Fog ez mêg változni? Ne kövezzetek meg, de ki kell írnom magambòl!

Normális, olyan tekintetben, hogy én is így voltam és még sokan mások is. Azt tudom tanácsolni, hogy sose érj a babához, mikor ilyen ideges vagy, mert még megrázod, vagy bántod, az meg nagy baj lenne. Mikor ilyen ideges voltam (napjában többször...) akkor kimentem az erkélyre pár percre, míg lehiggadtam, vagy gyorsan telefonáltam egyet, hogy emberi szót halljak. Inkább sírjon addig pár percet a kicsi és utána kap egy nyugodtabb anyukát. A gyereknevelés nagyon kemény meló, idegileg, fizikailag kizsigereli az embert. Ne haragudj magadra, jó ember vagy! És próbálj heti egyszer egy-két órára a falakon kívülre kerülni gyerek nélkül. Ha van jogsid, akár este fürdetés után menj el vezetni egyet, vagy csak sétálni, biztosan fáradt leszel és nem kívánod a kimozdulást, de hidd el, jót tesz! Mert ilyenkor az is pocsék érzés, hogy úgy érzi az ember, hogy be van zárva, elveszett a régi élete, csak anya, stb. Ha kilépsz az ajtón, kicsit magadban leszel, nagyon jót tesz! Kitartás, minden nap jobb lesz a közérzeted, hidd el! Nekem már 2 gyerekem van, a kicsi is 2 éves, iszonyú melós évek vannak mögöttem, de a legrosszabb az első gyerekem születése utáni fél év volt. Ha újra kéne élnem, inkább azt kérném, hogy vágják le egy lábam, komolyan. Szóval megértelek. Kitartás, sokkal jobb lesz idővel!