Hogyan lehet feldolgozni a gyermeked halálát?

Fogadd részvétem!

Sehogy!

Kapni fogsz kismilló tanácsot, hidd el mind olyan, amelyik valamilyen mértékben átsegített valakit a legnehezebb időszakon.

Neked is keresned kell, mivel tudod áthidalni ezeket a heteket, hónapokat, éveket.

Egyetlen dolgot tehetsz: nem törhetsz össze, a család többi tagjának szüksége van rád! Ők még itt vannak, számítanak rád, és menned kell tovább!

Erőt, békességet kívánok Neked!

Előttem már mindent elmondtak erről.

Őszinte részvétem.

“Ne sírj, azért mert szeretsz engem…

A halál nem jelent semmit,

csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökké!

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál,

beszélj velem úgy, ahogy mindig szoktál,

ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes arccal,

folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük!

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!

Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt,

ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi,

miért lennék a gondolataidon kívül,

csak mert a szemed nem lát?

Nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd,

jól van minden!

Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult,

szép, gyöngéd szeretetemet.

Kérlek, légy szíves…ha lehet, töröld le

könnyeidet,

és ne sírj azért, mert annyira szeretsz…”

Szent Ágoston

kis segítség :(

Mit kezdhetünk a fájdalommal? Ha valakinek több jut a megpróbáltatásokból, akkor már lelki sérültként kell leélnie az életét? Tőlünk függ, hogy mi lesz a fájdalomból, vagy a dolog teljesen független tőlünk? Lehet-e örülni a megélt nehézségeknek?

A válaszom, hogy a fájdalom eredménye tőled függ. Ez is egy választás, mint minden más az életben. Dönthetsz úgy, hogy belesüppedsz a gyötrelmek ingoványába, de az csak még mélyebbre visz, vagy eltökéled, hogy nem akarsz ott maradni, és minden fájdalmadat felhasználod arra, hogy előrébb juss. Az értékes dolgokat is megpróbálják, mert abból derül ki az értékük, ahogyan akkor viselkednek. A nehézségekből kikerülve lehetsz több, mint azelőtt. Értékesebb és megpróbáltabb. Minden egyes próbában újabb dolgokat tudsz meg magadról, és ha jól dolgozod fel, rájössz, hogy több lettél általa, amivel másoknak is segíteni tudsz. Így, kedves olvasó, ha nehézségekkel kerülsz szembe, mindig gondolj erre. Tudom, abban a helyzetben leginkább csak azt látod, hogy vannak emberek, akik minden akadály nélkül jutnak előre, és szinte minden sikerül nekik, amibe csak belefognak. Te meg bármibe kezdesz még véletlenül sem sikerül. Én azt látom, hogy az emberek, mikor problémájuk van, nem azokhoz fordulnak egy jó szóért, akik töretlenül mennek előre, sokszor átgázolva másokon, hanem azokhoz, akik tudják, mit jelent szenvedni, és ezért mindig van egy jó szavuk. A gyász és a betegség próba talán a két legnehezebb. Nem lehet felfogni és megérteni, hogy egy kisgyereknek miért kell kiállni a kínok kínját, mikor AIDS-ben vagy rákban szenved, és a szülő soha sem fogja tudni elfogadni, hogy bármilyen értelme is volt annak, hogy elveszítette őt végérvényesen.

Még nincs kisbabám, de hiszem, hogy lesz hamarosan, mégpedig egy egészséges, aki végre meg is születik. Isten csodája az, hogy két kicsi sejtből egy igazi kisbaba lesz mindössze 9 hónap alatt, és a nő saját testében hordhatja ki. Természetesnek vesszük, hisz mióta ember él a földön ez így működik, pedig ez egy valódi csoda. Ennek lényegét akkor fogjuk fel, ha egészséges emberként megéljük, hogy ez nem is olyan egyértelmű, hogy mindenki átélheti. A teremtés és a halál hirtelen olyan közeli fogalmak lesznek. Akár 8 hét alatt megélheted mind a kettőt, csak győzd felfogni. Majd a környezet vigasztalás címén örömre és feledésre ösztönöz, hisz milyen jó, hogy nem született beteg gyermeked. Azt várják, hogy felejts, és ne beszélj róla. Képzeld, volt aki megborzongott mikor beszélni kezdtem, és arra kért, hogy ne folytassam, mert nem bírja a borzalmakat. Micsoda éretlen és önző ember! Pedig nekem beszélnem kell, és a kezdeti hallgatás, és mély gyász után igen is beszélnem kell. Ne kívánja senki, hogy felejtsek és örüljek, engedjék, hogy rá gondoljak és elmondhassam vele kapcsolatos érzéseimet. Azt, hogy háromszor is átélhettem, milyen anyának lenni, legalább egy kis ideig. Rákészülsz, a szervezeted is átáll arra, hogy már nem vagy egyedül, elképzeled milyen lesz Vele az életetek, hogy fog kinézni, hogyan rendezed be a szobáját, és akkor, hirtelen mindent elveszítesz. Nem elég, hogy ezt átéled, még a tapintatlan emberek is ostromolnak az ostobábbnál ostobább kérdésekkel. - Neked miért nem nő a hasad? – felnőtt ember kérdése volt. - Hát nem érted, hogy elvesztettem a gyermekemet? - Aztán a magyar egészségügy könyörtelen rendszerével is meg kell küzdened: - -Asszonyom, nem kell ide kivizsgálás, hiszen maga csak borzasztóan peches.- Egyszerű pechnek titulálják, hogy harmadik magzatomat veszik el. Mikor megkérdezem, hogy hány abortuszt élhet át egy nő következmények nélkül, a válasz, akár harmincat is. Ennek ellenére az én szervezetem már a harmadik után alig talált magára. Aztán egy újabb rettenet, mikor ál választás elé állítanak, holott semmi választási lehetőséged sincs, majd a kartonodra rákerül, hogy a te kérésedre szakítják meg a terhességet, vagyis saját csemetédről állítod ki a halálos ítéletet. De hisz nem is maradt volna életbeeeeeeeeeeeen! Az orvosoknak te csak egy db vagy, aki remélhetőleg fizet pluszban a foglalkozásért. Érezd magad rosszul, ha nem vagy tisztában a titulusokkal együtt járó tarifákkal. De hogy adhatnék pénzt valakinek, aki most vette el a gyermekemet. Akkor is, ha nem volt más választás.

Szerencsére találkoztam kedves, megértő orvosokkal is, akik még idegenként is együtt éreztek velem. Csak egy őszinte, jó szó sokszor olyan sokat számít.

Érdekes milyen egyedül tudsz maradni ilyenkor. Hiába van társad, megértő barátaid és családod, egyedül csak az ért meg igazán, aki szenvedéstárs, vagyis ugyanezt élte át. Nincs az az empátiás készség, ami ezt pótolná. Nem tudhatod soha, milyen érzés ez, míg át nem éled. Azt kívánom, ne történjen meg soha!

Valahogy még is erősebb lettem általa. Mindaz, mit megéltem mélyebb emberré faragott, akinek egy mély belső késztetés diktálása folytán a segítés a szándéka. Ha nem készítek egy olyan könyvet, mely segítség lehet a hasonló sorsúak számára, akkor értelmetlen volt az egész. Azzal tényleg elveszíteném, hogy mi célja volt Istennek az életemben ezzel. Persze ezernyi más magyarázata lehet még, amit most még talán nem látok, esetleg nem is sejtek, de annyi visszajelzést kaptam már arra, hogy ennek a könyvnek helye van, hogy nem hagyhatom annyiban. Meg kell valósítanom.

Ma valaki azt kérdezte, hogy boldog vagyok-e. A kérdés érdekes. Mindezek után azt mondom, hogy igen. Mert azt választottam, hogy boldog leszek. Van fedél a fejem felett, van ételem, ruhám, állásom, társam, aki szeret. Alap értékeket kell keresni, és azt nézni, hogy a pohár még félig van, és nem azt, hogy csak félig. Mindent megélhetsz keserűen, és mindent megélhetsz boldogan is. Az élet megy tovább, én erősebb és mélyebb érzésű lettem, a kapcsolatunk nem ment rá, gyermekeimből angyalkák lettek, akikkel egyszer még találkozom, a szervezetem újra magára talált, és tudom, Isten fogja a kezemet. Kell ennél több? És ez nem arról szól, hogy Boldogok a lelki szegények, hanem arról, hogy az apró dolgok is boldoggá tehetnek, csak meg kell találni azt, amiben fellelheted a jót.

Nem állítom, hogy nem önt el az irigység és a keserűség egy időben, mikor valaki bejelenti, hogy babát vár. Amennyiben közeli barátom, vagy rokonom az illető, természetesen az öröm is ott van bennem, és próbálom ezt kifejezni a másiknak, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem tör fel belőlem: Neki miért, és nekem miért nem? De aztán újra amellett döntök, hogy nem keseredem el, hisz az ő terhessége nem befolyásolja az én esélyeimet. Lesz még nekem kisbabám, csak győzzem kivárni. A jó dolgok mindig váratnak magukra, és olykor igen sokáig.

Jaj istenem... a hideg kirázott.... őszinte részvétem.

Egyetértek sajnos a 9. válaszolóval... ismerve magamat, én sem tudnám feldolgozni! :(

Őszinte részvétem.

15 éve halt meg, koraszülött volt. Sehogy nem lehet feldolgozni, mai napig fáj

Egyszer egy kollégámnak váratlanul, balesetben meghalt a szép, szőke, 12 éves fia. Azt kérte, nem személyesn, valakik útján, hogy ha bejön dolgozni senki, de senki ne említse ezt neki, ne kérdezzék, ne nyilvánítsanak semmit... borzalmasan szenvedhetett, azt hiszem.

Más emberen az segít, ha kibeszéli és a környezete állandóan szóval tartja, ismeretlenek "őszintén" kívánnak neki teljes osztozást az érzéseiben. Talán még el is hiszi. Szóval azt hiszem, embere válogatja.

Emlékszem nagyanyámra, aki túlélte a fia, majd a lánya elvesztését. Olyan összezuhant, fájdalmasan szenvedő embert még nem láttam. Szinte sugárzott belőle a fájdalom. De nem szólt semmit.