Felnevelnéd a gyermeked, kisbabád ha tudnád, hogy képtelen lesz az önálló életre? Vagy örökbe adnád?
Feltudnád áldozni az életed,hogy még öreg korodban is gondozd a gyereked aki a halálod után is mások gondozására fog szorulni?
Vagy intézetbe adnád és megporbálnál így tovább élni?
Melyik a nagyobb áldozat?
Hogy lemondasz a gyerekedről vagy,hogy szinte minden másról,mert folyamatos gondozást igényel? Aki sose lesz képes az önálló életre.
Gondoljunk valamiyen súlyos idegrendszeri zavarra.
Csak egy felvetés.
Szerecsére jobb helyzetben vagyok.
A témában és a betegségekben sem mélyedtem el csak kíváncsi vagyok.
Szerintem elég húsbavágó kérdés.
Lemondok-e az "életemről" vagy sem?
Önzőség ilyenkor a gyereket intézetbe adni,mert nem merjük vállalni a nehézségeket?
Felmerül még egy kérdés ami csúnyább megközelítés.
Megéri-e az energiánkat rááldozni,érdemes-e felneveli egy olyan gyerekt aki később nem ,hogy nekünk nem tud majd segíteni idős korunkra hanem örök gondozásra szorul?
#53-as válaszadó: "nincs az az ember, aki fogyatékos gyereket örökbe fogadna." - ezzel a mondatoddal nem értek egyet. Mert én tudok egy olyan nénit, aki fogyatékos gyereket fogadott örögbe, egész pici korától, ma már a gyerek harmic ennyi mennyi éves, le van kiskorosítva, rendesen játszik mint egy gyerek, szellemi fogyatékos. És még mindig annál a néninél van!
Szóval ne mond, hogy nincs olyan ember, aki fogyatékos gyereket örögbe fogadna!
Én igen is, megtartanám a gyereket, mert a gyerek nevelése első sorban az anya feladata! Én egész életemben nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha örögbe adnám.
Nem szülném meg ha kiderülne hogy beteg lesz a gyerekem. Ha már megszületett, nem tudnám feláldozni az egész életem rá, hogy otthon 24 órában gondozzam, csak neki szentelve minden időmet. Ettől önzőbb vagyok, de nem tartom magam az átlagnál önzőbbnek, csak van egy egészséges hozzáállásom az egyetlen életemhez.
Azokkal értek egyet, akik azon a véleményen vannak, hogy nem kell mindenáron minden életért küzdeni. Mert az élet az amikor van választásod. De az ilyen gyerekeknek nincs választásuk, csak megtörténik velük ami megtörténik, életük végéig ki vannak szolgáltatva másokank. A természet bölcs, az állatvilágban is szelektál, miért lenne ez hiba az ember esetében. Annyira humánusak vagyunk mi mai emberek, hogy itt kardoskodnak sokan a teljesen magatehetetlen gyermek otthoni gondozásáért, persze főleg csak elméletben, és akkor nézzük meg az egészséges gyermekeket, fiatalokat, mennyit foglalkoznak velük a szülők, milyen generáció nő fel mindenféle kütyüvel a kezében, mert emberi kötődései, kapcsolatai csak elvétve akadnak. Szóval nekem itt ez a nagy humánusság csak álszenteskedésnek tűnik. Mert könnyebb elviekben nagyon önfeláldozónak lenni, mint élőben, egyenesben normálisan önfeláldozónak lenni. 40/nő
A Taigetosz ? ....
Még az állatvilágban is az erősebb győz ,a gyengébb alulmarad .Igaz ez a kölykökre is . Az anyaállat azt választja amelyik életrevaló . Szerintem van ,mikor egy időben elvégzett terhességmegszakítás jelent megoldást . A gyermeknek sem kell élethosszig tartó szenvedést ,kínlódást átélni ugyanakkor szüleinek sem ...
nem tudom elolvasni ezt a millio kommentet, de nem tudom megszületett gyermekről van e szó
ha nem, gondolkodnék az abortuszon
ha igen, csak azon lennék, hogy minél több pént szerezzek, mert nagyon sokba kerül hogy fejlesztve legyen, meg olyan közösségbe kerüljön, ahol jól érzi magát,teljesen más életmód, de vállalnám, csak nálam más kérdés, hogy lehet elvenné a gyámügy az anyagiak miatt, vagy nem, de ez netzes nagyon.
ez szép történet, nagy szeretet van a édesanyában
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!