Hogyan lehet feldolgozni a gyermeked halálát?

Nagyon sajnálom.:-(

Teljesen szerintem sehogy...

Nem tudom, ismered-e ezt az oldalt:

[link]

Itt mind olyan szülők írnak, akik elvesztették a gyerekeiket...

először is őszínte részvétem így ismeretlenül is. :( nem fogom azt mondani, hogy "tudom mit érzel" , mert nem tudom :(

Úgy vélem, hogy mindenképpen szükslges külső szakember segítsége. Erre nyitott vagy? Szabad megtudni, hogy mennyi idős volt a gyermeked? Férjed/párod/családod melletted áll?

Jesszusom :(

Részvétem.

Belenéztem az oldalra, de elég is volt...ugyanolyan göndör hajú lánykám van, mint Benedek, 35 éves férfi létemre itt zokogon a munkahelyen...

Ismeretlenül is részvétem....

Talán valahogy arra próbálnék gondolni, hogy milyen jó hogy megadatott az életben, hogy ő volt nekem. Biztos hogy igyekeznék őt "belepaszírozni" egy szakaszába az életemnek.

Iszonyú nehéz lehet...

Az én habitusomból az adódik, és erről tudok beszélni, mert veled ellentétben magamat ismerem már nagyjából. Ha jól értem az a kérdésed,az érdekel hogy mások mit tennének most.hogy

Nekem sokat segített az, hogy mindennek igyekszem helyet találni a lelkemben... másképp már megőrültem volna. Voltak tragédiák... és most is nehéz élethelyzetben vagyok. Megtanultam megérteni sok mindent... a megértés nem egyenlő az elfogadással. De nekem sokkal könnyebb ha tudatosítom hogy miért történt mindaz ami, mi az oka, és hogy mit tudok kezdeni az események után..

Persze nem megy egyik napról a másikra. Az ilyen tragédiák olyanok mintha az embert kirabolták volna... hogyan rendezkedjünk be újra abban 'a lakásban' amiben rabló járt? Ez is változó... van aki mindent kidob ami érintkezésbe kerülhetett vele, és újra rendszerezi a dolgait, van aki elfogadja a történteket sajnos olyan is akad aki képtelen benne tovább élni...

Adj időt magadnak. Szükséged van rá...

Részvétem. Elképzelni sem tudom a fájdalmat, amit átélhetsz.

Saját tapasztalatom nincsen, de láttam a környezetemben hasonló eseteket.

Semmiképpen nem egyedül, kellenek hozzá a szeretteid. Meg kell próbálnod mással elterelni a figyelmed.

És az idő fog a legtöbbet segíteni.

El kellene pakolnod a dolgait, és kinevezni a lakásban egy helyet, ahová beteszed. Így lesz egy sarok, ami az emlékének szól, ahol ha akarod láthatod, de nem fogsz lépten-nyomon belebotlani a lakásban az emlékeibe. Ez bármilyen fájdalmasan hangzik az első lépés ahhoz, hogy felejteni tudj - nem a gyermeket kell elfelejtened, hanem a végjátékot, a fájdalmat.

És persze tisztázni kell magadban a halála körülményeit. Különösen akkor, ha magadat hibáztatnád érte.

Részvétem!

Segít, ha nem vagy egyedül,

ha elfogadod azt, hogy a gyermek most is a tiéd, veled van mindig, a szívedben, emlékeidben.

Nem vesztetted el, csak most nincs veled.

Segít a hit is.

Ez nagyon nehéz lehet, Talán majd az idö begyógyitja a sebeket valamyenyire,de mindig fájni fog.De egyszer majd találkozol ujra vele.

Öszinte részvétem nagyon együtt érzek veletek,sajnálom.