Fog ez mêg változni? Ne kövezzetek meg, de ki kell írnom magambòl!

Akkor volt az első.

Nálunk is az ivás volt a móka tárgya.

Néha tényleg szomja de inkább ez az ugráltatásról szól.

Most azt csináljuk, hogy ha kér akkor menjen ki, töltse meg, pisiljen, húzza le a wc-t, és kapcsolja le a villanyt.

Ezt már 2x megtette.

Mivel mi szülők vagyunk a világuk. Ezért hihetetlen jól ismernek minket. Tudják kivel, mit és hogyan lehet megcsináltatni.

Okosak!

Éppen ezért lehet velük mindent megbeszélni. Nálunk eddig ez bevált.

Pontosan! :)

Mi emberek így vagyunk összerakva keressük a határokat. Ezért mászunk hegyekre, repülünk minél magasabbra. Néha elnézünk a holdra.

Ember gyerek pont olyan mint a többi ember. Különbség csak a születési dátumban meg az eszközökben van. Minél régebben született annál dörzsöltebb az eszközök terén.

Kicsit a kérdező is legyen.

Szerintem jól tetted, hogy írtál. Lényegesen könnyebb úgy ha tudod, hogy más is a cipődben jár.

Figyeled, hogy a végén minden hsz. A babák édes dolgairól szólt??!!:-)))

A sajátodat is beleértve!

Ne aggódj! Fáradt vagy és még nagyon új ez az egész!

Én szégyellem, de sajnos én is a toporzékolósok közé tartozom. Ráadásul hiába voltam tök fáradt és tapasztalatlan, mindent, de mindent egyedül akartam csinálni.

Az én babám is sírt, sírt...talán érezte a feszültséget.

Amit így utólag tanácsolni tudok:

Ne törődj a napirenddel, aludj a babával. A háztartást majd szépen apránként rendben tartod.

Ha megteheted, rendelj kaját, ameddig csak jól esik.

Apa igenis vogye el tologatni a kicsit, te pedig addig pihenj. Csináld, ami jól esik.

Vegyél hordozókendőt, kösd magadra a kis hercegnőt, a legtöbb baba imád anyucin csüngeni. Nekem nagyon hasznos volt! Baba aludt, én meg neteztem....az enyim ui. Csak így szeretett szundikálni.

Hallgass zenét, táncolj a babával. Az én cseppem imádta ezt.

Én felszereltettem egy függőszéket a szobába, és együtt ringatóztunk, alukáltunk, vagy ő aludt én olvastam.

A textil hinta is isteni!!!! Nekünk az is nagyon bevált.

A babád még nagyon kicsi, ebben a korban még pont semmi nem köti le, nincs el magában és rém követelőző. Hamarosan hatalmasat fog változni.

Addig is programozd át az agyad: ez igenis csodás dolog, szerencsés vagy, hogy kisbabád van, gyönyörködj benne, fotózd, beszélj hozzá.

Amikor megismer, és rád nevet, oda leszel!

Nekem azóta már kettő van. És a másodikkal sem voltam tökéletesen gondtalan, sőt, a testvérféltékenyseéggel is meg kellett küzdenünk, de én szívesen visszamennék az időben, hogy újra lássam őket icurka-picurkának.

Imádom őket, mégis annyira fel tudnak néha bosszantani, hogy kimenekülnék a világból!!!

Boldog babázást!!!!!!

Szerintem nem vártál eleget erre a gyerekre. Én nem tudom fog-e változni... Az enyém 5 hónapos, de ha egy órát nincs velem, már borzasztóan hiányzik, nagyon szeretem. De mi sokat vártunk rá és megküszködtünk érte.

Könnyebb lenne, ha segítene a férjed.

Ne kövezz meg: nem szabadott volna még (vagy egyáltalán soha) gyereket vállalnod. Mivel nem azért vállatad, mert te magad akartad, mert belül mélyen érzeted, hogy itt az ideje és nekem mindneáron kell az anyaság, kell a gyereke, hanem valaki kedvéért, nem is csoda, hogy így érzed magad.

Az a jelzésértékű, ahogyan reagálsz zsigerből, amikor a pici ordít: ez azt jelenti, hogy amikor te ennyi idős voltál, benned ez így ragadt meg, mert veled szemben így viselkedett az édesanyád. Bizonytalan volt, aggódó, vagy elutasító, és ahelyett, hogy nyugodt maradt volna és megvígasztalt volna, "felment az agyvize és remegett..".

Változni akkor fog, ha felemeled a hátsódat és elsöpörsz egy pszichiáterhez - ha már eddig a saját érdekedben nem tetted meg, akkor éppen itt az ideje a saját gyereked érdekében. Ugyanis nem a Sors ismétli önmagát, hanem a rossz családi minták "öröklődnek" tovább.