oviba, és 180°-os fordulatot vesz. Én már egy ideje kijártam a gimit, meg a főiskolát is, de már akkoriban is az volt a jellemző, hogy a rendes családból származó gyerekek az első időszakban hozták a jólnevelt viselkedést, később azonban hozzáformálódtak a kevésbé jól neveltekhez, és a végén belőlük lett a legbunkóbb paraszt felnőtt korukra. Hiába nagyon rendes szüleik voltak, szorgos, dolgos, intelligens, tisztességtudó emberek. Ha a gyerek kifog egy rosszabb osztályt, ahol több a rosszul nevelt gyerek, nagyon könnyen azonosul velük és ezen semmilyen nevelés nem segít, én úgy gondolom.

És csak körül kell nézni, hogy hogy viselkedik az utcán már a 2-3 évesek 80%-a. Undorítóan, mert otthon is ezt látja. A maradék 20% pedig majd az oviban és a suliban fogja ezt ellesni a többitől, és a 20-ból 10% át is veszi ezt a viselkedés formát.

Szerintem a mai világban már megdőlt ez a gyereknevelés téma, mert sajnos nagyon kevés részben múlik a szülőn, a környezet a meghatározó a gyereknek, és ez sokkal dominánsabb. A saját családomból is tudok erre példát hozni. Bátyámék nagyon természetbarátok, sokat kirándulnak, erdő mellett élnek, állataik is vannak, gombásznak, stb. Igazi bio-család. A gyerekek is ebben nevelkedtek. Mostmár az egyik gimnazista, a másik felsős az általánosban. És hiába érdekelte őket régen a természet, és meséltek élvezettel az erdei állatokról 5-10 éves korukban. Mikor bekerültek a suliba hülyének nézték őket, mert sokan még nem is hallottak arról, hogy mókus az állatkerten kívül is létezik, meg az erdőben van gomba. A legtöbbet jobban érdekelték a számítógépes játékok, a barbiek, most pedig kezd elmenni az érdeklődési kör kamaszként a plázák és a bulik irányába. Unokahugom pedig már be nem teszi a lábát az erdőbe, inkább felül a buszra és elmegy a barátnőkkel plázázni, vagy ha nem engedik, duzzog a szobájában és Facebookozik. Ennyit a nevelésről. És egy ilyen gyereknek sajnos az életben nem fogod tudni megmagyarázni, hogy márpedig a természettel többre megy, mint egy új cicanadrággal, vagy a legújabb XBox-szal. Pláne nem kamaszkorban, dackorszakban.

"És hogy sokszor ti magatok viselkedtek furcsán, nem(csak) az adott gyerek. Nem tudjátok, mit kezdjetek vele stb."

Miért furcsa viselkedés, ha nem akarok vagy tudok egy idegen gyerekkel mit csinálni?

'Egyébként észreveszitek, hogy az írásokban is legtöbbször nem a gyerekkel van a gond, hanem a szülővel?'

Pontosan, a szülővel van a baj (persze attól még a gyerek sem vonzó, ahhoz nem kell rossznak lennie, ami nem tetszik az egyszerűen nem tetszik), és én rosszul vagyok attól, hogy milyenek és nem akarok olyanná válni. Minden szülő azt hiszi, hogy ő majd milyen király lesz és mennyire máshogy fogja csinálni. Aztán megszületik a gyerek...

De én nem ezek miatt nem akarok gyereket, hanem azért mert semmilyen késztetést sem érzek rá. Ezek a kis történetek csupán apró megerősítések a döntésemben. Ha akarnék valamit úgy igazán, le sem tojnám az ellenjavallatokat.

Én se nagyon..:) Jól kijövök velük, és meg is jegyzik, hogy ha már ott vannak, sokkal jobban csinálok velük mindent, mint az átlag, de nem keresem a társaságukat, irritálnak, idegesítenek.

38 éves vagyok.

Most már szeretem...

19 éves koromig utáltam őket.

Ha rám neztek már ki coltam, mert ők sem szerettek engem..

Nem tudtam mit csinálni velük, nem tudtam hozzájuk szólni..mertbmegis mit...? Gügyögni nem tudtam(most sem)

Egyszerűen ellenszenvet váltttak ki belőlem, meg én is belőlük..

Nem tudom miért, volt egy nagy változás...23 évesen, amikor bekattantam,mogy nekem kell gyerek..( a kapcsoat adtt volt, akkor költöztünk össze, de az egzisztencia hiánya miatt, még nem volt aktuális)

Az érdekesség, hogy kb egyszerre minden gyerek betalált...a buszon, conaon, bkv-n boltba, mindenhol...már em ellenszenvet váltottam ki belőlük, hanem mást..

Vigyorgás,huncutkodás, kukuccsozás(babakocsis, nem beszélő korú gyerekekről van szó főleg..)

Egyszer a buszon a 3-4 hónapos gyerekét nyomta a kezembe az anyja, hogy fogjam meg kicsit (életemben nem colt gyerek a kezemben) köpni nyelni nem tudtam(amíg levetkőzött a kabátból, mert több őra utazás várt ránk)

Nem tudom mi volt előbb, a "tyúk vagy a tojás", tehát a gyerek szimpatizálása, vagy az én hozzáállásom, mi miből következett..

A lényeg, hogy már kedvelem a gyerekeket, vagyis a jóej gyerekeket /mert van olyan akt nem...ha csúnya ilyet mondani...de a felnőttek közül sem csípek mindenkit:):)/

26/n

26 vagyok, és nem szeretem a gyerekeket. Nem tudok velük mit kezdeni, bosszant, hogy hangosak, bosszant, hogy hülyébe kell lemenni hozzájuk. Tudom, hogy kicsi és nem hülye, nem kell gügyögni stb. de egy gyerek akkor sem ért egy rakás dolgot, hülyéket kérdez stb. stb. amihez nekem se türelmem, se érzékem nincsen.

Egyszer, ha lesz sajátom biztos hozzászokok, de másétól a hideg ráz.