Vannak itt olyan nők (/lányok), akik nem szeretik a gyerekeket?

Nézd kedves xStefix, egy órája kitanulmányoztam a saját bőrömön, hogy hogyan keletkezik az emberben az intolerancia. Gyanútlanul jöttem (volna) haza a BKV busszal, de a nyomorult busz alig tudott elmenni, mert az útvonalán van 2 általános iskola, és a csemetéjüket kocsival hazafuvarozni szándékozó t. szülők végigparkolták az iskola környékén az utat, éppen hogy egy sávosra leszűkítve azt... (én meg mondtam egy goromba megjegyzést félhangosan, minek kapcsán a buszon a mellettem 2 gyerekkel álló nő ígen csúnyán nézett, teszem hozzá, némi joggal...)

Naszóval, kertes házas övezet, én is jártam iskolába, az én szüleim is jártak iskolába, és érdekes módon mindannyian képesek voltunk megtenni azt a 400-800 métert a 2 db e célra rendelkezésre álló lábunkon. Csak úgy magunktól... Na, ma ez nem így megy kérlek, I. Festéktüsszentő Hapci Benőkét muszáj - a jelek szerint - kocsival hozni-vinni az iskolába, akármekkora dugót gyártanak vele, és akármekkorát szív rajta az ezidőtájt arra közlekedő pár száz vagy pár ezer ember... mert ugye az általános iskolák nem plázányi parkolókkal épültek, amikor azokat építették 20 vagy 30 vagy 50 éve, még senki sem kalkulált ezzel a fajta elmebajjal, az általános iskolába a gyerekek szépen maguktól, 2 lábon jöttek-mentek... a szülő/nagyszülő kezéről se esett le a karikagyűrű, ha sétált naponta 2x 500 métert az elsőssel, később meg a gyerek már önjáróvá vált...

Szóval nem, ma a t. szülők nyugodtan szénné szívatják a munkába menő, majd munkából jövő embertársaikat, mert nekik abban az időben muszáj forgalmi dugósítani az általános iskolák környékét...

xStefix te is folyton arra utalsz, hogy jobb vagy másoknál, mert te jobbá akarsz válni meg az az "igényed". Azt nem érted meg, hogy csak azért mert valaki veled bunkó volt, nem azt jelenti, hogy amúgy ő " nem akar jobbá válni". De mivel, ahogy te is beismerted, senki sem tökéletes, így nem mindig sikerül. Én nem rajongok a gyerekekért, de azért általában a normálisakkal én is előzékeny vagyok. Azért meg más elnézést, hogy azzal nem leszek előzékeny aki azt kiabálja utánam hogy sz*r taknyos vagy egyéb módon unszimpatikussá teszi magát.

Amúgy meg a kérdés az volt, hogy ki nem szereti a gyerekeket és miért. Úgyhogy ne csodálkozz ha olyan dolgokat válaszolnak, hogy miben rosszak a gyerekek vagy a szüleik. Itt senki sem mondta azt, hogy nincs tisztában azzal, hogy nem lehet általánosítani, egyszerűen csak a kérdésre válaszolt. Persze így könnyen úgy tűnhet, hogy ezek az emberek álltandóan bunkók pedig nem. Csak a téma szól erről.

Amúgy meg mivel másokra is hatással van a gyerek viselkedése, így igenis van beleszólása másoknak is.

Stefi! Itt te lenézed, aki nem akar gyereket, vagy nem szereti őket, vagy mindkettő.

Én akarok, de megértem, azt aki nem, mert néha nálam is elpattan a cérna, főleg a kedves anyukák miatt..akiket inkább nem minősítek!

Á, pedig ugyanarról beszélünk, csak nyilván ti bennünk látjátok erősebben a hibát, mi meg bennetek. ;)

Nem nézek le senkit, ismétlem, csak nem értem. Ha teljesen őszinte akarok lenni, szerintem valahol természet-ellenes, ha valaki nem akar gyereket, de ez szigorúan magánvélemény, és nyilván kicsit sarkított is. Most nem mennék ebbe bele, mert nem ez volt a kérdés; de ettől függetlenül simán elfogadom, ha valakinek erős ellenérzései vannak akár a gyerekekkel, akár a gyerekvállalással kapcsolatban. Csak nehéz ezt a magam fejével megérteni.

De ettől senki nem rosszabb vagy jobb a másiknál.

És végül is igen, én vagyok itt a "betolakodó". :)

természetellenes :) ez vicces.

ha nem érted, hogy valaki miért dönt így, akkor miért is vagy itt?

Természetellenes. Ha valaki segítséget kér tőled, mint önkéntes jótevőtől, akkor kevesebb örömöt okoz, ha olyannak segítesz, akinek nincs gyereke, esetleg hangot is ad annak, hogy nem akar gyereket?

Tudod én mit nem bírok ép ésszel megérteni? Hogy mindig anyák azok, akik nem képesek elfogadni, ha valaki nem akar gyereket. Az anyaságnak nem a toleranciáról kellene szólnia? Mert a gyerekből bármi lehet. Nem a mi színünk a kedvenc színe, nem a mi zenénket hallgatja, és lehet, hogy majd úgy dönt, ő nem szeretne gyereket.

És nem kell ezen megérteni semmit. El kell fogadni. Én egész nap töprenghetek azon, hogy tudja valaki öklendezés nélkül leküldeni a rakott krumplit, és soha nem fogom megérteni. Csak elpazarolnám az időmet. Ehelyett elfogadom, hogy ilyen is van, és nem akadok ki rajta.

Najó, ha már ennyire én lettem a téma. :) A szoptatásban ill. a kötődést segitő gondozásban segitek az anyukáknak, vagyis esélytelen, hogy az illetőnek ne legyen gyereke, illetve legalább az, hogy ne akarjon majd valamikor.

De persze olyan gyakran előfordul, hogy az anyuka olyan témában, dologban fordul hozzám, amivel én annyira nem értek egyet. Ilyenkor is el szoktam mondani, amit a témáról tudok ill. körültekintően azt is, amit gondolok, de sose akarom kivülről befolyásolni a másikat. A döntés az övé. Aztán ha őbenne az én szavaim hatására megindul valami ("pozitiv") változás, annak nyilván külön is szoktam örülni, de számomra az is épp elég, ha a másik választ kap a kérdésére, vagy legalábbis valahogy közelebb jut a saját döntéséhez ezáltal.

Azt gondolom, hogy minden közösségért, egyénért való szolgálat ezt a fajta mentalitást igényli. ;)

Igen, abban teljesen igazad van, hogy a szülőség a toleranciáról szól, illetve kellene hogy szóljon. Csakhogy talán te is érzed, hogy ez egy nagyon nehéz terület önmagunkban, épp azért, mert mindenkinek saját maga a legfontosabb. Mindenki a saját feje után megy, a saját izlése szerint él stb., és ezért néha kifejezetten nehéz elfogadni azt, hogy más másképp csinálja. Nincs ez másképp szülőként se és a saját gyerekünkkel szemben se. (Sőt, velük szemben néha még nehezebb, mert nekik pláne jót akarunk, csak ez a jó a saját eszünk szerint van értelmezve.) Ráadásul senki se születik szülőnek, pláne nem jó szülőnek; a toleranciát nem lehet pár hónap alatt megtanulni, ehhez évek, évtizedek kellenek. És közben millió intoleráns hiba, amit elkövetünk és amikből tanulunk.

És néhány témában az ember talán sose lesz toleráns, gondolj csak pl. az idősebb generáció néhány begyöpösödött dolgára. Ahogy az idő múlik, az ember nemcsak tapasztaltabb lesz, de valahol kicsit rugalmatlanabb is. Szóval hiába gondoljuk, hogy fú, 10 év múlva 10 évvel és mondjuk x gyerekkel toleránsabb leszek, mert dehogy. Főleg, ha közben azt látom, hogy azok a dolgok, módszerek, amiket én csinálok (pl. hogy gyereket szülök és úgy nevelem őket, ahogy), tényleg müködnek... és igy lehet, hogy fü alatt néha kicsit intoleránsabb leszek mások másféle dolgaival szemben.

Nem olyan egyszerü ez a dolog, mint ahogy hiszed.

Az pedig, hogy én megpróbálok valamit megérteni, ami számomra fura, ne legyen probléma neked. ;) Ha én jól érzem úgy magam, hogy igyekszem megismerni és megérteni mások észjárását, azzal senkinek semmi kárt nem okozok. Én világéletemben ilyen voltam, érdekelnek az emberek, mások élete, döntései és ami mögötte van. Ezért is néztem meg ezt a kérdést is.