Fog ez mêg változni? Ne kövezzetek meg, de ki kell írnom magambòl!

Én nem veszekedni akartam. Isten ment's, ha támadásnak érzed bocs... Lehet előítéletes vagyok, de olvastam amit másodszorra írtál le hogy nem érzel semmit iránta... Iránta se és más iránt se.

Lehet tényleg a szar körülmények nyomják erre az egészre a bélyeget, de az is lehet, hogy egy elég nagy traumán/sokkon estél átelötte vagy szülés alatt tényleg. Fene tudja...

Én csak sajnálom a kicsit. És azért mert nem szeretik. Én 1 évet küzdöttem a Fiamért, hogy velünk lehessen az első fél év szar volt. Nehéz volt feldolgozni hogymajdnem a temetőben kötöttünk ki, de ez nem a Fiam hibája volt... Én is haragudtam rá is mindenre holott csórikám is annyiról tehett, mint én! Semmiről. Ő jóval nagyobb volt mint ami rajtam keresztül kifért volna 4 és fél kilósan 58 centivel. Szarrá tört belülről ha látnad az első pár napos képeit rosszul volnál, mint akit agyon vertek olyan véraláfutásos a feje ahogy törte a csontomat. Ő se tehet róla... Sírva fürdettem, mert amikor lehajoltam azt hittem soha többé nem állok fel. De mégis ha belegondolok, hogy ő becsúszik rendesen és elakad mondjuk a válla és ne adj isten eltörik a csontját, hogy kibírják szedni.. Öltem volna! Holott tudom, hogy az életéért küzdöttek volna. Már tudom. Ott hatalmas trauma volt, hogy a szeméremcsontom és véraláfutásos volt (szenzációs látványok voltunk mint akiket szülőszobán agyonvertek...) és a farkcsontom miatt ülni feküdni állni se bírtam... csodás volt.

Nem utállak csak nem értelek. Jó, hogy öszintén leírod amit érzel, de biztos (és nem sértegetés vagy egyébb miatt mondom!!!), hogy neked kell orvosi segítség! Azért kell, hogy a gyerek ne ezt a mintát lássa tanulja.

Nem tudom (bár úgy gondolom), hogy elég nyomorgatott körülmények közül jössz, hogy nem vagy képes talán érzelmekre? Férjedet szeretted (bármikor is)? Vagy csak van/volt?

Nem akarlak megfejteni, de ha már szültünk és velünk van és ragaszkodunk, hogy az a kicsi velünk legyen akkor mindent mellőzni kell és az Ő egészséges fejlődésére kell első sorban gondolnunk.

Lehet neked ez a környezeted miatt nem adott. Lehet teljesen más leszel... Bízom benne. Elhiszem, hogy jól fejlett a kicsi és értelmes, de az óvónő is mindent elmagyaráz a gyerekeknek, holott nem mindegyiket szereti (biztosan) mert vannak kifejezetten utálni való gyerekek is (bár az se a gyerek hibája) :)

elküldtem véletlen.

az utolsó mondatom úgy értem, hogy te inkább vagy dadus, vagy óvónője, mint az anyja.