Vannak itt olyan nők (/lányok), akik nem szeretik a gyerekeket?

Na, akkor ezek után már talán megegyezhetünk, hogy az általatok felhozott különböző korábbi példák (amikor a gyerekek/gyerekes anyukák felháborítóan viselkednek) is pontosan olyan kiragadottak ill. ellentmondásosak, mint az én faaprítósom és zebrásom. ;) Mert ezeknek is az a lényege, hogy akkor és ott és az az ember volt bunkó - de ebből adódóan nem az összes gyerek/gyerekes az, de nem is minden nemgyerekes ember. Csak az érem egyik oldalát látjuk.

Én is pontosan arról beszélek, amiről ti is, csak a másik oldalon állva. Merthogy mi gyerekesek is kapjuk azért az ívet rendesen... Mindig van valami kritizálnivaló a dolgainkban (persze hogy lehet), és néha azoknak a legnagyobb a hangjuk, akik sose neveltek gyereket. Dehát ez már csak így van: a gyerekneveléshez és a focihoz mindenki jobban ért, mint a másik. :)

És leírom még egyszer: nem VÁROM el senkitől, hogy tökéletes legyen, mert én sem vagyok az. Ha nincs rá idő vagy ész vagy motiváció vagy akármi, akkor ne legyen az ember előzékeny. (Bár szerintem sokkal könnyebb kifogást találni, mint beismerni, hogy valaki hibázik.) De ha már észreveszi magát az ember így vagy úgy, akkor tegye meg szerintem, amit tud. Nem hiszem, hogy ezzel ne lehetne egyetérteni; ez senki számára nem ír elő semmit kötelezően és nem is kér számon.

Az meg, hogy mindenkinek maga az első, rám épp csak részben igaz. Én segítő szakmában dolgozom, és némi túlzással, arra tettem fel az életem, hogy másoknak jobb legyen. Persze ettől még tudom, hogy sokan nem ilyenek és ez is rendben van. (Sőt, fiatalon én is kissé egoista voltam, de a gyerekeim születése óta ez eléggé megváltozott.) Én nem akarok senkit megtéríteni "a másik oldalról", még kritizálni se, ezért is írtam korábban, hogy akinek nem inge, az ne vegye magára.

Csak leírtam, hogy én mit gondolok erről a témáról.

Egyébként tanulságos volt olvasni a válaszokat, bár volt, amin rendesen elhűltem.

"Ráadásul az nem is önként vállalt dolog volt. A gyerek pedig az. Egy tudatosan vállalt döntés. Amikor gyereket vállaltál, úgy gondoltad, mindent meg tudsz adni egy kis emberkének, mind szellemileg, lelkileg, anyagilag ahhoz, hogy nagy emberke legyen. És nem csak akkor, ha ezentúl úgy aprítanak fát, hogy nem hallod."

Hát nálam éppen nem tudatosan vállalt döntés volt a gyerek, mert nem terveztük. :) Igaz, hogy sose lett volna kérdés, hogy megtartsuk-e, de az biztos, hogy én se akkor és nem úgy készültem a szülőségre, ahogy végül is megtörtént.

Viszont a fenti gondolatodat úgy (is) lehetne értelmezni, hogy akkor csak az várhat(na) el némi előzékenységet másoktól, aki kényszerből kerül rossz helyzetbe, aki viszont nem, hanem pl. saját döntés révén, az nem. De mi van mondjuk akkor, ha valaki elvileg az akkori esze szerint jó döntést hozott, de később kerül nehéz helyzetbe? Akkor ő se remélhet másoktól segítséget? (Persze nem biztos, hogy kap is, de itt most csak az elviekről beszélek.)

Szerintem én is jó döntést hoztam anno, amikor nem öltem meg a gyerekemet, mondván, nekem ő csak terhet jelentene; de miért ne adódhatnának később olyan helyzetek, amikor szükségem lehet segítségre?

Mert én a szavaitokból folyamatosan azt érzem, hogy az a jó hozzáállás, ha mindenki lesz@rja a másikat, de legalábbis simán elmegy mellette, mert "ilyen világot élünk", mert "mindenkinek egyedül kell megoldania a gondját", mert "biztosan az ő hibája, ha nehéz szituba került" stb. Sokban én is egyetértek ezekkel, mert tényleg fontos az önállóság, de az a fajta egoizmus és környezetre való vakság, amit itt egyesek soraiból kiérzek, számomra elég életidegen. Illetve sajnos ismerős, de akkor sem olyan dolog, amin ne lehetne változtatni.

De szerintem én ide túl optimista vagyok. :)

De miért nem lehet itt is azt az elvet érvényesíteni, mint a közlekedésben? Hogy inkább az vár, aki a kisebb és a nagyobbat engedjük el. Ebben az esetben az ember várna, a kocsis menne. Ez tényleg ennyire vérlázító elképzelés?

Mert pl. 20 centis hóban babakocsit tolni lehetetlen.

Leírom újra:

mikor 2 babakocsis egymást mellett megy a járdán, ami le van takarítva és jövök szembe, akkor én menjek bele a hóba, mert ők nagyban trécselnek és derogál fél percre egymást mögött menni? vagy másszak fel a kerítésre, vagy hova ugorjak, mert jönnek ŐK, a SZENTEK? :D

"Hogy inkább az vár, aki a kisebb és a nagyobbat engedjük el. Ebben az esetben az ember várna, a kocsis menne. Ez tényleg ennyire vérlázító elképzelés?" - teljesen az, még jó, hogy a közlekedésben is inkább ennek a fordítottja megy, nevezetesen, hogy minél nagyobb, erősebb egy jármű, annál több korlátozás vonatkozik a közlekedésére, magasság és súlykorlátozások, szigorúbb sebességhatárok, kamionstopok, stb...

Egyébként mi lenne akkor, ha egyszerűen a dolgok rendeltetéséből indulnánk ki, és az autóúton az járműveknek lenne elsőbbsége, a bicikliúton a bringásoknak, a gyalogjárdán, gyalogátkelőn meg a gyalogosoknak?

"Egyébként mi lenne akkor, ha egyszerűen a dolgok rendeltetéséből indulnánk ki, és az autóúton az járműveknek lenne elsőbbsége, a bicikliúton a bringásoknak, a gyalogjárdán, gyalogátkelőn meg a gyalogosoknak?"

Egyetértek. És akkor a biciklis sem pattoghat, ha nem engedjük el őt a járdán, ahol egyébként rendszeresen elhúznak mellettünk, sokszor néma csendben és a frászt hozva az emberre. :)

Nade a babakocsi az minek számít? Mert ha nekünk a járdán pl. mindig elsőbbségünk van, abból botrány lenne, mert ez pozitív diszkrimináció. :)

A "nagyobbnak elsőbbség" példánál én mondjuk a vonatokból indultam ki.. jóvanna, MÁVos-feleség vagyok. :)

175, nem gondoltam, hogy még mindig az eredeti kérdésednél tartasz, azt hittem, a 20 centis hó már más helyzetre vonatkozik. Nyilván ha egymás mellett mennek, akkor nekik kéne helyet csinálni a gyalogosnak.

De ha csak egy kocsi megy és mellette nincs hely, csak a hó, akkor én vagy megvárnám vagy lelépnék a hóra, ha épp sietek. (Utóbbira gondolva írtam, amit.)

De szerintem ezt ennél jobban nem lehet kivesézni.

"Viszont a fenti gondolatodat úgy (is) lehetne értelmezni, hogy akkor csak az várhat(na) el némi előzékenységet másoktól, aki kényszerből kerül rossz helyzetbe, aki viszont nem, hanem pl. saját döntés révén, az nem."

Pontosan. Ezért nem tudom sajnálni pl. a hegymászókat, akik megsérülnek vagy odavesznek. Senki nem kényszerítette őket, hogy menjenek, ők nem tudtak megülni a fenekükön. Az ő hibájuk.

A gyerek nem hiba, de akkor is önként vállalod, ha nem tervezed. Hisz megszülted. És alapból a gyerekvállalás egy boldog dolog, nem? Úgy írod le, mintha szenvedés lenne az egész.

Valamint te is leírtad, hogy a gyereked születése előtt te sem voltál "szent", úgyhogy nem tudom, miért ítélkezel. Számomra az sem jelent semmit, hogy segítő szakmában dolgozol, hisz azért meg pénzt kapsz, aki tényleg segíteni akar, az ingyen dolgozik, nem?

(Nyilván tudom, hogy vannak kiadásaid, és nem tudnál megélni, de ne csak nekünk mondd, hogy vegyük észre magunkat, hanem mutass példát.)

Nem tudom, miért fogalmazol ilyen csípősen, én nem akartam bántani senkit, sem ítélkezni. De nekem is van véleményem a világról és ugyanúgy leírtam, ahogy te a tiédet. Csak a metakommunikatív része nem megy át a neten.

"Ezért nem tudom sajnálni pl. a hegymászókat, akik megsérülnek vagy odavesznek. Senki nem kényszerítette őket, hogy menjenek, ők nem tudtak megülni a fenekükön. Az ő hibájuk."

Ezzel mondjuk én is egyet értek részben, mert aki keresi a bajt, az ne csodálkozzon, ha megtalálja. De annyiban sajnálom őket, hogy ők is emberek voltak, esetleg családdal. És mondjuk ha olyan helyen dolgoznék, hogy tudnék nekik segíteni, lehet, hogy megtenném, de itthonról nyilván nem érdekel annyira.

A gyerekvállalás tényleg jó dolog, igen. Én csak azért írok most róla így, mert ilyen a téma, ti kezdtetek ilyen problémás példákat felhozni. Hisztis a gyerek, bunkó a babakocsis vagy a szülője stb. Ti emeltétek ki a gyereknevelés nehéz pillanatait, amik néha nektek kívülállóknak is gondot okoznak. - Megjegyzem, aki csak ezt látja, az megint sok fontos dolog mellett elmegy. De ez a téma szempontjából nyilván nem fontos. Mint ahogy az se, hogy igazából alig van/lenne beleszólása a kívülállóknak abba, hogy ki hogyan neveli a gyerekét. ;)

Nem voltam szent és épp ezért nem is ítélkezem. Mondjuk én sose voltam ennyire szélsőséges, mint itt néhányan, de tény, hogy a szüléssel még több minden megváltozott, és remélem, jobb irányba. Egyszerűen csak fura nekem, ahogy egyesek gondolkodnak vagy viselkednek, de nem nézek le ezért senkit.

És képzeld, én önkéntesként dolgozom és épp azért, hogy mások babáinak, gyerekeinek is jobb élete lehessen. Illetve majdan azért is, hogy minden hozzám forduló ember élete jobb lehessen. ;)

Mindaz, amit leírok, elsősorban rám nézve kötelező, mert nekem igényem a személyes fejlődés, másokra nézve mindössze javaslat, ami nem biztos, hogy mindenkinek jó.