Felnevelnéd a gyermeked, kisbabád ha tudnád, hogy képtelen lesz az önálló életre? Vagy örökbe adnád?

Szerintem a jó megoldás valahol a kettő közt van.

Nagyon fekete-fehér ez így. Én arra törekednék, hogy bekerüljön egy intézménybe, ahol szakszerű segítséget kap, mert én nem értek ehhez. Az egészséges kisgyereket sem én tanítom meg olvasni-írni, ugyanígy neki is megkeresném azt a közösségi formát, ahol megkapja a legjobb ellátást.

De nem az történne, hogy berakom az intézetbe, és mintha mi sem történt volna, megyek tovább.

De egyrészt szükséges, hogy tudjak pénzt keresni, többek közt az ő jövője miatt, hiszen a halálom utáni ellátására is félre kell tenni. Másrészt nekem magamnak kötelességem magam felé is, hogy az életemet a lehetőségekhez képest boldogan éljem, márpedig nem lennék boldog, ha 0-24 csak a beteg gyermeket gondoznám. Ha így tennék, rövid úton jönne a depresszió, ismét csak munkaképtelenné válnék, és arra sem lennék alkalmas, hogy vele foglalkozzak.

"Megéri-e az energiánkat rááldozni,érdemes-e felneveli egy olyan gyerekt aki később nem ,hogy nekünk nem tud majd segíteni idős korunkra hanem örök gondozásra szorul?"

Ez az adott pillanatban már nem kérdés számomra. Akár megéri, akár nem, ezt kaptam, és nem adnám örökbe, ugyanúgy, mint az egészségeset. Ezért gondolom azt, hogy a fenti kompromisszum az önfeláldozás és a gyerek odaadása közt a legvállalhatóbb alternatíva.

"Csak az a bajom ezzel, hogy _neki_ sz*r lenne, mert szerintem az nem élet, hogy semmire nem képes egyedül szegény"

Ez hülyeség ha annyira beteg mint itt írja a kérdező akkor nincs tudatába a betegségének. Ő a saját világába igenis boldog.

Én intézetbe adnám, de attól függ, milyen betegség. Vannak olyan betegségek, amiket eleve nem lehet otthon kezelni. Egyik ismerősnek a kisbabája vakon és süketen született, és pluszba az emésztése is borzalmas. Gyakorlatilag semmit nem fog fel a világból csak tapintás útján. Intézetbe is adták a babát.

Szerintem ez nagyban függ a betegség milyenségétől, mert ha mondjuk "csak" testi bajai vannak, de attól még agyilag teljesen rendben van, akkor más a helyzet.

És lehet lepontoztátok az elsőt, de az általam említett esetben szerintetek él az a gyermek? Lehet neki személyisége? Nem hinném, gyakorlatilag egy szobanövény, csak rengeteg időbe, pénzbe kerül. Szomorú innen megközelíteni a dolgot, de akkor is úgy gondolom, hogy rengeteg gyermek kaphatna ételt, ha nem tartanának mindenkit életben mindenáron. Talán kevesebben szenvednének.