Vetessem el a babámat vagy költözzek a szüleimhez a kislányommal?

soah nem szabad egy nagyon fontos dontest hozni a mi lenne ha mert nem megy ha dologra.

Ha dontesz a kisbaba mellett akkor azt azert tedd mert szeretned ot.A tobbi majd lasan megoldodik a tobbi helyzet korulotted.

nyakig bennevagy :/

szerintem az a legtisztább, ha az első sokk után pár nappal, amikor csitultak a kedélyek, ülj le a pároddal, beszéljétek meg higgadtan, mi legyen!

Azon gondolkodjatok el apukával közösen, hogy a kapcsolatotok erőse és kibírja-e.

Nehéz világot élünk most!! Segítség nélkül nagyon nehéz!!

Te írtad h van segítséged!!

Tessék összeszedni magad és légy erős!!

A baba jön akkor jön!!

Nekem sem volt könnyű dolgom,sok nehézségen mentünk mi is keresztűl és hosszű ideig a párom nem ált ki mellettem de én erős voltam és nem hagytam magam!! És Tessék!!8 éve vagyunk együtt és boldogok vagyunk és szeretjük egymást!!

Kérdező, egyébként már bocs, de tiszteled Te a párodat? Vagy simán eszköznek tekinted a saját elveid, céljaid, terveid megvalósításához?

Na mert szépen leírtad, hogy "de ha most arra gondolok, hogy megöltem volna" meg "Egyébként tudta hogy én szeretnék még egyet kis korkülönbséggel." meg " Mi lesz, ha később nem lehet gyerekem? Vagy csak 10-15 év múlva lesz 'alkalmas'." meg "tény, hogy nem a legjobb megoldás sem az hogy most itt lakunk, sem az, hogy hazaköltöznék. De akkor sem vagyok hajlandó elhinni, hogy gyerekkel nincs élet.. " - OK.

De hol van a történetből a párod? Az, hogy neki mik az elképzelései a saját életéről meg a közös életetekről???

Itt?

" végén hozzám vágta, hogy a kislányunkat sem akarta, elege van mindenből, még egy gyereket "nem varok a nyakába". Nagyon rosszul esett amit mondott. Tény, hogy a kislányunk sem volt tervezett, de azt hittem boldog velünk."??????

Ott, hogy te tényleg rácsodálkozol arra, hogy valakit nem tesz boldoggá, ha ráerőltetik valamire, még ha a végén rá is bólint??? Miért, milyen alapon gondolod azt, hogy te jobban tudod, hogy neki mi a jó, mint ő maga???

Nyilván azért van az oldal, hogy kérdezzünk, de úgy sincs értelme, bármit írunk, mert a kérdező ismeri a saját helyzetét, családját, nem mi.

Lehet, hogy ha elvégzi a mester szakot két kézzel kapnak majd utána, mert olyan szakot végez. Ezt se tudjuk, csak kész tényként kezelik itt alap nélkül, hogy nem lesz neki munkája.

Én a saját családomat, ha alapul veszem, nálunk ez úgy nézne ki, hogy anyám apám, de még nagyanyám is összezár mögöttem, és akkor gyere haza gyermekem, nehogy már te elvetess egy gyereket, akinek örülsz, akinek örülÜNK, mikor mi akarunk és tudunk segíteni, csak azért, mert apukának csak megcsinálni tetszik.

Miként, hogyan esett teherbe ez mindegy. De az nem önzőség, hogy az anya, meg az anya családja örömmel várja, mindent megoldanának, de apuka durcizik, hogy minek az? Az nem önzőség, ha egy rakás ember örül neki, vannak kész megoldásaik, de a apa meg csak pampog, hogy elvetetni, elvetetni?

Én a második 5 éves egyetemet fogom hamarosan kezdeni, házasként, néhány évvel idősebb férjjel ha azt nézem, hogy még öt év tanulás MAJD karrier stb. kb sose lenne gyerekünk.

Mikor ez feljött, anyám maga mondta, hogy ne legyek már hülye, ő még gyesre is képes elmenni vele, nehogy azt higgyem már, hogy magunk fogunk maradni és nem tudunk gyereket vállalni, mert egyszerűen nincs rá idő, csak majd 10 év múlva. Mire meg végzek és elhelyezkedek, mert vannak olyan szakok, ahonnan egyenes úton ülsz be a munkahelyre, addigra a gyerek is mehet szépen óvodába, bölcsődébe, és ennyi.

Bármi kételyem volt magától mondta a megoldásokat, egyes szülőknek ez természetes, ők is otthon éltek még 5 évet onnantól, hogy én megszülettem, majd albérlet, majd saját ház. Senki se csodálkozott ezen úgy mint most ezen az oldalon.

Meg itt írogatják, hogy xy-nak milyen jól ment, de elvesztette a munkáját és most kilakoltatják gyerekestől. Na és akkor? Most akkor a tanulság az, hogy senki se vállaljon gyereket, mert úgyis nyomorúságos sorsa lesz és a híd alatt végzi, vagy mi értelme ennek?

Megint kezd sárdobálásba menni a válaszadás...

Már leírtam, hogy nem értek egyet a kérdezővel, de azt azért elmondanám, hogy oké, hogy két ember felelőssége egy gyerek, de joga van csak az apának eldönteni, hogy az anya ölje meg a magzatát? EZ kicsit ellentmondásos nem?

Ettől függetlenül ebben a helyzetben szerintem is felelőtlenség második gyereket is vállalni.