Vetessem el a babámat vagy költözzek a szüleimhez a kislányommal?

Azért lesz vége, ha elveteti, mert akarja ezt a gyereket, ő nem akarja elvetetni, de rá fogja szorítani a pasi. Ezt egy nő sem tudja megbocsátani, hogy akarja a gyereket, ami tulajdonképpen nem véletlen lett. És azt is tudja, hogy megoldható a gyerek megtartása és felnevelése, mert kapna segítséget hozzá a családjától, ha az apától nem is. Tehát akarja is és tudja is vállalni.

És innentől kezdve, ha elveteti azt fogja számolni, hogy most lenne a születésnapja, hogy kijönnének a pénzből, akkor is, ha ott lenne a gyerek, hogy itt van a sok gyerek cucc, az se kellett volna a nagy után, végez az egyetemen, a gyerek már mehetne óvodába, elmegy dolgozni, a sarki óvodába pont beérne érte, vagy a nagymama is elhozhatná délután, annyit keres, hogy bőven kényelmesen élhetnének két gyerekkel és akkor ott lesz, hogy ő akarta, hogy lehetne, hogy menne, hogy jó lenne, de nincs, mert a pasi bár tudva csinálta, de nem akarta, mert miatta nincs, mert miatta ölte meg, mert miatt nincs szülinapja stb.

Egyébként is nehéz feldolgozni többnyire, de ha tényleg olyanok a körülményei, akkor valamivel könnyebb elfogadni. De ha ő tudja, hogy vállalhatná és akarja is és csak más kedvéért elveteti...

Én nem is fogom fel, hogy te felnőtt férfinak sőt már középkorúnak vallod magad és nem fér bele az agyadba, hogy ha akarsz, vársz szeretsz valakit akit tudod, hogy tudsz vállalni, akkor azt nem csak úgy kikapartatod, mert más felelőltlenül megcsinálta, de mégse kell.

#93, talán mert nem vagyok magzatvédő, tehát nekem egyfelől nem "akit" hanem "amit", másfelől az abortusz a terhesség megszakítása, és nem szörnyű gyilkosság - tudod, csak mint a társadalmi többségnek, és ennek megfelelően a törvényeknek.

Ha ezt nem fogod fel, akkor a mai többségi, társadalmi álláspontot nem fogod fel ebben a kérdésben...

Ja, és jöhet a menetrendszerű nullázás, természetesen, baromira nem érdekel. Ettől még az igazság ott van ennek a kérdésnek az első 30-40 válaszában, mielőtt a magzatvédők idetaláltak volna "babókát menteni" - tök mindegy, milyen áron...

Azért szülőknél, nem csak rokonoknál. Nem ugyanaz.

Lehet nekem azért furcsa, mert a mi családunkban mindenki otthonról indult, és többnyire még minimum az első gyerek is addig született, míg otthon laktak. Én pl. 6 éves voltam, mikor a szüleim különköltöztek és nem lettem lelkileg sérült agy idióta, legalább könnyebb volt megoldani, hogy ki pesztráljon, mert ki hogy dolgozott. Anno nem is jártam, csak nagycsoportba, mert mindig volt aki vigyázott rám, aztán már nagycsoportra rég olvastam, írtam stb. Szóval tényleg nem egy primitív hülye gyerek lettem, meg nem primitív parasztok a szüleim sem. A nagyszüleim se panaszkodtak, ők is úgy indultak, ez nekik is teljesen természetes volt.

Én sem szívesen maradnék társ és apa nélkül gyerekekkel, nem estem teherbe, míg ott laktunk, meg míg tanultam, ennek ellenére tudom, hogy nem lenne baj, meg lehetne oldani, bármikor mehetnék és nem csinálnának gondot belőle a szüleim (az enyém pl. meg is jegyezte pár éve, hogy figyelembe véve a jövőbeli terveinket, korunkat, karrierépítésünket blablabla, lehet jobban járnánk, ha még amíg tanulok, addig lenne gyerekünk, segítenének ők, szóval nem kell azt hinni, hogy minden szülőnek egy utálatos teher az ilyesmi) Ezek mellé ha ilyen helyzetbe kerülnék, hogy ez elé állít egy pasi, ilyeneket vág a fejemhez, holott én megmondtam mit akarok, és nem tudok normálisan védekezni, ő meg tudva ezt teherbe ejt, akkor én is azt csinálnám, hogy jó te tudva megcsináltad, én akartam, akarom, akarni fogom és megtudom, meg tudjuk oldani, ha kell nélküled is, akkor pakolok anyámékhoz és nem vetetem el a gyereket csak azért, mert te csak megcsinálni tudod, de én meg menjek és vetessem már el.