Vannak itt olyan nők (/lányok), akik nem szeretik a gyerekeket?

233-as, te meg a csökött agyaddal nem vagy képes felfogni, hogy nem mindenkinek ugyanaz okoz örömöt az életben. Te megtaláltad azt, amit igen, örülj neki. De attól még, amit te gondolsz, az nem szentírás. És az is ilyen hülye ősanyás általánosítás, hogy aki nem akar gyereket, az önző és azt csak a pénz meg a karrier érdekli. Nyilván...

Én a magam részéről pl. szeretnék gyereket, de megértem azt, aki nem, mert nem vagyunk ugyanolyanok...

igazi szeretet blablabla. A szeretetet megkapom a páromtól, a barátaimtól is, ha jól választok. Aki meg azért szül gyereket, hogy legyen, aki szeresse, ha a többi már nincs, az önzőbb, mint aki nem szül egyáltalán.

Én nem akarok senkit meggyőzni;), mert azt gondolom, hogy valaki vagy meggyőződik saját magától (mert eleve van benne némi "mag" valahol, csak mondjuk szüksége van egy kis bátorításra, pár találó gondolatra stb.), vagy nem - utóbbi esetben viszont nem éri meg túl sok energiát pazarolni rá.

Ami kívülről, erőszakkal jön, arra a legtöbb ember automatikusan hárítással reagál, úgyhogy én sokkal jobban szeretek észérves párbeszédet folytatni az ilyen necces kérdésekben (is), amiből elvileg még bármi kisülhet. Ide sem azért írogattam, hogy a másik oldalt meggyőzzem a saját igazamról, hiszen mindenki mást gondol, mást él meg stb. Hanem azért, mert engem tényleg érdekel, hogyan és miért válik valaki "gyerekutáló" felnőtt emberré, ami (számomra legalábbis) valahol kevésbé "normális". És az eddig elhangzott vélemények egy sor érdekes folyamatot sejtetnek, legalábbis azok számára, akiket érdekel az emberek eltérő gondolkodásmódja.

És végső soron az ilyen eszmecserék közben nemcsak másokról, hanem magamról is tanulok. Egyrészt, egyre biztosabb leszek a saját álláspontomban, másrészt megtanulom befolyásolni ill. elfogadni mások véleményét is.

De abban igazad van, hogy én magam is úgy gondolom, hogy aki nem vállal gyereket, az valami különleges élményről marad le. Elég ha csak a saját lányom aranyköpéseire vagy a kisfiam mosolyára gondolok. :) Viszont az is igaz, hogy gyerekkel együtt mi meg a gyerektelenek hasonlóan sajátos világáról maradunk le... Csak annyi a közös bennünk, hogy egyik oldal se vágyik a másik életére és azt hiszi, hogy nála van a szent grál. ;)

Amit pedig a gyereksírásról írtam, azt elsősorban az előttem hozzászóló 16 éves lánynak szántam, mert nem tudhatom, hogy ő vajon ismeri-e ezeket az összefüggéseket. És a mai gyakorló anyukák leggyakoribb kérdéseit, nevelési módszereit elnézve azt kell feltételeznem, hogy valószínűleg nem. (De lehet, hogy tévedek.)

Hát ha te a személyes fejlődni akarást beképzeltségnek nevezed, akkor az vagyok. :) Szó szoros értelmében nem vagyok beképzelt, de amit tudok, amiben jó vagyok, arra nyilván büszke is vagyok. De ez szerintem így az egészséges.

Én világéletemben ilyen típus voltam, fiatalon is sok időt töltöttem a környezetem megfigyelésével és elemzésével. Nem véletlenül mozgok társadalomtudományi területen (pszichológia, gyógypedagógia, dietetika, pedagógia, szoptatás - mind olyan területek, ahol tudni kell bánni másokkal, amihez viszont az kell, hogy ismerjem őket.)

234

Nem értem a támadást ismét!? Nem meggyőzni akartunk senkit hogy szüljön, rossz az értelmező szótáratok. Hajtsátok ugyanazt körbe körbe de nem lássátok azt ami a sorok mögött van! Ahhoz hogy valakinek gyereke legyen két dolog kell hogy aztán jól is működjön: 1. a szeretet, ehhez kell a megfelelő érzelmi "intelligencia" ami láthatóan nektek nincs, (ezalatt értem hogy képesek vagytok párt találni, szülőt szeretni, de a gyerekvállaláshoz ettől több kell), 2. jó ha van anyagi biztonság. Azt amit a szeretetről, meg az anyai önzőségről hablatyolsz...ekkora baromságot még nem hallottam. Amig nincs gyereked és fingod sincs az anyai szeretetről akkor ne irj hülyeségeket! Nem azért szülünk hogy legyen ki szeressen minket, hanem ez egy kölcsönös szereteten alapul, ami olyan mély hogy azt nem tudod összehasonlitani semmilyen más szeretettel!! És ez az amiről azok a nők mind lemondanak akik a gyerekről is lemondanak. Hallottad azt a mondást hogy: Amikor a nő anyává válik, attól kezdve a szive a testén kivül dobog! ? Nem véletlenül....

"Nem értem a támadást ismét!? Nem meggyőzni akartunk senkit hogy szüljön, rossz az értelmező szótáratok."

Persze, még véletlenül sem arról akarsz meggyőzni minket, hogy csak azért mert nem szülünk gyereket, rosszabbak és kevesebbek vagyunk mint te!

Neked meg ahhoz nincs intelligenciád, hogy megértsd, ha te ilyen lekezelően beszélsz másokkal, akkor ők is így fognak veled és nem lesz jogod felháborodni. Mégis, hogy gondoltad? Nekünk nem szabad csúnyát mondani, de te jöhetsz a felsőbbrendű szövegeddel? Ahhoz is kell egy bizonyos mértékű intelligenca, hogy elfogadjuk, sokféle ember van a földön, és csak azért mert valaki különbözik tőled, még nem lesz kevesebb vagy butább. Ami láthatólag belőled hiányzik (hogy téged idézzelek, ha nem értenéd a szarkazmust). És ami a legrosszabb, hogy az ilyen embrek szülnek, és ezt nevelik bele a gyerekeikbe is, aztán az egész utálkozás, el nem fogadás megy tovább. Az ilyeneknél az lenne vicces, ha a saját imádott babócájuk nem akarna szaporodni. Vajon akkor is elkezdenék ecsetelgetni, hogy mennyivel magasab rendűek akik szülnek? Ahogy én nem tudom, hogy te vagy más mit érez, ugyanúgy te sem tudhatod, hogy Én/mi mit érzünk! Magyarán semmi jogod nincs ahhoz, hogy osztályozd, és a saját érzéseid magasabbra helyezd. Nekem nem kell gyerek ahhoz, hogy megtapasztaljam milyen igazűn szeretni. Én semmivel sem teszek/tehetek kevesebbet mint akinek gyereke van, ugyanannyi áldozatot vagyok képes hozni, pontosan ugyanazokat a tetteket tudom végrehajtani. A különbség csak az, hogy ezt nem egy gyerekkel csinálom. Ha például én valami vagy valaki miatt nem alszom évekig éjszaka és 24 órában felelősséget vállalok érte, akkor én csak azért vagyok kevesebb mert az illető meghatározása nem "gyerek", pedig pontosan ugyanazt csinálom vele mint egy gyerekkel? És ide be lehet helyettesíteni bármit ami miatt úgy gondoljátok, hogy a gyerekkel nehezebb.

amúgy itt volt egy vonala a beszélgetésnek, hogy az emberek nem előzékenyek a kisgyerekes anyákkal és, hogy az anyák meg elvárják ezt.

de amúgy ez meg nem a gyerekről szól, mert persze nekem is rosszul esik, ha a kezemben a 15 kilós gyerek, a másik kezemben a táska, meg abba kapaszkodik a másik kettő dülöngélve a teletömött villamoson. Nem szólok, mert persze van, hogy valakinek fáj a lába, vagy térdműtétből lábadozik, vagy rosszul van, de azért rossz, hogy annyira nem figyelnek, mert pl. én még a nagyobb táskával utazóknak is át szoktam adni a helyem.

És nem arról van szó, hogy most én "lebabádztam" és akkor én vagyok az atyaúristen meg a három gyerekem olyan übercuki, hogy igazán nem kéne rájuk lépni, meg arréb lökni őket, hanem gyerekektől teljesen függetlenül vágynék egy alapvető figyelmességre és empátiára, udvariasságra, emberségre a külvilág irányából, hogy pl ne nekem kelljen bocsánatért esedezni, ha ő lépett rá a gyerekemre.