20 éves vagyok és terhes lettem egy 35 éves családos apukától. Mit tegyek?

20:30-as válaszoló, kicsit rosszul esik, amiket írsz.

Én 22 éves vagyok és 14 hónapos a kisfiam. Egyedül nevelem. Nem tervezett baba, sőt annyira nem, hogy abortuszra akartam menni, de akkoriban volt egy elég kényes egészségügyi problémám és csak a 11. héten vettem észre, hogy terhes vagyok. LÉnyeg a lényeg, nem sikerült egy hét alatt elintézni a dolgot, így megmaradt. Őrlődtem, hogy mi legyen. Adjam-e örökbe vagy ne? Mivel az anyagiakkal nincs gond és a családom mellém állt, így a terhességem végén már teljesen a szívemhez nőtt a gyermekem és végül úgy döntöttem, megtartom. Nem bántam meg és ez nem sablonszöveg, de többet most nem írok, mert nem ez a téma.

Igyekszem pozitívan állni az élethez, remélem, hogy találok még szerető társat, de az ilyen negatív, pesszimista hozzászólásokat látva, mindig elszontyolodom, hogy valakik szerint értéktelen vagyok csak mert van egy kisfiam. Persze tudom, hogy így sokkal nehezebb lesz szerelmet találnom, na de hogy ennyire sötét a helyzetem, ahogy te állítod, nem gondoltam volna...

KÉrdező, bocsi az offért, de ez most kibukott belőlem.

Jó tanács: előbb gondolkodj, aztán érezz!

Sosem fogja elhagyni a feleségét (és nem a felesége miatt, hanem azért, mert egy gerinctelen féreg). Ez nyilvánvaló.

Örülj annak, hogy lepattint, mert egy ilyen sz*r alaktól minél előbb megszabadulni kell,nem hitelt adni a szavának! Ha a feleségét megcsalta, téged is meg fog. Ennyi.

Veled szórakozott, és most benne hagy a bajban. Kemény lecke, de tanuld meg!

Kérdező, én is maradtam egyedül terhesen. Megtartottam. Nyilván ma már nem adnám semmi pénzért a lányomat, de ne hidd, hogy az életem kellemes vagy boldog. Az apa azonnal felszívódott, külföldön él, pénzt tőle nem látok, 15 éve egyedül küszködök. Partnert nagyon nehéz gyerekkel találni, tartósan pláne. Mindig mindenről le kell mondanom, sokszor neki is. Nem éhezünk, de nyaralásra, szórakozásra nemigen jut. És a gyerekre költeni kell, ha egyedül vagy, akkor minden, azaz minden a te dolgod. A munkahelyen sem könnyű, hiszen ha gond van, akkor menni kell, nincs kire számítani.

Ne akard ezt.... Most még elvetetheted. Ha már megszülted, akkor az érzelmi kapcsolat már összeköt, továbbadni sosem akarnál rajta.

De ez az élet nem jó, hidd el. Én sem így terveztem. Ennél lehetne sokkal de sokkal jobb is.

82-es, mintha a 15 évvel ezelőtti magamat látnám.:-(

Nem akarlak elszontyolítani, nyilván pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz, de sajnos a remény sokszor kevés. Sok hasonló sorsú ismerősöm van, óhatatlanul is összebarátkozunk. És a többség bizony úgy járt, mint én. Egyedül maradt a gyerekkel és a problémáival. A pasijaink a gyerekben egy kikerülhetetlen kis függeléket látnak, akiről tudomást vesznek, de nevelni nem akarnak, és akit a velünk töltött kellemes hétvégéken a nagymamánál szeretnének tudni. Macerát a sajátért természetesen vállalnak, de idegenért (természetesen) nem. Azt hiszem, jobb ezekkel tisztában lenni, mert csodák ritkán történnek és sosem velünk.

Talán a kérdezőnek lehet más sorsa is.

Abban igazatok van, h ha megszüli a babát, akkor már nem élheti a gondtalan életét. Mindenki hibázik, és mindennek van következménye. Ennek a lépésnek az, hogy lett egy baba a hasában, és a szülei hülyeségéről ez a kicsi élet nem tehet.

Viszont az abortusz lépéseit nagyon is érezni fogja.

Még mindig ott van az örökbeadás lehetősége, ha le akar mondani mindenáron a babáról.

Ne csak az anyát nézzétek, hanem a babát is. És az nagy hülyeség, h jobb úgy a babának, ha meg sem születik. A kicsi életnek választási lehetősége sincs, őérte ki áll ki? És ti nyomjátok ezeket az önmegvalósítási dumákat. Szégyen...

30 éves sejtbiológus, 3 gyerekes anya