Fog ez mêg változni? Ne kövezzetek meg, de ki kell írnom magambòl!

Azért írtam, hogy pl :)

6. héten kaptam egy mosolyt, onnantól volt "könnyű" :D

Különben aki ezt nem éli át az úgysem hiszi el.

Mondjuk ez így van jól mert különben senki szaporodna. ;-)

Kérdező :)

Persze, hogy van amikor sok :)

Ez szerintem így is tökéletesen rendbe van. Mineden ember más azért mert Te másképp éled meg az anyaságot (mert nem olvadozol és csöpögsz tőle mint sokan) biztos te is imádod azt a Picit csak néha idegesítő mert amikor kicsit önzőek lennénk ő akkor is belesz@rik és addig fog ordítani míg meg nem kapja amit akar és tök feleslegesn gondolom én azt hogy "jajj te gyerek nem tudsz várni 5 percet?"

És mindig rájöttem hogy nem még csak 5 másodpercet se... Ez olyan mint a wc-zés ha menni kell, hát menni kell.. Ha sír menni kell mert magától úgyse hagyja abba míg meg nem puszilgatod stb.

A pukizás az beteg...

A férfi palántám: állunk a penny marketben ő békésen szuszog hason a babkocsiban (hasfájós volt) kipakoltam a szallagra és ahogy hajoltam előre a cuccokért én nyögtem egyet mert az a k.rva babakocsi megnyomta az agyon gyötört mellem, és a gyerekem egy olyat fing.tt hogy mindenki oda kapta a fejét... Na azt mossam le magamról, hogy nem én voltam..

Sebaj... Vagy mikor az orvosiba állunk mert hasmenéses és csöpög minden mindenhova (1 hónapig napi 8-9 hasmenése volt és nem tudták megmondani mitől...) aztán rájöttem hogy a tejszármazékok ütik ki...

Vannak szívások és hatalmas röhögések csak nem kell (mostmár tudom) úgy felfogni az egészet, hogy el van rontva az életünk. Azt a kiscsajt úgyse érdekli mit gondolsz:) Úgyis az ő akarata fog most még érvényesülni.

Te akkor elég hamar eljutottál oda ha csak 6 hét kellett :)

Mi egy kicsit jobban megharcolunk a gyerekünkkel.

:D

Annak meg aki azt írta, hogy adja örökbe... Ez azért nem így megy. Itt vannak érzések, nem a gyerek teher hanem a vele járó feladat és kötelesség, felelősség. Ezt van akinek szokni és tanulni kell valaki meg úgy születik, hogy az az álma, hogy anya legyen és az oviban is csak azt játsza már, hogy ő anyuka...

Nekem ez mindig "teher" volt a gondolat, hogy nő vagyok tőlem elvárják és értsék már meg az emberk, hogy én abszolút soha nem akarok gyereket mert semmi jót nem látok benne.

mikor legelőször párom megemlítette a babát a westendbe ültünk kajáztunk és félre nyeltem (mintha én lettem volna a férfi a kapcsolatunkban) megkérdeztem, hogy ez most falhoz állítás akarat vagy mi van? Most ez az én testem hagy döntsem el én hogy mi kerül bele, és mi kerül ki belőle.. Aztán egyszer csak jött vele az érzés, hogy oké akarom és csináljuk nehogy meggondoljam. Aztán tök nagy örömmel vártam a tesztet és mikor negatív volt sírtam rá 2 hétre lett csak pozitív az meg olyan volt mint egy lavor forróvíz a nyakamba... Na innentől vágjad öcsém a centiket mert jelenleg már csak egy élő inkubátor vagy és ha megszületik a gyerek akkor onnantól kezdve egy tejcsárda leszel ahol kajáznak egy jót és kicsavarnak mint a mosogató rongyot...

Nem az amcsi filmekből kell venni az életet, hanem a száraz tapasztalatokból. Ajánlom minden olyan kismamának és anyukának azt a könyvet hogy barátnőim az anyaság első évéről...

Na az a száraz valóság sírtam a röhögéstől nem egyszer ahogy olvastam! Nem a rózsaszín tündérmese, hatalmas anyai érzelmekről olyan elsöprő erővel mint egy tornádó... Biztos van akinek ilyen, de ahogy ezt én is el fogadom úgyanúgy el kell fogadni, hogy vagyunk akiknek ez csak kínszenvedés árán megy és magunkban kell gátat leküzdeni.

:)) Éppen itt ordít az egyik :))

6. héten azért volt a mosoly, hogy csináljuk csak tovább.

Marketing ;-)

az :D jól nyomja a gyerek :) Már most rafinált :)

Eladta magát, hogy milyen kis angyal, hogy anyába lelket öntsön :)

Tőlünk is mindig kérdezték, hogy jó baba mi elmondtuk, hogy mi van vele sokat sír hasfájós stb stb stb...

Ha jöttek hozzánk egy hangja nem volt, elvolt az ágyba el sikongatott el nézelődött hang nélkül..

Mindenki kérdezte, hogy ez a baba rossz baba??

Na de várjál csak, amint kitették a lábukat a látogatók, mint a sakál úgy visított...

Az igen Te se vagy normális :)

Látom nagyon hasonlóan gondoljuk a dolgokat...

Remélem a kérdezőnek ez ad egy kis vígaszt, hogy már ketten mondjuk a hülyeségeinket :)

Nekem már a kórházba se volt kedves babuci a Fiam... Első éjjel visszavittem a csecsemősökhöz mert tudja a franc mi a baja... Reggel hozza a csecsemős reggeliztetni néz rám agyonra dagadt szemekkel és mondja, hogy gratulálok anyuka a gyereke egész éjjel zabált... Sírtam a röhögéstől, egyből írtam páromnak, hogy na nem én vagyok ekkora pancser csak az 1 napos gyerek egy zabagép..

Én nem is tudom mikor volt az első éjjel amit átaludtunk...

Mindig arra a rohadt száraz levegőre fogom ami itt a tetőtérben van a szobában, de az én fiam még most is minden éjjel kel inni... Én már meg se hallom (inkább mert apa úgyis kénytelen felkelni, ha nem akarja, hogy kihisztizze a gyerek az innit)... Az apja feláll megitatja, de úgy hogy tőlünk 6-7 méterre van a pohár a gyerektől fél méterre, és nem hajlandó felülni és értenyúlni.

Szól az apja hogy itt a pohár felül csukott szemmel és iszik csukott szemmel visszaadja a poharat és fekszik is.

Reggel is fel kel, mellém bújik átölel ad egy puszit köszön hogy anya hija, visszaköszönök mosolygunk egymásra és közli, hogy inni... És amellől mászik el és ilyenkor habzik a szám, hogy miért kell szivatni gyerek???