Gyerekkorban árvának lenni. Ezt nehéz feldolgozni? Lehet ez kifogás?

Igen, lehet indok, de nem kifogás.

Attól függ, hogy zajlik az a beszélgetés.

Ha kettesben leültök és te nagyon őszintén megkérdezed tőle (ha tényleg érdekel), hogy mitől ennyire visszahúzódó és ő elmondja a múltját, akkor az nem kifogás. Hanem a magyarázat.

Ha mindenre ezt vágja rá és csak sajnáltatni akarja magát, na az kifogás. De lehet, hogy ő így próbál védekezni.

Szerintem az ilyen embereket nem szabad bántani azzal, hogy milyen csendes és milyen visszahúzódó. Mert sosem tudhatod, hogy mi történt vele. Ezt hívják szocializációnak. Neki nem adatott meg a megfelelő környezet, hogy normális kapcsolatokat építhessen ki maga körül. Így neki sem alakult ki a kommunikáció az emberekhez való megfelelő viszony stb.

Vagy elfogadod, hogy ilyen (ettől még lehet nagyon jó ember, sőt! De az ellenkezője is persze) vagy úgy fogadod el, hogy megpróbálsz neki segíteni nagyon lassan. Pl elhívod egy kis összejövetelekre, vagy elmentek csajozós shoppingolni, szóval ne dobd be egyből a mélyvízbe, hogy 20an elmentek bulizni.

Ha nem vágnák a fejéhez, hogy miért ilyen, akkor ő sem jönne ezzel a "kifogással". Akkor vagy hagyják békén vagy fogadják el és segítsenek neki. Mert pontosan az ilyen idióták miatt nem tud "rendesen" viszonyulni a többi emberhez.

sejtem mennyire nehéz neki. én is ismerek egy hasonló környezetben felnőtt lányt. a korok is stimmelnek.

alapvetően egy nyitott, barátkozós lány, sok aranyos hűséges barátnője van, de a pasikkal mindig megszívja.

annyira rájuk akaszkodik, hogy a legtöbbje menekül. nehéz neki változni, mert az anyukája nagyon korán elment, az apjával meg nem volt rózsás viszonya. most a nevelőanyjával él, aki egy kedves nő, és igyekszik támogatni, viszont mégsem az igazi anyja, akivel olyan bensőséges lehetne a viszony, hogy erről tudjon vele beszélgetni.

egy gyereknek a legnagyobb trauma a szülei elvesztése, és vannak, akik egy életen át nem heverik ki.

ismerek pár olyan fiatalt, akinek túl korán elhunyt az édesanyja, és sajnos mindegyiküknek van valami lelki eredetű problémája, ami miatt nehezen teremt kapcsolatot az ellenkező nemmel. érdekes, mert barátai mindegyiknek vannak, de a párkapcsolatok nem igazán működnek.

ez nem kifogás, hanem valós ok. nekem él az édesanyám, bele is őrülnék, ha ő nem lenne. maximálisan megértem azokat az embereket, akik emiatt szenvednek.

legyél empatikusabb, és próbálj lelkileg mellette állni a csesztetés helyett.