Vannak itt olyan nők (/lányok), akik nem szeretik a gyerekeket?

nem csatlakoznék

De

Antibaby (sokértelmű szerintem jó)

"Szóval valahol lehet, hogy picit mégis "különleges", ha valaki a második fejezetet is bevállalja."

Az egy dolog, hogy bevállalja, de ettől még semmit nem tett. Ha majd 18-20 évesen van egy okos, becsületes, kedves felnőtt gyereke, akkor végezte jól a dolgát. Az, hogy kihord egy gyereket, és utána azon a lakcímen tartja, ahova be van jelentve, az a minimum. Minimum alatti.

Igazából nem a gyerekekkel van a baj, hanem azzal, hogy a többség azt hiszi, olyan jó ember, hogy képes rendesen felnevelni egy gyereket. Szerintem a világ egyik legnehezebb dolga, és iszonyatos felelősség. De épp a legtöbb szülő nem látja ezt be. Ha az emberek belátnák, felfognák, hogy ez mekkora felelősség, nagyon kevesen vállalnának csak gyereket.

"Ha az emberek belátnák, felfognák, hogy ez mekkora felelősség, nagyon kevesen vállalnának csak gyereket."

Igen, lehet, hogy akkor közülünk is, akik erre a kérdésre reagáltunk, alig lenne most is valaki...

Szerinted létezik olyan, hogy tökéletes szülő? Vagy egyáltalán csak olyan, hogy jó szülő? Mert akkor nem én látom egyszerűen a világot szerintem. ;)

Tökéletes nyilván nincs, hisz az szubjektív, de jó szülők vannak. Csak borzasztóan kevés.

És ne gyere ezzel a "ha nem születsz meg, most nem lennél itt" kezdetű hatalmas revelációval. Igen, ha nem születek meg, nem létezem. Ez bámulatosan logikus, csak nem jelent semmit. Hisz itt vagyok.

"Tökéletes nyilván nincs, hisz az szubjektív, de jó szülők vannak. Csak borzasztóan kevés."

Aham. De a jó szülőség az már akkor nem szubjektív? Ha jól értem. Akkor milyen, objektív? És akkor mondjuk hogyan, miben mérhető, pontosan? (Mert az objektív dolgok nagy része szerencsére ilyen.)

Nem tudom, te szülő vagy-e, (a soraidból azt gondolom, hogy nem), de azt szerintem mindenki sejti, függetlenül attól, hogy érintett-e vagy sem, hogy szülőnek lenni nagyon nehéz feladat. Szép is egyben, de nehéz is. "Jó" szülőnek lenni meg pláne; csak ez mindenki számára (kicsit) mást jelent. Nekem pl. azt, hogy kötődően nevelek, másnak meg azt, hogy szeparálóan. stbstb.

De egyébként is. Attól, hogy pl. láttok egy babakocsit toló anyukát az utcán, aki éppen nem ad nektek helyet (csak hogy itteni példát vegyek), attól még nem biztos, hogy ő alapból rossz szülő vagy rossz ember lenne. De az igaz, hogy akkor és ott esetleg helytelenül viselkedik veletek szemben. És ugyanez persze visszafelé is igaz.

És végül, aki készül a szülőségre vagy már gyakorolja, az pontosan tudja, hogy ez a "jó szülő" iránti elvárás egy eléggé sarkított és megerőltetett dolog. A társadalom kimondatlanul is azt várja el a szülőtől, hogy mindig mindenkor jól viselkedjen, tudja, mit kell tennie, mindig kordában tartsa a gyerekeit stb. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű dolog. Egyrészt, az ember maga se csinál mindig mindent jól, másrészt egy sor körülmény felülírhatja az egyébként elfogadott és követendő "szabályokat". Arról nem is beszélve, hogy rengeteg kezdő szülőben (így anno bennem is) nagy szorongást és frusztrációt tud gerjeszteni az, hogy "ezt a jóságot/tökéletességet márpedig teljesíteni kell". Én elsősorban a szopatással kapcsolatban látom ezt, mert ezzel foglalkozom, de ebben történetesen nagyon tetten érhető. Kimondva-kimondatlanul is sokan azt üzenik az anyukáknak, hogy a jó anyuka az szoptat, ha törik, ha szakad. Persze ez is összetett téma, ami most nem lényeg; de az igen, hogy minden ilyen erőltetett külső elvárás olyan teljesítménykényszert szülhet, ami sokszor csak rontja a végeredményt.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy szülőként ne törekednénk "jónak" lenni, vagy hogy ne kellene rá egyébként törekedni, mert "az úgy helyes". De ez ugye mindenkinek mást jelent; sosem érhető el teljesen; és bőven elég az is, ha az ember "csak" igyekszik elérni. - És ha viszont innen nézzük, akkor már nem biztos, hogy olyan kevés a jó szülő. (De valószínűleg még nem elég.)

"És ne gyere ezzel a "ha nem születsz meg, most nem lennél itt" kezdetű hatalmas revelációval."

Te azt írtad, hogy gyereket vállalni hatalmas felelősség, ami igaz. Viszont ebből te arra a következtetésre jutottál, hogy ha ezt a tényt az emberek felfognák, akkor kevesebb gyereket vállalnának. Ebben is lehet igazság, de az emberek többsége (talán szerencsére?) nem így gondolkodik.

Én erre utalva írtam azt, hogy ha ez így lenne - de akár azt is írhattam volna, hogy ha így lenne helyes, értelmes, logikus stb. -, akkor sokan közülünk lehet, hogy nem lennének itt. Lehet, hogy te sem, bár nem tudhatom, anno a te szüleid tisztában voltak-e pontosan azzal, hogy a te felnevelésed is hatalmas teher lesz számukra. De pl. az én szüleim ezen gondolatmenet szerint nem kellett volna, hogy engem bevállaljanak, mert se anyagilag, se egészségileg nem olyanok voltak a körülményeik. (Anyukámnak a születésem előtt két évvel volt egy autóbalesete, ami miatt az egyik lábára majdnem lebénult, azóta is mozgássérült.) És énnekem sem kéne szülőnek lennem, csakhát a sors közbeszólt, mert mégis meglett a lányom. És elég sok hasonló példa van körülöttünk...

Persze sok olyan is, amire lehet, hogy én is azt mondanám első felindulásomban, hogy "na ennek meg minek kellett a gyerek?". De igazából én honnan tudhatom? És egyáltalán, milyen jogom van más döntését, életét megkérdőjelezni? Véleményem nyilván lehet és van is, de akkor is, minden embernek a maga felelőssége eldönteni, hogy vállal-e gyereket és ha igen, akkor mikor és hogyan. Másokkal meg, ahogy pl. velem is, néha "csak úgy megtörténik"; csak mondjuk az enyém a szerencsés eset, mert én azonnal felfogtam, hogy mindez milyen kötelességeket ró rám. És azóta igyekszem is jó szülő lenni, tudva a felelősség nagyságát, bár időnként nekem se sikerül.

De hozzánk hasonlóan nektek meg arról van jogotok dönteni, hogy ne vállaljatok gyereket, ez is világos. Csak kicsit azt éreztem a fenti szavaidból, hogy aki gyereket vállal ma, az mintha testületileg nem lenne kellően felelősségteljes; ellenben, aki nem vállal, az sokkal okosabb és helyesebben dönt.

Én inkább úgy fogalmaznám ezt meg, hogy döntsön mindenki a saját helyzetét felmérve, mert mindenki maga tudja (remélhetőleg), hogy neki (és a leendő gyerekének) jó lesz-e így vagy sem.

Utolsó:

1, az az ember is viselkedhet így a kutyájával akinek van gyereke. Ennek semmi köze a gyerek létéhez. Ennek tudod mihez van köze? A szakmaiatlansághoz. Nem ért a kutyákhoz. Pont. Ilyen egyszerű. Mondjuk azzal nem tudom mi a baj, ha van fűtött házuk. Ez legfeljebb luxus, de senkinek sem árt vele, ha megteheti. Tenyésztők is csinálják. A kutyaruha, kozmetika meg mind olyan dolog, hogy van amikor szükség van rá, és lehet MÉRTÉKKEL is űzni. Egy régi ülőalkalmatosságot meg odaaadni a kutyáknak sokal egyszerűbb mint mindenhonnan takarítani a szőrt.

2, azok az emberek is "megőrülhetnek" akiknek vagy gyerekük. A szomszédunk pl a lányával él és szó szerint őrülten viselkedik a kutyájával. Meg úgy amúgyis. Szép is lenne és jó egyszerű világ, ha az ember józan esze azon múlna, hogy van-e gyereke vagy nem.

Az meg, hogy te ilyen egyszerűen elintéztel 7 milliárd embert, hogy van aki gyereket akar, meg van aki nem, az pedig megőrül, és gügyögni fog a kutyájához, az csak a saját intelligenciád alacsonyságát mutatja. Ez kb olyan mint hogy minden szőke nő h*lye. Tudod ennél kicsit színesebb a világ.

Képzeld én sem szeretem a gyerekeket, nem is akarok és van kutyám! Nem is kettő hanem három! Úristen, mi? Több is lenne ha lenne lehetőségem. Azt már meg sem merem mondani, hogy macksám is van, mert akkor már tutit látod, hoyg azzal fogok egyedül meghalni... És tudod miért vannak? Szerintem ülj le, nehogy meglepődj. Azért mert KUTYÁT (macskát) akartam! :O Ha gyereket akartam volna, akkor gyereket vállalok és akkor is lett volna kutyám mert ez két különböző dolog és nem lehet őket egymással pótolni. Amúgy meg olyan szigorú vagyok velük, hogy még a szegény szülők is sajnálják őket. Mert utána néztem a doldoknak és nincsenek tévhiteim. Baromi durva, mi?

"szülőnek lenni nagyon nehéz feladat. Szép is egyben, de nehéz is. "Jó" szülőnek lenni meg pláne; csak ez mindenki számára (kicsit) mást jelent."

De a szülőség még mindig egy önként vállalt dolog. Vagy kaptál papírt a bíróságtól vagy valahonnan, hogy kötelező szülnöd X időn belül? Nem. Vállaltad, hogy gyereket szülsz, és felneveled, akkor is, ha nehéz.

"A társadalom kimondatlanul is azt várja el a szülőtől, hogy mindig mindenkor jól viselkedjen, tudja, mit kell tennie, mindig kordában tartsa a gyerekeit stb. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű dolog. Egyrészt, az ember maga se csinál mindig mindent jól"

Pontosan!!! Egy szülőtől elvárom, hogy jobb ember legyen, mint én, mert ő egy EMBER ÉLETÉÉRT ÉS JÖVŐJÉÉRT FELELŐS. Ezért mondom, hogy néha sz@r emberek vállalnak gyereket, akik magukat sem ismerik, abba sem gondoltak bele, hogy tényleg akarnak-e gyereket, csak "ez jön a házasság után".

Nincs gyerekem, és ez így van jól. A saját életemet úgy rontom el, ahogy akarom, de én szerintem lebénulnék a félelemtől, ha fel kellene nevelnem egy gyereket, mert nem tudom, hogyan kell. És összeroppannék a felelősségtől, hogy megadjak neki mindent, amire szüksége van, úgy, ahogy szüksége van rá. Hogy mentálisan, fizikailag erős legyen, és ne tegyek soha semmit, amivel az élete minősége akár egy hajszálnyit is romlik.

Tudod, ebbe valószínűleg hányan gondolnak bele? Szerintem iszonyú kevesen. Szerinted azok belegondoltak, akiket karácsonykor mutattak a híradóban, hogy semmijük sincs - és most megmondom, nem is lesz soha, - mert őket meg így nevelték fel. Aki már gyerekkorában is nyomorgott, aztán sorra szüli a gyerekeket a semmire - mert ebben egy fikarcnyi felelősségtudat sincs - , annál én is jobb szülő vagyok azáltal, hogy nem vagyok szülő.

216-os! A testverem es a felesege 18 eve hazasodtak össze.

Ök sem szeretnenek gyereket, mert mindkettö utälja öket.Nekik is van 2 kutyäjuk es ugyanigy külön szobät fütessel csinältak nekik.Ök is ugy tekiknetenek räjuk, mintha csalädtagok lennenek. De miert is baj ez??

Ök jol elvannak igy.Minden evben el tudnak utazni legaläbb ketszer külföldre.Egy gyerek mellett nem nagyon tehetnek meg.

En 7 honapos terhes vagyok, sajät gyerekemet szeretni fogom, de mäsok gyereketöl en is idegrohamot tudnek kapni.

Ha az utcän kisbabät lätok, nem elvezek el a gyönyörtöl.

Viszont ha szembe jön egy aranyos kiskutya, közel ällok hozzä.Szerintem aranyosabbak, mint a gyerekek.

Nem orditjäk vegig az ejszakät, nem kell öket pelenkäzni,hüsegesebbek, mint egy gyerek.