Felnevelnéd a gyermeked, kisbabád ha tudnád, hogy képtelen lesz az önálló életre? Vagy örökbe adnád?

Ha a terhesség alatt derülne ki,akkor elvetetném ! Ha a születése után ,és állandó ápolást felügyeletet igényelne ,akkor speciális intézetbe adnám !

Nekem "mas" az 5eves kisfiam. Sokszor ereztem ugy h nem birom, mar tul sok... Ilyenkor ranezek es egybol elszall minden banatom.. Rengeteg "munka" van vele, de megeri. Mi akik ilyen szulok vagyunk maskepp latjuk ezt a helyzetet. Kisfiamrol lemondtak az orvosok, de nem adtam fel kutattam uj dolgok utan es lass csodat segitseggel setalunk, kuszunk, maszunk, butorok mellett setalunk :))) es mikor megteszik ezeket a hatalmas lepeseket ujra szarnyra kapsz.. Egyedul nevelem, de egy percet se banom. Boldog vagyok es a gyermekem is az. Most eljutottunk arra a pontra, hogy nappali "ellatoban" lesz.. Ott vannak fejlesztesek kisebb csoportok, de meg sem intezet.. Reggel megy du jon :) sokan nem tudnak azonosulni ezzel a feladattal, megijednek es elmenekulnek. En nem tudnek es ezt ugy fogom fel, mint tanitast. Sokkal jobb ember lettem es abszolut nem menekultem depibe. Meg mindig pozitivan szemlelem az eletet :) kvazi kinek mi az utja :) sokszor megfordult a fejemben miert eppen en?! De erre a valasz az a gyonyoru huncut szem par :) az en eletem bearanyozoja :)))) ui: ha valakivel ez megtortenik az anyai osztonok nem hagyjak h magukra hagyd a "mas" gyereket.. Aki ezt megtudja tenni az nem anya... Amugy ettol meg vannak barataim, uj parom aki igy szeret minket szoval nem jar lemondassal... Bar attol fugg ki minek veszi.. En nem nyugnek :)

Minden jót kivánok Nektek utolsó válaszoló ! Le a kalappal előtted (: !

Koszonom szepen :) ime a betyarom: [link] oxigenhianyosan szuletett (kzs 2szer a nyakan-elhuzodo szules) de 2honapja kiderult h van genetika (angelman szindroma) ami annyira ritka h eddig nem is felteteleztek rola. No de egy szo, mint szaz imadom :) es az en verem es csakis neki elek, mivel anya vagyok :)

29! Mi a film címe?

Ez a kérdés nagyon rossz és szégyellem bevallani, de bánom, hogy rákattintottam. Borzalmasan rettegek a beteg emberektől, azoktól is, akiknek valamilyen végtagjuk hiányzik. Vallásos ember vagyok és sokszor meggyónom ezt, mert tudom, hogy ez mindenki szemében bűn. Ha beteg gyerekem születne, nem tudom mit tennék, de valószínűleg belehalnék, hozzá érni sem tudnék szegényhez, nem, hogy egész életemben mindennap lássam, fogjam, ez szörnyen hangzik és szörnyű érzés még leírni is, de ez az igazság, ha viszont intézetbe kéne adnom, akkor is megőrülnék, hogy belőlem született, belőlem jött ki, hozzámért és én ezt ennyire gyűlölöm, pedig ő nem tehet semmiről. Ha a terhességközben kiderülne, akkor elvetetném, gondolkozás nélkül, de soha többet nem próbálkoznék, hogy gyerekem lehessen. Számomra ez egy olyan kényes kérdés, ami miatt sokat sírok és tudom, hogy megvetendő minden egyes leírt mondatom, próbálom legyőzni magamban ezt az undort, utálatot, félelmet, de nem tudom. Egy volt barátomnak Nagyapjának hiányzott az egyik keze és vak volt, a vakság a másik legnagyobb félelmem a fogyatékosság mellett, hosszú hónapok után, hatalmas erő kellett ahhoz, hogy megismerjem, nagyon megszerettem, meg tudtam fogni a kezét, meg tudtam puszilni, még pertut is ittunk, de nem tudom, hogy képes lennék e erre még egyszer, de büszke vagyok, hogy akkor sikerült.

Én ilyen gyerekek között dolgozok, úgy érzem hogy ez az igazi hivatásom, rengeteg szeretet tudnak adni,elöször féltem,mikor megláttam milyen állapotú gyerekekről van szó, mert nem tudtam hogy képes leszek segíteni nekik,tudok e akár egy kicsit is, de a legjobb döntésem volt mikor elvállaltam.Minden nap feltöltödök köztük.Nem kell tőlük sem félni, sem iszonyodni.És ha én kerülnék ilyen helyzetbe én felnevelném